Eger - hetilap, 1892

1892-06-07 / 23. szám

181

Mig a menet a királyijai a helyőrségi templomba tért, a királyné elhagyta a Mátyás-templomot és fényes kísérettel a királyi várba távozott.

Ezalatt a király a templomban rövid pihenés után megejtette a lovaggáiitést, majd lóra ülvén, ugyanoly diszmenetben, mint a hogy fentebb leírtuk, áthaladt az úri-utczán, dísztéren, a pesti plébánia-templomig, mely előtt emelvény állott azon a téren, melyet azóta „ Eskütér" néven ismerünk. A menetnek ezúttal egy oly diszpontja volt, a mely feledhetetlen: a megyék bandériumai, hazánk négy hagyományos főkerülete szerint rendezve.

Az eskütéren a király ünnepélyes esküt tőn, melyet a nép lelkesült éljennel fogadott és az egetverő lelkesedés nyomon kisérte a menetet, midőn a váczi-utczán és Dorottya-utczán végig a koronázó dombhoz haladt. Időközben a királyné hajón általjött és a Lloyd-épület balkonjáról nézte végig a kardvágásnak most következő jelenetét. Az egész menet megkerülte a koronázó dombot és azután megállóit, úgy, hogy annak feje a lánczhidnál volt. A király alkalmas helyen kivált a kiséret közül és egymagában felvágtatván a dombra, ott kardjával négy vágást intézett a négy világtáj felé, mire éljenzés, meg ágyúdörej válaszolt és a túlsó oldalon lelovagolván, a kísérettel és diszmenettel Budára tért vissza. Ezt követte a diszebéd, melyben a királyi pár teljes díszben vett részt. A nagyobbszabású (900 terítékű) bankett azonban csak 9-én volt, a Vigadó dísztermében. Megelőzte azt az ott időző külföldi dimplomatikus vendégek ünnepélyes fogadtatása az udvarnál, követte pedig este a koronázó város fényes kivilágítása, mely ép úgy gyönyörködtette a szemet, mint a lelket a nagyszámú megkegyel mezősekről elterjedt hir.

Junius 10-én a fővárosi és országos küldöttségek tisztelegtek, átadván a koronázási ajándékokat. Ez utóbbiak legértékesebb része 50—50,000 db arany volt, művészileg kidolgozott szekrénykékben. Ezeket az összegeket a királyi pár a honvédek javára adományozta. A főváros természetben való ajándékainak bemutatása és a bandériumok tisztelgése képezték a megható ünnepély befejezését, mely után (junius 12-én) a királyi pár elutazott.

A koronás király már jun. 12-én megkezdette alkotmányos működését, szentesítvén az addig kidolgozott törvényeket. Új korszak köszöntött be, mely a harczok sebeit hegeszteni, uralkodókat és népeket boldogítani volt és van hivatva.

Különfélék.

— Királyi kitüntetés. Király ő felsége, a koronázási jubileum alkalmából, dr. Samassa József egri érsek ő exjának — Szapáry József magy. kir. miniszterelnök, és Vaszary Kolos herEz pedig abból állott, hogy az illetőnek a fejére setéiben köpönyeget dobtak s aztán jól helyben hagyták. Szép kilátás! A főductor megáll a rector ajtaja előtt; de semmi kedvet sem mutat a kopogtatásra. Erre az egyik vezető kinyitja a külső ajtót, kopogtat s fülét az ajtóhoz nyomja, hogy a zajban meghallhassa a „szabad“-ot, s midőn ez belülről elhangzott, kinyitja a belső ajtót s főductor uramat azon betuszkolva, ismét beteszi az ajtót. E pillanatban eget verő: „Éljen a rector!“ reszketteti meg a folyosó falait.

— Micsoda zaj az odakint? kérdi a rector kissé ingerült hangon.

— A klerikusok éljenzik nagyságodat azon reményben, hogy kegyeskedik megadni az engedélyt a ma esti kimenetelre.

— Már mondottam, hogy nem adhatok engedélyt. Punctum!!

— Nagyságos úr! én nem a magam jószántából,jöttem, hanem kettő vezetett, a harmadik meg taszított idáig. És ha engedély nélkül távozom innét, ma este megköpönyegelnek.

— A ki önt egy újjal érinteni merészeli, azt irgalmatlanúl kicsapatom a szemináriumból.

— Könnyű azt mondani nagyságodnak; csakhogy nekem nem lesz könnyű a bűnösök neveivel beszámolni.

— Hogyan, hiszen csak ismeri társait?

— Az igaz ! De a köpönyegelés úgy szokott történni, hogy midőn az elitéit este a hálóterembe lép, a gyertyát azonnal eloltják s azon pillanatban valaki az elitéit fejére egy köpönyeget dob s aztán következnek az ütlegek számlálatlanúl. Most aztán kereshetem, hogy kitől mennyit kaptam.

— De hiszen ez durvaság, s nem illik művelt fiatal emberekhez.

czegprimás, esztergomi érsek ő exjáikkal egyidejűleg — a Szent- István-rend nagy keresztjét adományozta.

