Eger - hetilap, 1892
1892-07-19 / 29. szám
29-ik szám. 31 -ik év-folyam 1892. julius 19-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstö. 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széclienyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széclienyi-utcza, pósta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. Tisztelgések az egri érseknél. Ama legmagasabb kitüntetés, melyben dr. S a m a s s a József egri érsek ur ő exja közelebbről részesült, midőn király ő felsége által a Szent-István-rend nagykeresztjével diszittetett föl, mint a valódi, elévülhetetlen érdemek fejedelmi elismerése, hazaszerte általános, osztatlan, s igaz, őszinte örömet szült. Ez öröm, az egri egyházmegye, Hevesvármegye, s Eger város közönségének szivében, mely a magas szellemű, szeretve tisztelt főpásztor hazafiui, s emberbaráti érdemeinek messze kiható áldásaiban legközvetetlenebbül részesül, — oly lelkesedéssel párosult, mely ellenállhatatlanul készté, hogy ünnepélyesen megnyilatkozzék. Alig tért vissza érsek-főpásztorunk ő exja, a távolból, hová megtámadott egészsége helyreállítása czéljából, üdülésre vonult, — székvárosába, azonnal megragadtuk az alkalmat, és siettünk mindnyájan, hogy e királyi legmagasabb kitüntetés fölött való örömünknek, lelkesedésünknek, s a szeretve tisztelt egyházfő iránt érzett mély hódolatunknak, s törhetetlen ragaszkodásunknak testületileg, diszküldöttségek által ünnepélyes kifejezést adjunk. Érsek-főpásztorunk ő exja az ez alkalomból előtte megjelent diszküldöttségeket mellén a Szent-István-rend nagy csillagával, — a múlt szerdán, f. hó 13-án, a déli órákban fogadta. A tisztelgő testületek sorát az egri méltóságes főkáptalan nyitotta meg, élén Pánthy Endre püspök nagyprépost ő mlgá- val, ki érsek-főpásztor ő exjät, a főkáptalan nevében, körülbelül a következő szavakkal üdvözölte: Ismeretes a főkáptalan előtt érsek ő exjának szigorú erkölcs- philosophiai iránya, mely szerint az ember erkölcsi ténykedésének zsinórmértékét a kötelességérzetben, s a kötelesség hű teljesítésében tűzi maga elé, s önmaga, fénylő példa gyanánt, nagy fontosságú működésének s nemes tetteinek jutalmát egyedül a kötelesség hű teljesítésének tudatában keresi s találja fel, jelszava lévén az Ur intelme: „Servi inutiles sumus; quod debuimus facéré, fecimus.“ És mégis a köztudat, a communis naturae sensus a kötelesség teljesítésében is megtalálja az érdemet, — az érdem számára pedig követeli az elismerést és jutalmat. Hiszen maga Üdvözítőnk azt a pohár vizet is, mit kötelességből, mert a felebaráti szeretet parancsából nyújtunk a szomjazónak, érdemesnek és jutalomra méltónak hirdeti. A közérzet e követelményének hatása alatt nagy megelégedéssel s élénk örömmel vette tudomásul az egri főkáptalan ama kegyet, melynél fogva király ő felsége érsek ő exját legkiválóbb rendjével kitüntetni kegyeskedett, azon rendjével, mely császárok és királyok mellét disziti, mely mindenkor magas becsűnek ismertetett, melynek fényéből egy sugár esik a főkáptalanra is, szeretett főpásztorát díszítvén az. Szóló e fölött való örömének, a fókáptalan nevében is, lelkes szavakban adván kifejezést, üdvözlő beszédét a szeretve tisztelt érsek-főpásztor lelkes éltetésével végzi. Püspök nagyprépost ő mlga, s az egri mélt. főkáptalan üdvözlésére érsek ő exja, amennyire úgy ezen, mint egyéb válaszait emlékezetből megjegyezhettük, körülbelül a következőleg válaszolt: Főkáptalanának mindenkor tapasztalt kegyeletes ragaszkodásáról ez ünnepi alkalommal is meggyőződnie jól esik lelkének. Ha a főkáptalan a legmagasabb kitüntetés fényéből önmagára is ragyogni lát egy sugarat: bizonyára egy értelemben és érzelemben van ő vele arra nézve is, hogy — amint a szónok is kiemelé — csak a kötelesség teljesítésének buzgó igyekezetére mutathatunk életünkben, a mely pedig jutalmakra méltó érdemet nem képezhet. E meggyőződés hatja át a fejedelmi kegy kitüntető tanúságával szemben is, mely előtt hódolattal meghajolt, nem engedhetvén meg egy pillanatra is még látszatát sem a vádnak, mintha királya iránti loyalis hűsége nem uralkodnék lelke ösz- szes érzései fölött. — Nem marad jutalom nélkül az Ur szavai szerint, igaz, egy pohár víz sem; de e jutalom az örökkévalóságban adatik meg. Földi elismerés, földi jutalom előttünk nem is lebeghet kötelességünk betöltésénél, mi főleg a papságra, kivált e napokban, midőn erény és bán egykép üzlet tárgya, hivatásával járó legfőbb feladat. Igyekszik Isten segítségével ezentúl is e feladatnak élni, miben főkáptalanát továbbra is híven oldalánál állni teljes bizalommal kéri és reméli. ~j Másodsorban Eger város 14 tagú küldöttsége jelent meg, Grónay Sándor polgármester vezetése mellett, ki ünnepelt érsekünk ő exjához a következő meleg hangú üdvözlő szavakat intézte: „Nagyméltóságú Érsek Úr! Kegyelmes Urunk! Azon legmagasabb kitüntetés alkalmából, mely Excellentiádat, Eger városának is népei soha nem lankadó hódolatában a legmélyebb tisztelet és legbensőbb szeretettel övezett főpapját, legfelsőbb helyről a Sz.-István-rend nagykeresztjével díszítette fel: üdvözlöm Excellentiádat Eger város közönsége nevében, nem csak kötelességérzetből, de az odaadó tisztelet, hála és szeretet egész ben- sőségével. Excellentiád jelenléte hivei között, és magas személyének bírása folytonos tápot nyújt ugyan sziveinknek a mindenkori megnyilatkozásra: ezen kiváló alkalmat mégis örömmel ragadja meg e város közönsége, hogy szeretett főpásztora iránt táplált érzelmeinek nyilvánosan is újabb és soha nem szűnő tanúbizonyságát adja. Ha minden érdem kitüntetésben részesülne, Excellentiádnak a haza, az egyház és társadalom felemelésében tett áldásos tevékenységét és ahhoz fűződő érdemeinek kitüntetését folyton ünnepelnünk kellene; ámde Excellentiádnak miiidemez érdemei, lelke tudatában találják meg a nyugvó pontot, s hivei ragaszkodó sze- retetében az igazi kitüntetést.
