Eger - hetilap, 1891
1891-11-03 / 44. szám
360 tek: egy Hunyadyhuszáregyenruka, mit tulajdonosa 29 csatában viselt. A Hunyadyliuszárok korhű köz vitézi ruhájában ott vau a kiállításon egy 80 éves agg bajnok, ki büszkén gondol arra vissza, hogy abban a nagy dicsőségben neki is van egy parányi része. Az a térkép, mit gróf Kreith Béla állított ki és tervezett, egy rövid negyedóra alatt átélteti az egész dicső küzdelmet, annak győzelmeit és balsükereit. Apró zászlócskák jelezik, hol volt a diadal s hol győzött a túlnyomó ellen? A zászlócskán ott van a csata napja, kik között folyt és ki volt a hadvezér? Sokaknak feltűnik, és érdekkel nézik Pulszky Ferencz egykorú afczképét, a melyen nagyon túlnyomó a nemzeti szin. Talán maga Pulszky is megcsóválja fejét, ha ezt látja. A rendezőség érdeme, hogy hű tükröt állított erről a korról elénk, melybe bizony nagyon sokszor kellene nézni. Mindenesetre kívánatos volna, hogy a kiállítás állandó maradjon, hogy necsak lelkesednénk belőle, de a történelemirás, a kutatás is kivehetné a maga részét, úgy szintén a hazai képzőművészet is, mely újabb időben nem igen vesz a szabadságharezról tárgyakat. Kivehetné részét a költészet is, mely néha a politikát, ennek radikalisabb irányát választja ugyan tárgyul, de nem a szabadságot, mintha bizony nem ez volna a legfenköltebb eszmény. A történelem tanítása is más irányt vesz a szabadságharczi emlékek kiállításának hatása alatt, mert eddig a szabadságharcz- ról nem igen emlékeztek meg a kathedrákban. Szóval ennek a kiállításnak állandónak kell lenni, hogy a dicső múlt mindig előttünk lehessen. Erdélyi Gyula. Különfélék. — Uj érsekek. A hivatalos „Budapesti Közlöny“ múlt vasárnapi. f. nov. hó 1-én megjelent száma hozza: Vaszary Kolos, a pannonhalmi benczésrend főapátjának esztergomi érsekké, s lierczegprimássá, — Császka György szepesi püspöknek pedig kalocsai érsekké történt kineveztetését. — Halottak napjan a székesegyházban ünnepélyes szentmise tartatott, melyen Pánthy Endre püspök és nagyprépost Öméltósága pontifikáit teljes diszű egyházi segédlettel. A katonai zenekar kiválóbb tagjaival erősített főegyházizene- és énekkar Reiniann szép requiemét adta elő nagy hatással. — Halottak estéje, Mikor a fa levelei elsárgulva hullanak a kopár földre, s minden, ami e földet vidámmá teszi: madárdal, zöldelő-bokor, bimbózó virág, — elmúlt, eltávozott, — akkor üli a keresztény világ egyik legszebb ünnepét, a halottak emlékezeindult a szép Elza felé s felkérte a szerelmesek tánczára. de egy nagy kosárral tért vissza, teljesen levertem Elvesztette a csatát s a győztes a kedves, szép Alfonz lett. S azok úgy kikaczagják ezt a komoly fiatal embert, mikor Alfonz szellemes bon-motokat mond el a szégyenlős emberről. A mulatság után a Rákóczy hangjainál vonúlt ki a teremből a szép Elza Alfonz karján. — Alfonz folyton arról a csudaemberről beszél, aki elég merész volt a második négyesre fölkérni a szép Elzát s a kis bakfis úgy föl-fölkaczag, hogy azok a gyönyörű kék szemek könyeznek a kaczagástól. Alfonz pedig alig hogy fölsegiti saison-ideálját a kocsiba, szalad föl a víg czimborák közé s isznak a szép Elza egészségéért nagyokat. Utolsónak ment el a társaságból Bájkúthi Alfonz s midőn a széles lépcsőkön lefelé haladt, egy erős férfi-kéz ragadta vállon s egy hang szólalt meg mögötte. , — Azt akarom mondani Alfonz, hogy te egy impertinens fráter vagy. Ez a pár szó teljesen kijózanitá. Hátra nézett s Kapor Antal állt mögötte. Kapóit dühössé tette a mellőzés, nem tudott indulatának parancsolni, szemei szikrákat szórtak s szerette volna széttépni ezt az embert. Nagyot nézett Alfonz, mikor Kaport látta maga mögött, azután még nagyobbat nyelt s akár mintha semmi sem történt volna, megveregette Kapor vállát. — Ejnye kedves barátom, de jó viczczet csináltál, ugyancsak rám ijesztettél emberül, mosolygott is hozzá. tét. Mindenkinek vannak íájó emlékei, melyek visszahívják lelkét olykor a múltba, ahol egy-egy kedves, szeretett alakkal találko^ zik, kire most, már a sirhalom borul. Minden ember talál a temetőben