Eger - hetilap, 1891
1891-02-03 / 5. szám
38 e zászló, melynek felirata: „Hass, alkoss, gyarapits s a haza fényre derül“ nem fog elhagyatva lengeni; e jelszóval, ha olyan férőik veszik kezükbe, kik azt úgy tudják lobogtatni, hogy tekintve a czél magasztosságát, felpattan minden egyes emberben a hideg közöny jégzára s a lelkesedés tovább-tovább harapozó tüzes zsarátnoka lángra gyújtja, tettre buzdítja még a fásult lelkeket is. Legjobban bizonyítja ezt az a tény, a mikor a „hevesi önk. tűzoltó-egylet“ múltjára visszapillantunk és életbeléptetését, és eddigi kifejtett tevékenységét tekintjük. Az évtized küszöbén állunk, mely idő igazolandja fényesen betöltött életfutását a nevezett egyesületnek! Nem akarok, nem is szeretek senki mellett émelyítő dicsériádot Írni, de annyit a tiszta igazságért megjegy- zek, hogy a mi tüzoltó-institucziónk megalkotása első sorban Korponay István akkori szolgabiránk érdeme, ki teljes odaadással iparkodott az intézményt nemes tevékenységével elősegíteni és később rendes és szabályos kerékvágásba hozni. 1882. év június 6-án megalakultunk. Közönségünk legnagyobb része örömmel vette és üdvözölte az eszme keresztülvitelét és anyagilag oly odaadással karolta fel az egyletet, hogy Veiszman ügyvéd és néhai Tomka Miklós kir. végrehajtó, körülbelül két hét lefolyása alatt 2000 írtnál többet gyűjtöttek a tüzoltószerek beszerzésére. Az egylet e kitűzött czélját szem előtt tartották a működő tagok is, és lankadatlanul küzdöttek annak eléréséért, ami becsületére válik úgy az ügynek, mint buzgó pártolóinak. Korponay István főparancsnok ügyesen vezetvén bajtársainak műszaki kiképezteté- sét. oldalánál Maczky Emil alparancsnok és a többi functioná- riusok egyesült erővel fáradoztak az egyesület kívánt színvonalra emelésén, és hála az égnek, nem egyszer álltuk ki a próbát becsületesen. Korponay tőlünk távozott. Maczky vevén át a fómis- siót, és az ő távozása után Szirmay Szilárdot láttuk az élén. ki (szegény már jobbléfre szenderült) boldog volt, ha az egyletről csak említést is tehetett. Harmadik éve pedig szintén igen szakavatott férfi: Farkas Gyula szeretett szolgabiránk, mint főparancsnok veszi fáradságának jutalmát, és táborát oly pompásan vezényli, hogy mindannyian lelkesülünk az egyesületi eszme iránt, és kitűzött czélunk csak áldást hozhat lakosainkra. Nem egyszer bebizonyította már a hevesi önk. tűzoltó-egylet önfeláldozó működését, nem egyszer küzdött mái' a vészes elemmel, érvényesíthette műszaki képességét. De bátran mondhatom, hogy nemes működése visszhangra talált közönségünknél és mindig meghozta a méltán megérdemlett gyümölcsöt, mely jutalom a meleg érdeklődésben és áldozatkészségben áll. E hónapban az egylet az 1891 —1893. évre újra megalakult és f. hó 14-én tattá meg rendes évi közgyűlését. melyről a következőkben referálhatok: Remenyik József egyleti elnök, a szokásos üdvözlettel megnyitván a gyűlést, felkéri Farkas Gyula főparancsnokot, hogy a működő egylet 1890. évi állapotáról és ténykedéséről szóló részletes jelentését olvassa fel. E jelentésből rövid vonásokban a következőket, említem fel: A szerelvények, melyek állanak 2 hydrophor. 