Eger - hetilap, 1892
1892-04-12 / 15. szám
116 ■melyek Tamás sy Lajost, még amaz időkből városunkhoz fűzik, érlelték meg benne amaz elhatározást, hogy mint egykori egri lakos, ismét ellátogasson városunkba, akkori jő ismerőséi s barátai körébe. S hogy e látogatását, egyúttal kedvencz passziójával is egybekösse, nem rég beiratkozott az < gri lövésztársulat tagjai közé is. Mint teljesen lmeles forrásból értesülünk, T a- ntássy Lajos, ha e szándékában véletlen körülmények meg nem akadályozzák, az idei husvétünnepeket körünkben óhajtja eltölteni, mely alkalommal az ünnep másodnapján, húsvéthétfőn, az egri lövészházban tartandó czéllövészeti ünnep alkalmából szándékozik magát, mint „lövészkirály“ az e [sportkedvelő egri közönségnek bemutatni. Ugyanez alkalommal az egri lövészházban közszemlére lesznek kiállítva ama díszemnek s kitűntető jelvények is. melyeket a „lövészkirály“ az osztrák-magyar birodalom különböző lövész-társulatai által rendezett versenylövések alkalmával nyert, — s melyek, — miként arról saját szemeinkkel meggyőződtünk, — valóban meglepő s igen érdekes és egyszersmind értékes gyűjteményt, képeznek. E gyűjtemény különben néhány nap óta már Egerben van, a lövészkirály egyik barátjánál, Eemenyik Károly egri érsek-uradalmi pénztárosnál, ki e gyűjteményt az érdeklődőknek bármikor szives készséggel megmutatja. Az egri lövészházban, az idei húsvéthétfőn tartandó versenylövést tehát ajánljuk lövészetkedvelő t. olvasóink figyelmébe. A hires lövészkirály ekkori föllépését magunk is a legnagyobb érdeklődéssel várjuk. — Az egri polgári lövésztársulat rendes évi közgyűlését folyó hő 24-én <1. n. 4 órakor saját helyiségében tartja meg, melyre tagjait ez utón is meghívja, valamint ugyanaz nap d. u. 1 órakor a lóvéidén rendezendő társas ebédre minél többek részvételét kéri. — Alföldy Irén kisasszony, városunk szülötte, lapunk kiváló munkatársa, dr. Alföldy Dávid egri előkelő fiatal ügyvéd nővére, — jelenleg a budapesti országos zeneiskola énekosztályának növendéke, s a hires énekmesternő, Passy Cornet A. asszony jeles tanítványa, — a zeneakademia közelebbről tartott nyilvános hangversenyén szintén egyike volt a magán-közreműködőknek, s pompás hangjának úgy erő- s finomságban, valamint iskolázottságban való magas fokú fejlettsége méltó feltűnést, és nagyon megérdemelt elismerést keltett a szép számmal jelen volt műértö közönség körében. A budapesti lapok is osztatlan dicsérettel emlékeznek meg Alföldy Irén kisasszony énekéről, s különösen kiemelik átható, megnyerő magas szopránhangja hajlékonyságát, lélekzet- vétele kifogástalanságát, s egészbenvéve félhangoló előadása benHalotti csend s feszültség uralkodik a jelenlevő hölgyek között, kik mindnyájan a zárt ajtóra függesztik kiváncsi tekintetüket. Pár perez múlva az-ajtó ismét megnyílik. Vájjon megcsókolta-e a menyasszonyát? kérdezné egy kiváncsi európai hölgyecske. A vőlegény derült vonásaiból következtetve, menyasszonya kétségkívül igen megnyerhette magas tetszését, s pazar kézzel szólja szét, marékszámra az ezüst apró pénzt, melyet az ott ácsorgó gyenneksereg mohón kapkod tél; mert a menyekzői ajándék-pénz szerencsét hoz: az anyák mint amullettet tartogatják azt gyermekeik számára, s a leánykák is nagy gonddal őrzik ezekét, mert remélik, hogy Allah okét is oly derék férjjel fogja megajándékozni, mert hát Törökországban is álmodoznak a fiatal lányok az ő jövendőbelijükről, természetesen az ő Ízlésük szerint. „Si les jeunes dames turques etaient, si aimables, et si sages, comme les dames alleinandes, nous ne prendrions jamais une deu- xieme.“ Ezt a bókot mondta nekem egy alkalommal egy török fiatal ember, de azért nem merném állítani, hogy ezt komolyan mondta. Annyi bizonyos, hogy a török nő tudatlansága s tunyasága a legfőbb ok. amiért a férj csakhamar megunja. K ha ugyanazon hibákat és gyengeségeket föl is cseréli egy másikkal, akit kegyeiben részesít, - az újdonság ingere csábit, ugyan, épen úgy mint nálunk, de mégsem úgy, mint nálunk. A menyasszony aztán egész a tornáczig elkíséri vőlegényét, s aztán nem látja előbb, inig anyjától kisérve, vőlegénye házába nem kerül. Ezután a menyasszony ismét trónjára ül, minket pedig a menyekzői lakomára hívnak, melynél a menyasszonynak résztvenni nem szabad; mert napnyugatig semmit sem szabad élveznie, „az ö tekintetén kivül.