Eger - hetilap, 1891

1891-12-01 / 48. szám

391

úgy jártam vele, mint az előbbivel. Kerestem de alig találtam valamit.

A miniszter, ha jól emlékszem, szintén azt monda:

— Hát ilyen szegény az irodalom?

Én pedig megnyugtattam a minisztert:

— Azért van az, kegyelmes uram, hogy a mi Íróink inkább az idősek számára dolgoznak.

Akár hiszi)ek, akár nem, nyomasztólag hatott reám ez a két esetem, mert lehetetlen le nem vonni belőle a consequeniiá- kat magamra nézve is: hogy kinek írok én, ha se a fiatalságnak, se az öreg uraknak nem jók a könyveim, ha még arra se valók, hogy a magyar életet meglehessen belőlük látni?

De én már nem tanulok máskép — ti is, tisztelt irótársaim, akik már benne vagytok a különböző vágányokban, azt hiszem, körülbelül ilyenek maradtok (maradjatok is, nem kívánom én senkitől, hogy kedvemért változzék meg), hanem az utánunk jövő tehetségek, ha szemük ügyébe esik ez a gyakorlati életből vett esetem, melyet olyan lelkiismeretesen szurok a könyv elé, mintha valami czölöpöt vernék le a falu szélén, amin rajta van az utmutató-tábla is, álljanak meg itten.

Különösen pedig azok a vándorok, kik a külföldi irodalomra utaznak, hogy azon meghizlalva a lelkűket, annak a mintájára Írjanak sikerült és nem sikerült másolatokat.

Ezeket szeretném, hogy e czölöpnél álljanak meg és ne is mozduljanak odább. Mikszáth Kálmán.

Különfélék.

— A minister köszöneté. A vallás és közoktatási minister Bállá József ez. kanonok, tiszanánai r. kath. plébánosnak, a miért az ottani kath. iskola tantermének felépítésére 300. fríot adományozott, és Újhelyi Lajos sarudi r. kath. plébánosnak az ottani rom. kath. iskola felépítéséhez tett 200. frt. adományáért elismerő köszönetét nyilvánitotta.

— I. felolvasó s kamara-zene-estély. Fogy m na zí nmünk „felolvasó s kamarazenei estélye“, mint előbbi számunkban jeleztük, holnap, decz. 2-án, egész pontosan, esti 5—7 órakor fog lefolyni. Azon t. ez. tisztelt hölgyek és urak kedvéért, kik a múlt években ezen estélyekre külön meghívó lapot nem kapván, ez okból — mint több oldalról hallható volt, — magok is elmaradtak, megjegyezzük: hogy meghívókat csakis az iskolai ünneplésekre osztat ki az intézet, inig ezen (nem zártkörű) estélyekre, melyeknek a velők összekötött jótékony czél tekintetéből díjazott belépti-jegyök van, meghívóval a megjelenésre nem kérhet föl senkit. — Más, t. érdeklődőkre nézve, továbbá, tudatjuk,

mikép a belépésnél pénztár nem nyittatván, jegyek csak a már megnevezett szomszédos gyógyszertárban lesznek kaphatók; s végre, hogy a bemenet közvetlenül a gymnázium kapuján történik.

— A miskolezi értekezlet. Fényes ünnepet ült e hó 29-én Miskolcz városa. E napon tartotta bevonulását a városba gr. Apponyi Albert számos kíséretével, hogy megalakítsa a borsod- megyei nemzeti pártot, s egyúttal szervezze a szomszéd megyékben is a nemzeti párt actióját. Déli 12 órakor robogott be a vonat a miskolezi pályaudvarba, mely a nemzeti párt nagynevű vezérét és kíséretét hozta. Már a kiszállásnál hatalmas éljenzéssel fogadta az érkezőket a nagyszámú közönség, mely aztán — az üdvözlő beszéd befejeztével —- csaknem végtelen kocsisorban kisérte vendégét a Drezdnerféle szállóba, hol délután 3 órakor a szépen feldiszitett nagy teremben tartatott meg az értekezlet. A terem már három óra előtt zsúfolásig megtelt; ott volt. Borsod vármegye és Miskolcz városa intelligeutiájának, legnagyobb része, s a szomszédos vármegyéknek, — még Trencsén, Turócz és Árva megyéknek — is több-kevesebb tagból álló küldöttsége. Lehetetlen leírni azt a hatást, melyet itt gr. Apponyi Albert 5 negyed óráig tartó nagyszabású beszédével elért. Vázolta a régi Tiszakorszakot, a mai állapotokat meglepő hűséggel, majd áttért a jövőre és itt előadta nagy vonásokban a nemzeti párt prog- rammját.

