Eger - hetilap, 1892
1892-01-05 / 1. szám
l-sí) szám. 31-ik év-folyam 1892. január 5-én. Hirdetésekért: minden 3 hasáb'zott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden nirdetéstöl 30, nyilttérber egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Po/itiKai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Tisztelt olvasóinkhoz! Az imént beköszöntött 1892-ik évvel lapunk, az „Eger“, pályafutásának 31-ik évfolyamába lépett. Harmincz év egy időszaki, s főleg vidéki lap életében. nem tartozik a mindennapi események közé, s az ephemer sajtó-irodalom naponta szaporodó termékeinek hosz- szú sorában, nemcsak a vidéki, de a fővárosi, úgynevezett országos lapok közt is igen kevés van olyan, mely három évtizedet ért volna meg. Azon körülmény tehát, hogy az „Eger“ egyike legrégebben fönálló hazai lapjainknak, elvitázhatatlan kritériuma annak, hogy társainak sorában mindenkor becsülettel megállotta helyét. S ép ezért tekint lapunk, az „Eger“, teljes megnyugvással, harmincz éves múltjára vissza ama meggyőződésben, hogy feladatának teljesítése, hivatásának minden körülmények, sokszor nehéz viszonyok között is hű betöltése mindenkor a t. közönség jóakaró helyeslésével s támogatásával találkozott. T. közönségünk e nagybecsű jóakaratát, s pártfogását kérjük lapunk, az „Eger“ számára jövőre is. Nem állunk elé nagyhangú ígéretekkel. De arról biztosíthatjuk t. olvasóinkat, hogy miként eddig, úgy ezentúl is ügyekezni fogunk megyénk, városunk, s t. közönségünk jól felfogott érdekeit minden tehetségünk, iparkodásunk s legjobb meggyőződésünk szerint híven s becsülettel szolgálni, s t. olvasóinknak az „Eger“ iránt hosszú évek során át tanúsított becses jóindulatát jövőben is kiérdemelni. Az „Eger“ szerkesztősége. Az indítványt, hogy Eger közönsége nagylelkű főpásztora iránt érzett hálája- s ragaszkodásának ez úttal tüntetésszerű kifejezést adjon, — mint annak idején említettük, — Grónay Sándor polgármester tette, s a városi képviselő-testület általános lelkesedéssel fogadta el azt. Érsekünk ő exjának Egerváros közönsége által történt e tüntetésszerű üdvözöltetése a múlt csütörtökön, a lefolyt év utolsó napján, s a beköszöntött 1892-ik év előestéjén, különben csöndes városunkban szokatlan élénk mozgalmak s lelkesedés közt ment végbe. A jelszó az volt, hogy városunk közönsége fáklyás zenével, s disz-szónoklattal üdvözölje érsek főpásztor ő kegyelmességét. E czélból a mondott napon, már alkonyattájban nagy csapatokban kezdett gyülekezni a városház udvarára városunk polgársága, mely, midőn a fáklyák az esthomályban kigyultak, s a diszmenet megindult, az utczákon csatlakozott csoportokkal is növekedve, mikorra az érseki palota térés parkudvarára ért, több ezer főre rugó impozáns tömeggé nőtte ki magát. A diszmenet, mint említők, esti 7 óra után, számos nemzeti szinti zászlók elővitele, s több mint 300 fáklya ragyogó fénye mellett, a városház udvaráról, lassú, méltóságteljes hullámzással indult meg, Horváth Béla városi reudőralkapitány vezetése mellett, kihez az egri előkelő értelmiség, a városi tisztikar s a városi képviselő testület köréből is számosán csatlakoztak. Ezeken kivül a diszmenetben testületileg részt vettek: az egri önkéntes tűzoltók teljes díszben, s katonai menetben, élükön dr. Pásztor Bertalan főparancsnokkal, s a tűzoltó tisztikarral; az egri jogakadémia polgársága; az egri koszorús dalkör; az egri iparos kör; a kátli. legényegylet; a külvárosi katli. olvasókörök stb. A menetben az elite-közönség, s polgárság köréből számos hölgyeket is láttunk. Mondanunk sem kell, hogy a földmives nép, szokott ujjongó lelkesedésével, nagy tömegekben csatlakozott a menethez. A diszmenet a Czukorutczán, majd a Káptalanutczán, s a Lyczeumtéren haladt végig, mely utóbbiakban több ház díszesen ki volt világítva. A menet elején a helyben állomásozó Appel- gyalogsorezred zenekara játszott harsány indulókat, mig a végén egy népzenekar húzta a Rákóczy- indulót, gyakori lelkes éljenzésektől megszaggatva. Üdvözlet az egri érseknek. Dr. Samassa József egri érsek ő exja az imént lefolyt. 1891-ik év nyarán r töltötte be egyházmegyei főpásztorsá'ganak második évtizedét. Érsek ő ninlga, mint annak idején lapunkban körülményesen megírtuk, főpásztorkodása eme huszadik évfordulóját nevezetes és jelentékeny összegekre rugó alapítványokkal tette emlékezetessé. Érsek ő exja azonban az alkalommal tóvöl lévén székvárosától, Egerváros közönsége nem volt azon helyzetben, hogy atyai főpásztorát, a város legelső, legtiszteltebb s legszeretettebb polgárát, egyházfőpásztorsága huszadik évén k betöltése alkalmából üdvözölhesse. Városunk polgársága tehát örömmel ragadta meg az imént beköszöntött uj évforduló alkalmát, hogy érsekünk ö nmlga iránt érzett határtalan tiszteletének, szeretetének, hálája s törhetetlen ragaszkodásának nagyobb szabású nyilvános kifejezést adjon ama jótéteményekért, melyekkel kegyelmes főpásztorunk ő exja székvárosát ellialmozta, mióta mint a Pyrkerek és Bartakovicsok méltó utóda, nagynevű élői nek örökébe lépett. így ért a diszmenet lassan hullámzó hömpölygéssel az érseki rezidenczia parkudvarára, hol a legpéldásabb csend- és rendben csoportosult a palota előtt. Ekkor, méltóságteljes, néma csöndben Jölzendütt az egri koszorús dalkor ajkain a „Szózat“, szokott ^lelkesedéssel, s precizitással. Két versszak eléneklése után pe- tdfg-, »felállott a palota erkélyével szemben rögtönzött emelvényre •'.az ünnepség szónoka: Baj)ócsav Sándor ügyvéd, az egri ^ügyvédi kamara ügyésze, mire egyszerre megnyíltak az erkély * Szárnyajtai, s hosszasan felriadó lelkes éljenzések közt megjelent az erkélyen egii érsek főpásztorunk ő exja, udvari papjaitól környezve. Ekkor, magasztos csend közepette, megszólalt az ünnepi szónok, Babócsay Sándor, s a következő lelkes beszéddel üdvözölte érsek ő nmlgát: Nagyméltóságú Érsek Úr! Kegyelmes Urunk! Minél inkább közeledett az éppen most letűnő vál- os év vége, városunk annál inkább érezte lelki szűk* f
