Eger - hetilap, 1892

1892-06-21 / 25. szám

197

kapjon felhatalmazást, hogy az illető törvény létrejötte előtt is, az illető tisztviselőknek kiadhassa az 1892-ik évi jul. 1-től dec. 31-eig terjedő félévre a budgetbe már fölvett nagyobb fizetéseket. Ezt az eszmét minden párt kedvezőn fogadta, s egy bizalmas értekezleten, melyen az ellenzéki pártvezérek is részt # vettek, a kivitel módozatát is megállapította.

— Az egri székesföegyház uj karmestere. Az egri mélt. főkáptalan utóbbi konferencziáján döntött a székesfőegyházi regens- chori-állásra hirdetett pályázat fölött, s a számos pályázó közöl az egri székesfőegyházi ének- és zenekar karnagyává Lányi Ernő, székesfehérvári egyházi karmestert, az országszerte ismert s kedvelt magyar zeneszerzőt nevezte ki. A kinevezés, megerősítés végett a napokban küldetett el egri érsek ő exjának, — Lányi Ernő, hir szerint, képességi tekintetben is annyira kimagaslott a többi pályázók sorából, hogy kineveztetése biztosra volt vehető, — s ép ezért az uj karmester az egri székesfőegyházi énekés zenekarra nézve is nyereség leend.

— A Kárpát-egyesület egri „Bükkosztályá“-nak választmánya a múlt vasárnap, f. jun. hó 19-én délelőtt, a városház nagytermében ülést tartott, melyen, a folyó ügyek elintézése mellett a következő érdekesebb határozatok hozattak: Az egri Bükkosztály f. é. julius hó 10-én to ur ista-ki rán dulást rendez a baktai tóhoz, onnét a csehi kúthoz, és Szarvaskőre, hol társas ebéd leend. Innét az érdekesnek Ígérkező kirándulás tagjai kocsikon térnek vissza Egerbe. F. évi jul. hó 30-án, szombaton pedig az osztály, kirándulással s társas ebéddel egybekötött közgyűlését Felső-Tárkány kies vidékén fogja megtartani.

— Az egri szölöszeti s kertészeti telep felügyelő-bizottsága f. hó 17-én ülést tartott. Ez alkalommal Volf Károly elnök előadta, hogy a földművelési magy. kir. ministerium a telep részére ez évi segélyül 2900 frtot utalványozott. A jelentést a bizottság örvendetes tudomásul vette, s elhatározta, hogy a nmélt. minister úrhoz a nyújtott segítségért köszönő feliratot intéz azon kérelemmel, hogy e segélyösszeget a telep részére mielőbb folyó- vá tenni kegyeskedjék. — A telepen javaslatba hozott nagyobb szabású építkezések tárgyalásába a bizottság, az e czélra szükséges költségek hiánya miatt, nem bocsátkozott. — A felügyelőbizottság ez ülésén közönségünkre nézve is hozott egy nagy fontosságú határozatot, melynek értelmében utasította a telep gondozásával megbizott tisztviselőt, hogy azon szőlőbirtokosoknak, kik szőlőterületeiken uj szőlőtelepet létesíteni, vagy ojtásokat eszközölni kívánnak, megfelelő kézi napszám kárpótlása mellett, a telep gyakorlott munkásait bocsássa renkosár a termetes kofa asszonyság testi súlypontja alatt, mely, mint egy kaucsukbomba, hirtelen visszarugott, miközben a tisztelt kofa asszonyság, mint egy fölingerelt buldogg tekintett vissza székére, melyen a kézi kosárka vajastul, tojásostul palacsintává lön lapítva, mig ruhájának hátulsó része sárga foltokkal diszlett. Szent Habakuk és Leokádia! Ez volt aztán a gyönyörű jelenet!

— Ugyancsak kaczaghatott a piaczi csőcselék.

— Rettenetes pokoli módon. Aszondom. De az ez által dühbe jött vén kofa elkezdett fülsiketítő hangon szitkozódni, mig a szegény ártatlan leányka zavarodottan állt ott.

— S te nem rohantál oda, mint egy ragadozó állat?

— De hogy nem! Gyorsan bemutatom magam a fiatal leánykának, s karomat ajánlám, hogy e piaczi zűrzavarból kimentsem.

— En is azt tanácsoltam volna.

— Örülök rajta, hogy nézeteink e téren találkoznak. A bájos fiatal hölgy szembetünőleg örülni látszott, hogy e kínos helyzetből szabadulhat, s miután, mint később bevallá, külsőm eléggé bizalomgerjesztőnek látszott, habár fejemet nem is diszité még tisztes holdvilág, — elfogadta karomat, s elkísértem a legközelebbi kosárfonóig, hol egy csinos kosárkát — a férfiak ez átkos szimbólumát — vásároltam számára.

— És nem utasította vissza ?.. Ez meglehetősen hiányos nevelésre mutat: kérlek, ne vedd rósz néven őszinteségemet. Egy egészen ismeretlen férfitól ajándékot elfogadni, nem árul el jó ízlést.

— Ne oly hebehurgyán az Ítélettel, kérlek! Hiszen már nem voltunk egészen ismeretlenek. — Alig tértünk az utczára, hirtelen zápor kerekedik, s mi bemenekülünk a legelső házba, mely történetesen épen sörcsarnok volt.

— Meglepő véletlen! Isten úgyse! Hogy azonban ez a lányka tégedet, mint valami régi ismerőst, mindenüvé követett, valóban csudálom. Ezt az én lányom nem tette volna.