3 lajt és egy szerkocsiból megfelelő teljes felszerelésekkel, igen jó karban vannak. Azonkívül megrendeltetett a szertár gyarapítására 1 előfogatos szivattyú és 3 lajt. Az egylet működési képessége az elmúlt évben kemény próbára volt téve; dicséretére legyen azonban, a lakosság ébersége és buzgó szolgálatkészségének — de különösen a működő tagok teljesen odaadó és elszánt bátor működésének — a próbát teljes sikerrel kiállotta. Összesen 13 esetben szólította a vészharang teljes szerelvényekkel való kivonulásra az egyletet, mely esetekben a tagok tevékenysége nagyobb mértékben igényeltetett és mely alkalommal a tagok igazi ügyszeretettől vezéreltetve, gyors megjelenésükkel és ügyes fellépésükkel a veszélyt — amennyire lehető volt — helyhez kötötték. — Gyakorlatok — a szükséghez mérten — vasár és ünnepnapokon tartattak, melyeken a tagok kellő buzgalom és igyekezettel vettek részt. Említésre méltó e helyen dr. Blau Henrik orvosnak az egylet iránti kiváló figyelme, ki az egyleti tagok megvendéglé- sére gyűjtést rendezett, mely gyűjtésből még 24 frt 50 kr. a parancsnokság rendelkezésére áll. Meleg hangon emlékszik meg a jelentés a múlt év okt. havában elhalt Hoffman József tűzoltó bajtársunkról, kinek halála annál érzékenyebben hatott az egyletre, mert a halál csirája éppen egy tűz-esetnél kifejtett túlbuzgó működése folytán keletkezett. Az egyesület az év elején 57 taggal kezdette meg működését, a mely szám azonban részint eltávozás, részint elhalálozás folytán az év végére 51-re olvadt le. A pénztári jelentésből kitűnik, hogy az egylet 247 frt 63 kr, készpénzzel rendelkezik, hátralékos követelés 164 frt 98 kr. E jelentések a közgyűlés által tudomásul vétettek. Erre a közgyűlés áttért tulajdonképeni tárgyára, a tisztujitásra, és pedig következő eredménynyel: elnök: Remenyik József, alelnök; Fülöp István. Választmányi tagok közfelkiáltással: Radics István. Helleh- ronth Béla, dr. Blau Henrik, dr. Füzessy József, Einhord József. Petheö László, Nemesik Kálmán, Orosz József, Braun Gábor, Veiszman Mór, Bereczky Ferencz, Cservény István, Puchlin Káz- mér, Stankovics Antal, és Strausz Ignácz. Következett végre a működő tagok kebeléből történendő t.isztujitás. Nagy lelkesedéssel és ragaszkodást jelző bizalommal választatott meg főparancsnoknak ismét Farkas Gyula, h. parancsnok: Czeizler József, osztályparancsnok: Popovics Lajos és Fabó Bertalan, titkár: Egyed István, pénztárnok és ügvéd: Veiszman Ignácz, orvos: dr. Bazsó Tivadar, szertárunk: Borossy István. Most pedig, miután a hevesi önk. tüzoltóegylet múltja és jelenéről a nyilvánosság előtt röviden megemlékeztem, szivem mélyéből azt kívánom, hogy minél számosabban jelentkezzenek ezen humánus intézmény erősbödésének előmozdítására. Adja a magyarok Istene, hogy pártolására sok emberbarát találkozzék, mert csak igy remélhető, hogy a jövő évben ünneplendő tíz éves fennálásánák krónikája arany betűkkel lészen bevésve emlékkönyvünkben! A gondviselés oltalmazza városunkat, hogy minél ritkábban produkálhassák magukat technikailag ügyes működő iagjai e derék egyletnek. F . . . . f. Esküvő: Bakonyi Ignácz, egri érseki uradalmi liszt, a múlt szombaton január 31-én vezette oltárhoz nemrég eljegyzett aráját Vancsó Tériké kisasszonyt, özv. Vancsó Gézáné szül Feliéi- pataky Teréz kedves