Eger - hetilap, 1892
1892-01-05 / 1. szám
sadalmi rendnek ez az igazi biztosítéka. Sajátságos mégis, hogy a szabadság, mely után az emberek oly szenvedélyesen rajongnak, mindig önhibájuk folytán siklik ki kezeik közül. S vájjon miért? Mert a szabadság lényegét leg- többnyire csak a politikai szabadságba helyezik; pedig bármennyire szükséges legyen is ez, s azért ha kell. a polgárok Önfeláldozó védelmére is méltó, még sem ezen nyugszik egyedül a valódi szabadság. Lehetséges ugyanis, miként a történelem és tapasztalat tanúsága szerint találóan mondja Montesquieu, hogy igen szabad alkotmány mellett a polgár éppen nem szabad. Az igazi, a valódi szabadság, Uraim, az, ha azt tehetjük, a mit akarni kell, és soha nem vagyunk kényszerítve azt cselekedni, amit akarni nem szabad. Más szóval ez a kötelesség szabadsága, a melyben a népek erkölcsi ereje rejlik. S azért, a hol a kötelesség szabadsága iránti . tisztelet nem uralkodik, ott nincs valódi szabadság, ott a politikai szabadság is csak arra szolgálhat, hogy a hatalmat az egyesek, ,'agy az összesség ellen fölfegyverezze. A vallás és szabadság nagy eszméinek vezérlő fénye mellett kívánom Isten jóvoltából folytai ni éltem útját és jó szándékom érzetében haladni czélom felé a nélkül, hogy elcsüggeszthetnének azon akadályok , melyeket alaptalan elfogultság , vagy személyes érdekek elém gördíthetnek. S kerülve u mesterkélt méltóság ragyogását, mely a fényt a boldogsággal , a sikert az ügynek igazságával cseréli fel, törekvéseim czélja továbbra is: - megszilárdítani a szeretet, a kötelességérzet, a munkásság és ismeretek kapcsait polgártársaim közt, hogy a vallás, a szabadság s kölcsönös jóakarat mellett bizton haladhassunk rendeltetésünk pályáján. Fogadják irántami nagybecsű kegyeletük e kitüntető tanúságáért lelkem mélyéből fakadt köszönetemet. Araszsza a kegyes ég a közelgő újévben áldását Önökre, áraszsza e nemes város öszszes polgáraira, s engedje, hogy e város folyton növekedő jólétében találjuk meg törekvésünk meg- érdemlett jutalmát. E beszéd szín én egyike volt ama, jelentőségteljes megnyilatkozásoknak, melyek az egri érseket, nemcsak mint hazánk^ s addig kopogtatta rajta a billentyűket, míg egyik-másik dallamot ki nem verte rajtok. Ez csakhamar feltűnt az atyjának, ki aztán játszva kezdte a kicsikét a zongorán tanítani; de rendkívül meglepetésére mindjárt oly csudás haladást tanúsított a kis fiú, hogy könnyebb dalokat és tánczdarabokat rövid fél óra alatt nemcsak szabatosan elsajátított, de sőt sajátos felfogással és érzéssel is adott elő. Hat éves korában pedig a kis Mozart Amadé már nemcsak bámulatra méltó ügyességgel s tebnikával játszott a zongorán, de sőt kisebb darabokat szerzett is, melyekkel zeneértők figyelmét is felköltötte. Hat éves korában kezdte meg a kis Mozart Amadé, édes atyja, s nővére kíséretében, művészi körútját. Bejárta egész Európát, s hangversenyein mindenütt megbámulták a „csudagyereket“, aminők száz év előtt még nem termettek annyira gomba módra, mint napjainkban. Ez időtől' vette kezdetét művészi hírneve, jöttek létre rendkívüli termé- kenységű geniejt bol igen nagy számú, remekebbnél remekebb zeneszerzeményei, s folyt aztán, változatos szerencsével, jobb sorsra érdemes, rövid, művészi élete. Nem mondhatjuk, hogy a kis Mozart Amadeot, gyermekkori sükerei, s ezek folytán a fejedelmi udvarokban s a legmagasabb körökben tapasztalt felkarolása kissé el nem kényeztették, s hiúvá elbizakodottá nem tették. Ez azonban az ily csudamüvész- gyerekeknél mindennapi dolog. Midőn a kis Mozartot 7<’ éves korában 1762-ben először mutatták be a bécsi udvarnál Mária Terézia osztrák császárnőnek és férjének, — a kis csudamiivész nyakába ugrott a császárnönek, s összevisszacsókolta. A jószivü császárné nemhogy rósz néven nem vette a kis