— A magyarországi jótékony nöegyesületek föliratához, melyet az országos nöképző egyesület fölhívására a koronázási jubileum alkalmából király ő felségéhez fognak fölterjeszteni, — a hevesmegyei s egervidéki egyesült jótékony nőegyesület is csatlakozott.

— A kisdedovoda felügyelő bizottsága múlt hó 28-án tartotta első gyűlését, hol Pozsgai Antal ideiglenes elnök felhívására a megjelent tagok az esküt letették, mely után a bizottság a következőképen alakult: Elnök: Grónay Sándor, másodelnök: Tör öcsik József kanonok, első jegyző: Dr.

Pásztor Bertalan, másodjegyző Csepreghy Gyula, gondnok: Buzáth Lajos. Az ülés további folyamán a következő ügyek nyertek elintézést: 1) A bizottság a miniszt. utasítás értelmében a legközelebbi ülés alkalmával 15 nőta- got fog választani, kiknek a gyűléseken tanácskozási és szavazati joguk lesz, — tehát már a kisdedóvónők és dajkák megválasztásába a nőtagok is befolynak. — 2) Határoztatott, hogy a kisdedovodák f. év szeptember 1-én nyittatnak meg. 3.) Hat tagból álló küldöttségre bízatott a Makiár I. negyedben kibérlendő s a már kiszemelt kisdedovoda helyiségek jókarba hozatala és felszerelése. 4) Három óvónő és ugyanannyi dajkai állomás szerveztetett, — az óvónők évi javadalmazása: 400 frt. természetben lakás, esetleg lakbér czimén 100 frt. és két öl tűzifában állapíttatott meg; a dajkák évi javadalmazása pedig 150 frt. és az ovodai helyiségben természetben nyerendő kis lakásban szaba- tott meg. Ezen határozatok megerősítése után a pályázati hirdetések junius hónapban közzé fognak tétetni. 5) 6t tagú küldöttség bízatott meg, hogy 1892. év szeptember 1-től 1893. év augusztus 31-ig terjedő ovodai időre költségvetést készítsen s azt mihamarább a bizottsághoz terjeszsze be. Végül indítvány folytán határoztatott, hogy az elmúlt tiz évről a 3—6 éves gyermekek elhalálozási kimutatása statisztikai szempontból szereztessék meg. Ezen határozatok hozatala után a gyűlés befejeztetett.

— Az óda-pályázat. Az akadémia a koronázási jubileum alkalmából egy ünnepi ódára 100 arany pályadijat tűzött ki. A beérkezett 85 pályamű közöl a pályadijat Vargha Gyula dr. ódája nyerte el.

— Az egri alsófokú ipariskola által évenkint pünkösd ünnepén rendezni szokott rajz- és munkakiállitás az idén is eredményre vezetett; a fém-, fa- és ruházati ipar egyiránt szépen volt képviselve, a rajzok között igen sok jó munka volt. Az inasgyermekek ismét megmutatták, hogy életpályájokhoz komolyan készülnek. A mesterek is tanúságot tettek arról, hogy jó szándékkal fáradnak városunk jövő iparos nemzedékének gyakorlati képzésén. Jövő számunkban elismerés és buzdítás czéljából közölni fogjuk azon tanulók nevét, kik jelesebb tárgyat állítottak ki. Vá— Azt én mind megengedem; de ha nagyságod engedélyt nem ad, én sorsomat még sem kerülhetem ki.

— Hát tudja mit, menjen ma este az infirmariába — betegszoba — aludni.

— Ezzel az ügy nem lesz elintézve, csak elhalasztva.

— Majd kimegyek én magam, megdorgálom ezeket a rossz fiúkat.

— Soha se fáraszsza magát ma ezzel nagyságod! mivel ezzel rajtam segítve nem lesz; a köpenyegelés olyan bizonjms,mint kétszer kettő négy; mert a klerikusok ma ki vannak cserélve.

— Miért éppen ma?

— Mert ma kapta vissza Magyarország oly sokáig nélkülözött alkotmányát.

Könnyek lopóztak az öreg roctor úrnak jóságos szemeibe s a főductort kezénél fogva, vele együtt kilépett az ajtón. Az egetverő éljenzés ismétlődött. A rector úr csendet intett.

— Fiaim, azt megmondom, hogy azt, a ki a főductorra csak ujját is merné emelni, irgalmatlanúl kicsapatom. (Néma csend.) Aztán meg azt mondom, hogy ne korpusban, — testületileg — hanem csak négyenkint mehettek ki esti 7 órától 8-ig. (Riadó éljenzés.) Sehol sem szabad ácsorogni, hanem folyton lassan előre menni; nehogy a sétáló közönség azt mondhassa, hogy ezek a klerikusok faragatlan lurkók; akadályozzák a közönséget. Értettétek? — Igen! — Aztán végre azt mondom, hogy ezt a napot sohase feledjétek el és egész életeteken át ez legyen a jelszavatok: Istenért, királyért és a hazáért! (Szűnni nem akaró riadó éljenzés.)