A közönség éljenzett, tapsolt és tombolt, amint, ragadta a lelkesedés árja. Majd a beszéd végeztével gr. Apponyit elnökének választván meg az értekezlet, folytatta a tanácskozást a nemzeti párt megalakulásáról és szervezéséről, minek eredményéül nagy lelkesedés között mondta ki az elnök a borsodmegyei nemzeti párt, megalakulását. Nyomban megválasztották a párt elnökét Rökk Pál, s alelnökét Melczer Géza országgy. képviselő személyében. Ezután az egyes megyékből jelenlevők egymásután jelentették ki, részint már előzetes megbízás folytán, megyéjük nevében, részint a jelenlevők saját nevükben a nemzeti párt pro- grammjához csatlakozásukat, s hogy otthonukban is szervezni akarják és fogják a pártot.

Majd bizalmas értekezletre gyűltek eg37be, gr. Apponyi lakosztályában, úgy a helybeli, mint a vidéki elvtársak. Álig hogy ez értekezlet véget ért, Miskolcz város polgársága egy impozáns fáklyás-menettel tisztelte meg a nemzeti párt kitűnő vezérét, mely menetben 400 fáklya fénye mellett beláthatatlan sokasága a polgároknak tisztelgett gr. Apponyi előtt.

Eíte 250 terítékű bankett volt a Drezdnerféle szálló nagytermében. S ha a délutáni értekezleten elragadott gr. Apponyi bámulatos szellemi erejével és ékesszólásával, itt, kedélyének melegével, melyet csak a közvetlen szemlélődés által lehet kiismerni, valósággal meghódította az embereket.

Az első pohárköszöntőt Melczer Béla, (a borsodi alispán fivére)

séget arra nézve, hogy soha többé, és semmi körülmények közt sem vesz részt holmi pálinka-gyári vagy más eféle vállalatokban, sem nem fogja semmi szin alatt megengedni, hogy neve hasonne- mű üzleteknél czégűl felhasználtassék; különben az évjáradék fizetésének kötelezettsége azonnal megszűnik.

Lady Killarney szembetűnőleg meg volt hatva ez önzetlen tanácsoktól, s miután mr. Sidcup Tamással a kiállítandó kötelezvények tartalmát részletesen is megállapították, sokkal nyu- godtabb kedélylyel hagyta el a vvhisky-gyár irodáját, mint amily- lyennel oda belépett.

— Tamás! — kiáltott fel a lord, egy mellékszobából előlépve, honnét az egész társalgást kihallgatta, — megmentettél! Ezer köszönet!

*

Egy héttel később pompás estebédre hitta meg a klubba lord Killarney Sidcup Tamás barátját, kinek ez alkalommal, köszöneté s hálája jeleül, egy pompás müvü arany szivartárczát nyújtott át e fölirattal: „Sidcup Tamásnak, — hálás barátja lord Killarney Algernon, Civili.“ Este pedig, amint Tamás haza ért, egy pompás kronometer-órát nyújtottak át neki, e fölirattal: „Lady Killarney Rebeka, Anna, barátjának Sidcup Tamás lovagnak, önzetlen szeretetreméliósága emlékéül.“

Tamás pedig a kronométert, eltávolitva róla a fölirást, mind~ járt másnap reggel elküldte a — zálogházba.

— És én határozottan kijelentem önnek, hogy ezt egyáta- lán nem fogom tűrni.

Tamás ábrándosán rázta a fejét.

— Nos, hát mit tegyünk ? — kérdé a lady némi szünet után.

— Hm! — vélte Tamás, — ha mi lord Killarneyvel szép szerével kiegyezhetnénk, — mert hát ő a legnagyobb részvényesünk, — akkor talán könnyebben lehetne a többi részvényesekkel boldogulni. Neki magának 3000 darab tiz fontos részvénye van.

— S mennyit fizetett ezekre összesen?

— Bámulatra méltó egy asszony, — mormogta Sidcup Tamás magában, aztán hangosan folytatá: Az egész összeget teljesen befizette, az utolsó fillérig. A telek értéke, amelyen a gyár áll; maga a gyártelep (nem tartotta szükségesnek megemlíteni, hogy ez az egész gyártelep három darab hasznavehetetlen desztilláló készülékből áll) ; azután a név (ez a valami!); a lord úr munkaképessége stb. Ha, szabadna Myladynek tanácsolnom, ajánlatom a következő volna: Kötelezze magát Méltóságod közjegyzőileg, hogy férjének, mondjuk tizenötezer font évi járadékot ád a részvényeinek megváltása fejében. Ezzel semmi se történnék egyéb, mint hogy Mylady e pénzt az egyik zsebéből kivenné, s a másik zsebébe tenné.

Lady Killarney ugyan nem találta ezt az okoskodást eléggé találónak, de mégis úgy hitte, hogy az évjáradék eszméje nem egészen rósz.

— És még egyet, lady Killarney! — fejezte be Tamás jó tanácsait. Ez esetben viszont vegyen férjétől írásbeli kötelezett-