gyerek vakmerőségét, de sőt egy gyönyörű lilaszinű aranysujtásos öltözettel ajándékozta meg, mely a kis Miksa főherczeg számára készült. Ez egyik legkimagaslóbb szónokát, de mint mély belátásu, s provi- dencziális ihletű hazafit is oly kiválólag jellemzik. Hogyan ecseteljük e beszéd Itatását? Nem az a felhőket, hasgatő, mint mondani szokták: frenetikus éljenzés, mely a nagyhangú frázisokat szokta, — szakasztá meg gyakorta, s kisérte az egri érsek beszédét, hanem az igaz, őszinte lelkesedés ama nemes hangú kitörése, melyet a meggyőződés ereje szül, s a szónoki igazság s bensőség hatalma kelt, mely elbűvöl, s magával ragad. E rendkívüli hatás által elvarázsolva állt ott, mintegy lebilincselve, mozdulatlanul a nagy közönség még akkor is, midőn érsek ő exja az erkélyről belső termeibe visszavonult. . . . A lelkesedés csillapultával a katonai zenekar játszott még egy darabot, melynek végeztével a közönség a rezidenczia udvarából szép csöndesen oszlani kezdett, s a fáklyák fénye mellett a fő-utczán végig vonult. Azután a fáklyák is kialudtak lassankint, s Eger népe, szeretve tisztelt főpásztora s kegyes szivű atyja iránti hálája ily nemes és lelkes kifejezhetése fölött való örömérzetével tért lakába. Eger város népesedési statisztikája az 1891-ik évben. Eger város népességi viszonyainak statisztikai kimutatását, a lefolyt 1891-ik évről, beszerzett hiteles adataink alapján a következőkben terjesztjük elő : Eger város lakosságának száma a legutóbbi hivatalos összeírás szerint 22,086 lélekszámot teszen. A múlt. 1891-ik év folyamán városunkban az össz.es szülöttek szánja tett 1087 lélekszámot, tehát 139-el többet, mint a megelőző 1890-ik évben. A szaporodás tehát: 4.9%. Ezek közül vallásra nézve volt: fi : nő: összes rom. kath. . 486 450 936 ev. feform. . 12 10 22 gör. n. e. 1 — 1 izr. orthod. . 51 31 82 izr. reform. . 24 22 46 Összesen: 574 513 1087 Ezek közül halva született 28. Törvénytelen szülött, volt 89, tehát az összes szülötteknek 9%-kaHázasságra lépett a lefolyt 1891-ik évben: rom. kath. 149; ev. reform. 6; reform, izr. 7; orthod. izr. 9, — összesen 171 pár. Tehát 14 párral kevesebb, mint az előző 1890-ik évben. alkalommal történt, hogy játék után két fiatal főherczegnő fogta közre a kis Mozartot, s együtt sétálgattak, midőn a kis művész a sima parketten elesett. Az egyik főherczegnő elmosolygotta magát a gyermek ügyetlenségén; de a másik. Maria Antoinette, a később oly szerencsétlen sorsra jutott franczia királynő sajnálkozva emelte föl a kis Mozartot, kit a fiatal főherczegnő e jószívűsége annyira meghatott, hogy e szavakkal fordult hozzá: „Maga derék lány. Maga lesz az én feleségem!“ Midőn Mária Terézia kérdezte tőle. hogyan jött erre a gondolatra? — „Hála- datosságból“ feleié a kis Mozart. Mert mikor elestem, jó szívvel, segített fölkelteni, mig a nővére kinevetett.“ Mennyire el volt kapatva a kis csudamiivész már akkor is, élénken illustrálja ama körülmény, hogy addig egyátalán népi akart játszani, míg a császárné Wagenseilt, egy akkortájt nevezetes bécsi zenészt el nem hivatta. Legalább lesz itt, egy ember — mondá a kis művész hetykén, — aki a játékomat nieg fogja érteni. Midőn pedig egy évvel később Versaillesben játszott az udvarnál, s a hírhedt madame Pompadourt épen úgy nyakon akarta csókolni, mint Mária Teréziát, — Pompadour asszony nem hagyta magát megcsókolni. ,.Ki ez a dáma? — kérdé a kis csodarnüvész durczásan, — hogy nem akar megcsókolni? Engem a császárné is megcsókolt!“ De nemcsak a z mgorán volt mesterjátékos a kis Mozart, hanem a hegedűt is jól kezelte már gyermekkorában anélkül, hogy e hangszeren valakitől alapos oktatást nyert volna. Édes atyjával tett első hangverseny-utja alkalmával valakitől egy kis hegedűt kapott ajándékba, s azon kezdett először titokban, édes