— Ki tudja!

delkezésökre. A felügyelő-bizottság ez ép oly fontos, mint nemes határozatára saját érdekűkben felhívjuk t. szőlősgazdáink figyelmét.

— A koronázási jubileum — Münchenben. A magyar király megkoronáztatásának 25 éves évfordulóját a bajorok szép fővárosában, Münchenben élő hazánkfiai a jövő vasárnap, f. j u n. hó

26-án fogják, ugyanott, különféle jótékony czélokra rendezendő, s rendkívül változatos müsoiú, ünnepséggel megülni. Hogy t. olvasóinknak fogalmuk legyen, miként ünnepük meg a koronázási jubileumot, a mondott napon, a müncheni magyarok, itt közöljük az egész ünnepség pro grammját, melyet a rendező bizottság egyik tagja, Zochor Dezső, Münchenben élő derék földink volt szives lapunk számára megküldeni. íme a műsor magyar fordításban: „Nagyszerű magyar ünnep ség, mely különféle humánus egyletek javára, az úgynevezett „Grünwald- p ark“ első rangú vendéglőhelyiségekben (Nymphenburger-strasse), München egyik legszebb kiránduló-helyén, a Münchenben lakó magyarok által, I. Ferencz József ő cs. és kir. felségének magyar királylyá koronáztatása 25-ik évfordulója alkalmából, vasárnap, f. jun. hó 26-án, 1892. fog rendeztetni. Műsor: délut. 2 órakor nagyszerű ünnepi hangverseny; 2V3 órakor a „magyar csárda“ ünnepélyes megnyitása czigányzene, táncz stb. mellett. Egy nagy vonós zenekar hangversenye. Még soha nem látott „nagyszerű népünnep“, mintegy 80 személy által előadva nemzeti jelmezekben. Gyümölcs-evés. Törvényszéki tárgyalás. — Unikum: Em ber-árver és. A hat csikóspár föllépése. Nagyszer ű- gulyás-főzés. A gulyás-hust, szabadban, magyar módon, három csikós fogja készíteni. Ezzel kapcsolatban: czigány jósnők, kártyavető nők, kuruzslók, és czigányzene, stb. — Itt először: Repülő bőségszaru, valódi magyar különlegességekkel. — Általános csárdás. (A legjobb csárdástánczos emlék-jutalmat kap.) Zsákfutók versenye. Orrverseny. Kövérek versenye. Fél nyolcz órakor két léggömb föleresztése. Tánczmulatság. Nagyszerű tündérfényü kivilágítás 2000, minden színű és alakú lampionnal. Az egész ünnepi helyiség villámmal lesz világítva. Továbbá lesznek: czéllövő, gyorsfényképező helyiségek, halsütés, saslövés, ünnepi halászat, galamblövés stb. stb. Belépti dij csak 40 fillér; előre váltva 30 fillér. Gyermekeknek szabad bemenet. — E gazdag s változatos műsor fényesen tanúskodik arról, hogy bajor sörön vigadó müncheni hazánkfiai nemcsak leleményesen, hanem rendkívül olcsón (30 fillér körülbelül 18 kr. a mi pénzünk szerint) is tudnak mulatni.

— A triesti általános biztositó társaság. (Assicurazione Generali.) F. é. május hó 6-an tartott 60-ik közgyűlésén terjesztet— Sértegetni kezdesz!

— Nem mondhatnám. Leültünk tehát, s gyönyörködtünk a pinczérnők ügyességében, kik tölt poharakkal kezökben, könyökeikkel törtek utat magoknak a néptömeg közt. Az én kedves védenczem mindegyre engedett elfogultságából, s vidáman, fesztelenül, élénken kezdett csevegni. Én azt óhajtottam, bárcsak soha se szűnnék meg a zivatar, s borítaná el árjával az egész utczát. Ez alatt én úsztam a boldogságban, mint a légy a le- veses tálban.

— Elhiszem, kópé.

— Épen érdekes történetecskét beszéltem el a velem szemben ülő leánykának, hozzá hajolva, midőn egyszerre — zsuppsz! — jéghideg folyadék zudul a nyakam közé, s csurog végig a hátamon. Egy pinczérnőt véletlenül meglöktek, s a kezében levő nagy krigü sör mind a nyakamba zudult. Boszusan ugrottam fel, összerázkodva, miközbeii a korsó ser egy része a czi- pőmbe, más része a nadrágomon keresztül a földre folyott. Erre fülsiketítő kaczagás tört ki a buta publikum ajkain. — De két órával később az én kis védencznőm anyjában egy régi jó ismerős hölgyet, egy kedves barátom hitvesét valék szerencsés megismerhetni, kitől nyomban megkértem a kedves leányka kezét azon reményben, hogy édes atyja, az én kedves jó barátom sem fogja beleegyezését megtagadni. És most mit szólasz mindezekhez, nemes Butlar-Zsiegensteini Pankráczius barátom? Nem gondolod, hogy ez a szerencsétlen nap számomra elvégre is szerencsés fordulatot vett?

— Majd megválik. Hát aztán ki ez az anyós?

— A te — kedves feleséged. Igen is, édes, drága reménybeli ipám uram, itt hentergek lábaid előtt, mint egy krá- kogó leveli béka. Repülj ki hintaágyadból, s add rám atyai áldásodat, mert az én bájos, imádott arám a te tulajdon kedves leányod!