Eger - hetilap, 1892
1892-05-10 / 19. szám
19-ik szám. 31 -ik év-folyam 1892. május 10-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstő. 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 br. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, pósta-épület), Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija, 1 frt 30 kr. Mélyen megdöbbentette városunk lakosságát, a Budapestről érkezett sürgönyök utján tegnap délután városunkban villámként elterjedt ama hir, hogy Baross Gábor, közlekedésügyi magy. kir. minister tegnap, f. máj. hó 9-én regg. 11 órakor meghalt, — A hir nem volt egészen váratlan, mert már az előző napokban terjesztették a „vas minister“ halálát, mígnem az tegnap csakugyan bekövetkezett; — de a metsző fájdalom, mely e halálhírre mindnyájunk, — egy ország szivében végig nyilallott, elnémítja a szót az ajkakon. E mély fájdalom hatása alatt tehát csak annyit mondunk, hogy a rendkívüli veszteség, mely a „vas miniszter“ halálával hazánkat s nemzetünket érte, — hosszú, talán nagyon hosszú időkig pótolhatatlan marad! De magasztos emléke örökké élni fog a hazafi szivekben. A pénzért vásárolt kellemetlenség. (Xy) Azt hiszem, hogy az e czimben foglalt rébusznak megfejtése senkinek sem fog nagy fejtörést okozni, mindenki önkéntelenül is eltalálja, hogy cselédeinkről lesz a szó. Nagyon szomorú tapasztalat az, hogy az 1876. XIII. t. ez, mely a cselédügyet rendezi, nem igazolta be a hozzá fűzött reményeket, mert cselédeink — eltekintve az igen kis szánni kivételektől — ma rosszabbak, mint voltak annak előtte. Vájjon miben rejlik e bajnak oka? Sokban! Fekszik a törvény hiányaiban, a gazdában, a cselédben, s nem egyszer az ezen ügy fölött őrködni hivatott hatóságban. A törvény hiányait említők először, s a dolog valóban úgy van, mert amint a törvény a gazda és cseléd közötti jogviszonyt, természetszerűleg, azon alapra fektette, melynek a gazda hozzátartozói és cselédje között létesülnie kell, melynél fogva a cseléd a háznép, a tágabb értelemben vett család tagjának tekintendő, mely viszonyból kifolyólag tehát a pusztán anyagi szerződésen túlmenő- leg számos, az erkölcsi élet sphaerájába tartozó viszonyos jogot és kötelezettséget teremtett: meg kellett volna adnia a gazdának, vagy inkább a gazdák összességének, a társadalomnak a feltételeket is, melyek mellett a cselédek, mint a háznép hozzátartozói, az ezen viszonyból származó, többnyire erkölcsi természetű kötelezettségeik teljesítésére, eredménynyel szoríthatók lennének. A törvény ugyan büntetést szab a cseléd-törvény sokféle megszegéseire, de mig szigorúságának súlyát leginkább a gazdák érzik, a cseléd legtöbbnyire büntetlen kimenekül ; mert eltekintve attól az úgy szólván egy esettől, melyben a cseléd okozta kár esetén magának a cseléd esedékes béréből levonások által, kárpótlást szerezhet, — mi megint a gazda nagylelkűsége folytán rendszerint nem szokott megtörténni, — minden más a legcsekélyebb ese'ben is, a hatóság segélyét tartozik igénybe venni, már pedig inkább elbocsátja roszakaratú cselédjét, semmint, a különben is sok más ügygyei elfoglalt hatóságnál személyesen jelentést tegyen, mely körülmény pedig hogy nem vezet a cselédügy javítására, azt bárki könnyen elgondolhatja. A gazdának, ki a cselédet egészséges lakással, kellő minőségű és mennyiségű étellel, — bérrel, betegsége esetén ápoltatással ellátni és erkölcsi életét fejleszteni hivatott stb. a törvény nagyon kevés, úgy szólván semmi ellenértéket nem nyújt. Innét van az, hogy cselédeink legnagyobb része szorgalom, hűség, megbízhatóság, erkölcsösség tekintetében nagyon is kifogás alá esketik. Mondók továbbá, hogy a cseléd rosszasága miatti hiba nem kevéssé magukat a cseléd tartó gazdákat illeti. Mert bár igaz is az, hogy a rósz cseléd a háznál valóságos átok, egy folytonos kellemetlenség és soha meg nem szűnő bosszúság, még sem helyes, többnyire rosszakaratból származó cselekményeit, a házból való egyszerű elbocsáttatásával, úgyszólván megtorlatla- nul hagyni. Nem kellene azt a kis kellemetlenséget, mit a cselédnek a hatóság elé való idézése okoz, megtenni sajnálni, mert az igy büntetés nélkül elbocsátott cseléd csakhamar más helyre szegődik, hová rósz szokásait magával viszi, melyeket aztán vagy tűrni kell, vagy a cselédet rövid utón továbbítani, s hogy ily eljárásnak az eredménye csak a lehető legkárosabb kihatású lehet a cseléd-ügyre, azt bővebben bizonyítanunk felesleges. Legtöbb hiba azonban a cselédek egyediségében található fel, a kik ugyanis egy külön kasztot tudtak maguknak alkotni, mely a mindennapi — (piaczon, kútnál stb.) — találkozásokból majdnem észrevétlen fejlődött, felvirágzott, s a házi bajok leghatalmasabb kútforrásává vált. — Nem ok nélkül hallani azon köz- mondásszerű kijelentést e vidéken, hogy a cseléd fizetett ellenség a háznál. Valóban felháborító s alig jellemezhető azon erkölcstelen, szemtelen, durva magaviselet, mely városunk cselédjei legnagyobb részének ismérvét képezi. — A törvénynek azon nemes intentiója, hogy a gazda cselédjéből takarékos, józan, mértékletes és erkölcsös lényt neveljen, legtöbbnyire hajótörést szenved a cselédek gonosz indulatain. Csak is innen magyarázhatni meg a cseléd-változkodás eddig soha sem tapasztalt rendkívüli arányait! A cseléd tartoznék a gazda meghagyásait megadással fogadni (bár e tekintetben a törvényben kellő biztosítékot nem találhatni,) de ugyan van-e városunkban cselédtartó gazda, ki azt tapasztalta volna, hogy a cseléd a ház, vagy háztartás körébe tartozó, de neki nem tetsző meghagyást megadással fogadta volna! Az ám! A saját pénzen vásárolt kellemetlenség mindjárt kezdte éreztetni magát; és még mily alakban? — A cseléd szemtelensége gyakran határt nem ösmerő, s a törvény nyújtotta csekély körű házi fenyíték alkalmazása még inkább elmérgesiti a bajt, annyira, hogy végre is nem marad egyéb hátra, mint a gonosz indulatu cselédet elbocsátani, a ki különben is a legcsekélyebb rendreutasításnál kész a felmondással, mert tudja, hogy ily cselédszük Baross meghalt!