bájos leánykáját. A csendben lefolyt esküvő után az ifjú pár Pázmándra a férj állomás helyére utazott. — Az egri önkéntes tűzoltó-egylet bálja, mely f. hó 7-éu szombaton fog megtartatni. — amennyiben a múltkori megyebál hangulatából kivennünk sikerült — az idén is bátran nézhet eléje az előző évek tűzoltó-báljai szép sikerének, mert nemcsak azok közül készülnek sokan, kik a megyebálban részt vettek, hanem azoknak kik ott jelen nem voltak, e bál lesz az egyedüli báljuk az idei farsangon. A hevesi „Tüz-Oltók“ bálja. — Képzeljék hölgyeim! No de ne képzeljék, mert ezt képzelni nem lehet. A kiknek erősebb dolgok hallása után, bátorságuk elfogy, mint nyárban a kasza fénye, azok ne hallják meg szavamat, illetőleg ne olvassák e sorokat, mert félni lehet, hogy álmukban fel-felijednek ; de akiknek leikök a vész közepette is helyén van, mint a Kárpátok hőlepte tetője, azoknak, e sorokat, mint csalhatatlan „altatószert“ ajánlom az elolvasásra. — nem féltem, hogy álmuk rémképekkel népesedik meg. Hallják tehát,! A hevesi tűzoltók megfeledkezve hivatásukról „tüzet“ gyújtottak! Tüzet? Azt bizony, de milyet! (Bizony megérdemelnék, hogy nyugdijaztassanak — száz éves korukban). No do azért nem kell mindjárt félni és megijedni! Nem fújt szél. és igy a tűz csakhamar lokalizálva lön; de eloltása hasztalan törekvésnek bizonyult. Mert „mentő“ jobban izzada a tűzoltásban orczánk, „antú“ jobban égett a „táncz-tüze“ szép hölgyeink arczán. (Ejnye! csepp híjjá, hogy rim nem lett.) No — mondék magamban — itt van a várt alkalom, melyben a dicsőség babér-koszorúját, fejemre kaszálhatom. — hozzá fogtam én is a ,tűz‘ oltásához, de úgy jártam, mint sokan a „győri“ csatában — vitézül megfutottam; meg sem álltam hazáig, s ki sem pihenve fáradalmaimat — ha már első voltam a futásban, legalább első legyek abban is, ki e hallatlan esetet halhatatlanná (?) teszi. Kelt Hevesen, 189L. jan. 29-én, a bál utáni napon. Az első négyest 40 pár tánczolta, s ha a hölgyek összeirója nem „csak- lizott“, mint a „durnyi“-ban szokás — ott voltak : lányok : Ariel Mária, Balányi Ilona, Braun Anna, Braun Malvin. Czinner Malvin és Jolán, Ozigler Mariska, Hevesy Rózuska és Piroska, Körösi Juliska, Lipovniczky Jolánka, Máder Giziké és Matilda, Stankovics Mariska, Smoling nővérek, Propper Róza, Váhl Sarolta, Yeisz Juliska. Asszonyok: Ariel Péterné, Ballai Sándorné, Braun Jakabné, Dr. Blatt Henrikné, Braun Gáborné, Czinner Jakabné, Czigler Mórné. Engel Hermáimé, Guba Ferenczné, Hevesy Jánosné, Kőműves Istvánná, Lipovniczky Kálmánná, Máder Miksáné, Morvay Adolfné, Meiszter Dávidné, Popovits Lajosné, ifj. Yeisz Józsefné, Veisz Jónásné, Yeisz Sománé, stb. Krakóka. — A hevesi önk. tűzoltó egylet f. év jan. hó 28-án Hevesen tartott, tánczvigalmának bevétele volt 245 frt 50 kr. kiadása 84 frt 66 kr. Tiszta jövedelem 160 frt, 84 kr. Ez alkalommal az egylet czéljaira adakozni, illetve felülfizetni kegyeskedtek, nevezetesen : adományozók: Szirmay-Buday Mária, Petlieő László, Papszász Lajos, Meiszter Ede, Jabreczky Flórián 5 — 5 frt; Strausz Ede, Vitz Dávid, 3—3 frt; dr. Zudar Sándor, Fülöp István Engel Gyula, Nagyfejeő István, Cservény István 2—2 frt; Maczki Gyula, Radics István, Steiner Péter 1 — 1 frt. Fel ül fi