egy-egy fejfát, amelyre egy jóbarát, szerető testvér, gont dós atya, jóságos édes anya nevét látja felírva. Emlékeinkben élnek ők, kedveseink, szerető érzelmektől környezve; de az élet küzdelmei, s bizony — valljuk meg — örömei is, gyakran elför dik a kedves képet lelkünk világában, s nem gondolunk rájok hosszú időn át. Ámde halottak estéjén minden ember, kiben az érzelem még el nem fásult, maga elé idézi elholt kedvesei képét,' s egy-két gondolatot, egy kis igaz érzést, pár rövidke imát, s a sirdombra néhány fényes lángocskát szentel emlékeiknek. Városunk lakossága mindig dicsérendő kegyelettel szokott megemlékezni halottjairól, s e napon a temetők minden évben valóságos fény- tengerben úsznak. Az idén is meghatóan állt előttünk a kegyelet eme szép ténye, s jóleső érzéssel szemléltük az ájtatoskodók nagy sere* gét. A 48-ban elvérzett honvédek hatvani-temetői síremlékénél Csiky Sándor, polgáraink Nesztora és volt orszgyülési képviselő köré csoportosult a negyvennyolczasok és joghallgatók lelkesült csapata, s miután Csiky Sándor néhány alkalmi szóval jelezte az össze* jövetel kegyeletes czélját, Boros Gyula, joghallgató egy hazafias szellemű, gondosan készült, csinos beszédben emlékezett meg a hős honvédekről, melynek végeztével a jelenvoltak a him* nust énekelték el. A hatvani temetőben most is kigyultak a gyer- tyácskák lángjai a nagyszellemű költőnek Mindszentynek a sírján; mert gondos kezek engedtek a baráti meleg érzelem esdő szaT vainak, Kapácsy Dezső, a nagy költő kebelbarátja mint eddig minden évben, az idén is gondoskodott, hogy ne legyen sötét és elhagyatott annak a sírja, kinek e'méje oly ragyogó fényt árasztott szét, mielőtt ráborultak a hantok. — Zene-estély. Az egri jogakademia polgársága 1891 évi november 7-én segélyegylete és olvasóköre javára az 0 Casinő nagytermében tánczczal egybekötött irodalmi és zene-estélyt rendez, melyre a n. é. közönséget tisztelettel meghívja. Az estély műsora következő : I. 1. Katonakar Gounod „Faliszt“ czimű operájából, előadja az egri dalkör. 2. „Közvélemény“ irta és felolvassa Lipcsey Ádám. 3. „Andante“ Gotterman III. cnncert- jéből, zongorán előadja Nánássy Mariska úrhölgy, gordonkán kíséri Dusárdy István joghallgató. 4. „Biró uram“ Zalár Józseftől, szavalja ifj. Lipcsey Péter joghallgató. II. 1. „Magyar népdalok1 czimbalmon előadja Bosgay Margit úrhölgy. 2. „Varázséj“ Storch- tól, előadja az egri dalkör. 3. „Egy kedves ember“ magánjelenet Gabányitól, szavalja Héray Andor joghallgató. Belépti dij: ülőhely 1 fit 50 kr. állóhely 1 fit. Feltiiiizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Jegyek előre válthatók özv. Szolcsányi Gyuláné könyvkereskedésében. Meghívók helyben nem küldetnek szét. Azután odakiáltott a czigánynak s azok rázendítették a szép Elza ablaka előtt a kedvencz nótáját, a fiatal bakfis pedig nyugtalanít] hánykolódott párnái között s ébren is a kedves Alfonzról álmodott. Az pedig tökéletesen elázva csókolgatja a kezét valamelyik kávéházi frajlának s annak vallja a szerelmet. Ez a huszonötödik ; tehát jubilálhat, ha akar. II. Őszi szél süvölt végig az utczákon, meg-megrázza az áká,- czok hulló lombjait s az elsárgúlt levelek zörögve hullnak le a földre, az őszi szél viszi őket messze földre, idegenbe. A föld szive meg-megdobban, ha egy elszáradt virág hűli le reá, s ez beszél nekünk hervadásról, meghalásról. Megkondúlnak a haraugok s a szomorú hangok a szép Elza temetésére hívnak bennünket. A gyásznép leverten állja körül a hideg érczkoporsót s körül-öleli azt a koszorúk tömege. Ott vannak a jó barátok mind, csillogó könny a szemükben, csak épen az Alfonzok hiányzanak, azoknak unalmas egy temetést végignézni, s ha épen arra megy Bájkúthy Alfonz, idegesen rohan el a ház előtt és sietve tűnik el egy szűk sikátorban. A koporsótól kis távolságra ott áll Kapor Antal aljárásbiró, arczán mély barázdát vont a bánat s a temetőben, midőn a, göröngyök ráhullanak a fiatal leány koporsójára, megerednek a gyásznép könnyei s a sírásba belevegyül egy erős férfi görcsös zokogása. Ifj. Lipcsey Péter.