“ Az európai már kevesebb költői ábrándok közt ül a menyekzői terített, asztalhoz, bár nem sok élvezetet remél tőle. S ime, mégis jobban Ízlik, semmint vártuk; sőt a teríték mellett egy palaczk vörös bor is van. S a mi még több: mi kést és villát is használhatunk, mig a török nők csak az ujjacskáikkal esznek. De ezt az étkezési miívelesoségét s öntudatosságát. Reméljük, hogy alkalomadtán, nekünk is mihamarább lesz szerencsénk a t. fiatal ének művésznő bájos hangjában, s művészi énekében gyönyörködhetni. — Az egri államilag segélyezett községi elemi népiskolánál Derszib Rudolf elhunytéval üresedésbe jött, igazgatói tiszt ellátása iránt most már a népoktatási törvény rendelkezésének megfelelő intézkedés történt. Ugyanis a népoktatási t rvények végrehajtása tárgyában a polgári községi iskolaszékek számára kiadott ministeri utasítás 47. §-a azt rendeli, hogy a községi iskolánál a tanítók közül egyet a tanfelügyelő — az iskolaszékkel egyetértve — az iskola igazgatásával megbíz. Az egri községi iskolaszék elnöke azonban — figyelmen kivül hagyva a fentebbi rendelkezést, a tanfelügyelő hire és tudta nélkül, mindjárt az igazgató ellmnytakor intézkedett az igazgatói tiszt ellátása iránt, s ezen elnöki intézkedést később az iskolaszék is magáévá lelte. — A közig, bizottság a királyi tanfelügyelő előterjesztése folytán az iskolaszéknek erre vonatkozó határozatát f. év márczius hó 7-én 61 fi. sz. a. kelt határozatával feloldotta, és felhívta a kir. tanfelügyelőt, hogy az igazgatói liszt ellátása iránt az idézett utasítás értelmében az iskolaszékkel egyetértő leg intézkedjék. — Az iskolaszék a közig, bizottságnak ezen határozatát, f. év márczius hó 27-én tartott ülésében tárgyalta, mely illésen a királyi tanfelügyelő is megjelent, a ki előadva a törvénynek ide vonatkozó rendelkezését, kijelentette, hogy a törvény által reá raliázott jogot, akként kívánja gyakorolni, hogy a tantestület tagjai közül titkos szavazás utján ajánljon egy tanítót az iskolaszék, s a kir. tanfelügyelő az ajánlott tanítót az igazgatói teendők ellátásával meg fogja bízni. Az iskolaszék teljes megnyugvással fogadván a királyi tanfelügyelő kijelentését, a közig, bizottságnak feloldó határozatát tudomásul vette, a titkos szavazást nyomban megejtette, melynek eredménye lön, hogy Fejér Béla községi elemi iskolai tanító 23 szavazat közül 21 szavazattal ajánltatott igazgatóul. — A kir. tanfelügyelő ezen ajánlat figyelembe vételével Fejér Béla tanító t, az egri községi iskolák igazgatásával egyelőre ideiglenes minőségben megbízta. Reméljük, hogy az uj igazgató egész buzgalommal igyekezni fog a kir. tanfelügyelő és az iskolaszék bizalmát az által igazolni, hogy most már a közvetlen vezetésére bízott iskolákat, melyeknek — a miniszteri utasítás szavai szerint — az igazgató a lelke, s melyek fenntartására a város közel évi 7 ezer frtot fordít, a népoktatási törvény által kívánt színvonalra fogja emelni. — Úgy legyen! tét oly csinosan s ügyesen végzik, hogy a legfinomabb érzékű, európai sem találja azt Ízléstelennek. A menu a szokásos sürii tyukbecsinálttal veszi kezdetét, melyet számos különféle fogás követ egész a „pilav“-ig. e török nemzeti eledelig, melynek egy lakomáról sem szabad elmaradnia. A mellékhelyiségekben a szolgaszemélyzet lakmározik, régi török szokás szerint keresztbe font lábakkal a földön ülve, egy terjedelmes, fényesre csiszolt rézkorong előtt, melynek közepén hatalmas edényben van az étel föltálalva. Mindegyik cseléd kap egy nagy darab kenyeret, melyet feldarabol, s e darabokkal szedi ki a nagy fazékból az ízletes falatokat, még pedig oly ügyesen, hogy soha le nem cseppent egy csepet sem a rézkorongra, sem a ruhájára. Midőn az asztaltól fölkeltünk, czitromsárga öltönybe bujtatott két szereesentiö állt az ajtónál, illatos vízzel telt kannákat tartva kezükben. Mindegyik távozó bel 'mártja a kezét a kannába. s leszántja egy díszesen hímzett törülközővel. A menyasszony anyjának intésére egy másik terembe lépünk, melyben a menyasszonyi ajándékok vannak felhalmozva. A legfőbb ajándék, török szokás szerint, egy remek művű nyoszo- lva. selyem függönyökkel. A többi ajándékok ékszerekből, drága legyezőkből, selyemruhaszövet ékből stb. állanak. Ezek megszemlélése után kávét meg czigarettát szolgálnak fel, mely utóbbiakat soha sem illik visszautasítani, mert ez a háziakra nézve a legdurvább sértés volna. Végűi búcsút vettünk, s gyönyörű alkonyat mellett tértünk a Bosporuson át lakásunkba vissza. Vájjon boldog lesz-e az uj menyasszony? — kérdjük magunkban elábrándozva, midőn langy. illatos esti szellő mellett sajkánkat ezüst habok ringatják. — Inschallah! (Ahogy AU Ah akarja!) — felel rá a mnez- zitn bűvös éneke a távol minaret ormairól. ~T