Eger - hetilap, 1892
1892-04-19 / 16. szám
16-ik szám. 31-ik év-folyam 1892. április 19-éii. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit 8orliely után 6, bóiyegadó fejében minden hirdetéstö. 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija, 1 frt 30 kr. Szervezkedjünk! Szomorúan tapasztaljuk, hogy hazánk fiaiban a közügyek iránti érdeklődés nagyon megapadt. Mostanában csak a hasznot hajtó foglalkozásnak van becse. Alkotmány, közszabadság, ön- kormányzás manapság felületesen ismert fogalmak, melyekkel nagyon kevés ember törődik. De nem ez a legnagyobb baj. A főbaj az, hogy az u. n. „szabadelvű“ kormány a nemzetnek ezen nagyrészt általa előidézett közönyösségét az ország közjogának csorbítására és saját- pártja érdekének előmozdítására használja fel. A független állású egyének megélhetésének megnehezítése; a hivatali s javadalmas állások örökös szaporítása és párthivek- kel való betöltése; előnyök s kedvezmények nyújtása, másrészről meg jogok megszüntetése s korlátozása; végül a rendszabályozásoknak ezerféle módja: akarva, nem akarva mind arra valók, hogy a nemzet akaraterejét megzsibbaszszák. Annyira vagyunk már, hogy nemcsak egyesek, hanem városok, sőt megyei törvényhatóságok még politikai jogaik gyakorlásánál is önös érdeküket tartják szem előtt. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy a nemzet érdeklődését a közügyek önzetlen szolgálása iránt felkeltsük! Ez egyik főoka annak, amiért mi az egyesülést, a szervezkedést a demoralizáló hatalommal szemben üdvösnek, szükségesnek tartjuk. Az ellenzéknek jogos pártérdeke is megköveteli ezt. A mai világban az ideális essméknek s különösen a magánérdek félretételének hangoztatása nem hódit annyira, mint a pénz, a hatalom és a magánérdekek kielégítésének igérése. A népet tehát valósággal tanítani, felvilágosítani kell arra, hogy a közérdeket a magánérdek fölé kell helyeznie. Ehhez pedig idő és egyesült erő szükséges. Apponyi Albert gróf legutóbbi pozsonyi beszédében az országos képviselőválasztások szabadságának biztosítása érdekében és azért is szükségesnek jelezte a szervezkedést, mert ez teszi lehetővé a néppel való folytonos érintkezést, és ez úton lehet tájékozást szerezni a népéletnek számos apróbb, de mindennap érvényesülő szükségletére és igényére nézve. Mi még ennél is főbb oknak tartjuk a szervezkedésre, hogy ez által a nép, habár nem döntőleg s nem is utasítás adásával, állanuóan befolyást gyakorolhat a törvényhozásra és a kormány ellenőrzésére a képviselők felvilágositásávalés a szükséges adatok közlésével. Felelős kormányrendszerünknek egyik legnagyobb biztosítéka ugyanis a független magyar felelős minisztérium alakításáról szóló 1847/8: III. t. ez. 32. §-ának azon intézkedésén nyugszik, mely szerint a miniszterek felelősségre vonhatók a többek közt „minden oly tettért vagy rendeletért, mely az ország függetlenségét. az alkotmány biztosítékait, a fennálló törvények rendeletéit, az egyéni szabadságot, vagy a tulajdon szentségét sérti;“ továbbá „a törvények végrehajtásában . . . elkövetett mulasztásokért.“ Már pedig hiábavaló ez intézkedés, ha a képviselő nem ismeri s illetve nem is ismerheti a visszaélések legnagyobb részét. Az ország függetlenségének megsértése vidéki körök nélkül is megtudható. Azt is megtudhatja a képviselő, hogy pl. az 1879. évi XL. t. ez. 9. §-ának azon rendelete, mely szerint „a törvény- hatósági és városi szabályrendeletek kihirdetési módozatait, a helyi viszonyokhoz képest, a belügyminiszter állapítja meg“; továbbá az 1883. évi I. t. ez. 24. §-ának rendelete, mely szerint a gyakorlati közigazgatási vizsga tárgyait, a vizsgáló bizottságok összeállítását s azoknak eljárását „a törvény életbeléptétől számitott egy év alatt a minisztérium rendeleti úton állapítja meg:“ még mai napig' sincsenek végrehajtva, jóllehet az előbbi törvény még 1880. évben, az utóbbi pedig 1883-ban életbe lépett. De vannak oly visszaélések, melyeket egyes konkrét esetekben, vagy kevésbbé érdekes kérdésekben követ el a kormány. Ezek már könnyen kikerülik a fővárosban tartózkodó képviselő figyelmét és hiteles alakban leginkább úgy juthatnak a képviselők tudomására, ha országszerte létezik oly pártkör, mely az illető vidék lakosainak panaszait meghallgatja, megvizsgálja és tapasztalatait a hiteles adatok csoportosításával adja tudtára azoknak, kiket illet. Most is szolgálunk néhány olyan példával, mit nem árt tudomásul venni azoknak, kik hivatva vannak a kormány ellenőrzésére. A pénzügyminiszternél kezdjük, és megemlítjük, hogy ez pl. az italmérési jog kártalanításáról szóló 1888. XXXV. t. ez. végrehajtásánál a törvény rendelkezéseit sokszor megsértette. Azt is megtette, hogy midőn egy esetben a hevesmegyei albizottság tanuhalgatást rendelt el s e kérdésben az adőfelügyelő felebbezéssel élt : a helyett, hogy az Utasítás 36. §-ának IV. pontja szerint s 42. §-ának 4. bekezdése értelmében a tanúkat hit alatt, járásbíróság közbenjöttével s a jogosult felek jelenlétében hallgattatta volna ki, — titokban, a felek hire-tudta nélkül egy pénzügy igazgató sági tisztviselőt küldött ki az illető községbe és az ez által a felek értesítése nélkül s távollétében, nem is hit alatt kivett állítólagos vallomásokra alapította érdemleges határozatát. Még érdekesebb az 1890. XXXVI. t. ez. végrehajtása. E törvény kötelességévé teszi azoknak, kik nyílt helyen égetett szeszes folyadékoknak nagyban, vagyis legalább száz litert tevő, vagy azt meghaladó mennyiségben való elárúsitásá- val foglalkoznak, hogy erre nézve a pénzügyi hatóság engedélyét szerezzék meg. A törvény 2. §-a szerint az engedély megadásánál az 1888. XXXV. t. ez. 3. és 5. §-aiban, a 7. §. utolsó bekezdésében, ;a 9. és 10. §-okban, foglalt határozmányok alkalmazandók. És jóllehet e törvényszakaszok csak azt kívánják, hogy az engedélyt kérő teljesen megbizható, feddhetetlen előéletű, magyar állampolgár legyen: a pénzügyminiszter mégis odautasitotta a kir. pénzügyigazgatóságokat, hogy az engedélyt csak azoknak adják meg: „a kik hiteles kereskedelmi könyveikkel legalább is 500 hectoliter évi alkohol forgalmat; ha pedig kizárólag szilvórium, gyümölcspálinkák, és pálinkanemüek elárusitásá- val foglalkoznak, évenként legalább 200 hectoliter ilyen italforgalmat képesek kimutatni.“ így történt, hogy a vidéki szeszkereskedők nagy részét megfosztották régi keresetforrásától annak daczára, hogy a törvényben megállapított kellékekkel bírtak. Más minisztériumnál is tapasztaltunk ilyen nyilvánvaló
