Eger - hetilap, 1891
1891-11-17 / 46. szám
372 uak, ki követésre méltó buzgalommal gondozza az iskola ügyeit, — de elismerés illeti Isaák Gyula járási főszolgabírót is, mert megmutatta, mily üdvös hatást gyakorolhat a népuevelés fellendítésére az az iránt nemes érdeklődéssel viseltető közigazgatási közeg. — A hatvani vasuttelepi áll. el. népiskolánál a növendékek száma anynvira emelkedett, hogy egy tanítónői állomást kellett rendszeresíteni, a mely immár be is van betöltve. Teljesen rendezett viszonyokat találtam Apcz községben is, ahol főleg H e v e s y József ottani r. kath. plébános áldozatkészsége következtében mintaszerű iskolákat állíttatott, s abban virágzó népoktatás biztosíttatott. — Ezen iskola javára Tornyai Schossberger Henrik a m. évben 100 frtot adományozott. Megvizsgáltam ITEancsa], Ecséd, N.-Ebédé, Gy.-Halász, és Atkái' községekben most felépített új iskolaházakat a melyek kivétel nélkül czélszerűek és a népokt. törvény kívánalmainak megfelelők. Múlt havi jelentésemben méltattam laz angolkisasszonyok egri házában felállított polg. leányiskolát, most pedig tisztelettel jelentem, hogy ezen intézet okt. hó 15-én ünnepélyesen megnyittatott. Az. I. II. poljr. osztályban összesen 71 növendék van, kiket négy polg. iskolai képesítéssel bíró angolkisasszony oktat. —• Ezen intézet szép jövővel biztaJJ Az egri beiskolázási viszonyok felől még nem tehetek jelentést, mert a város sürgetés után sem teljesítette e részbeli kötelességét. Most csak annyit említek meg, hogy ámbár a város a tek. k. b. felhívására központi községi iskoláját az u. u. generális kaszárnya-épületben, tehát igen alkalmas helyen rendezte be, mégis ezen iskolába, a hol 4 tanteremben 4 tanító van alkalmazva, s a mely a városnak közel évi 3 ezer frt költségébe kerül, csak 109 növendék iratkozott. A lefolyt hóban tartotta k.z ., o Egerben a hevesmegyei községi és az egri fóegyházmegyei tanitó-egylet. — Mindkét közgyűlés lefolyását élénk érdeklődéssel megfigyeltem, s azt tapasztaltam, hogy az egri fóegyházmegyei tanító egylet közgyűlése igen becses munkásság eredményét tüntette fel. A „Pécsi Dalárda“ 30 éves jubileuma. „Mindeddig egyetlen dalárda sem jelentett be küldöttséget, aminek oka, hogy a többiekhez csupán a meghívót küldtük el, — de hozzátok levél is ment, mert minden áron akartunk annak kifejezést adni, hogy ti legközelebb vagytok sziveinkhez.“ E sorok érkeztek az „Egri dalkör“ elnökségéhez a „Pécsi dalárda“ 20 éves jubileumát rendező bizottság elnökségétől; dalkörünk Az „EGER“ tárczája. Nyugtalan vagyok. . . . Nyugtalan vagyok, Dobog e kebel, Keresem, de nem Találom, mi kell. Járom a mezőt, A '/ öld ligetet, De nyugalmat éu Sehol sem lelek. Ah! közel vau ő. . . . (S távol keresem) Minden ami jó Nagyanyám ölén. Györffy Ilona. Márton ludja. ■ H 5f Nálunk, jó Magyarországon is divatos az a szokás, hogy szent Márton napján, november 11-én, ludpecsenye kerül azoknak az asztalára, kiknek ludpecsenyére telik. Akiknek pedig nem telik, csupáu ludpecsenye után való sóhajtással ülik meg tehát, lelkes örömmel osztozván a pécsi dali estvérek örömében, sietett képviselőket küldeni a fent irt ünnepségre. Képviselőink, dr. Maczky Valér, Horváth Béla s Szapáry József megjárván az utat, beszámolásuk alapján a következőkben értesítjük városunknak a pécsiek iránt meleg rokouszenvvel s testvéries érzüleitel viseltető közönségét. A küldöttek f. h. 7-én szombaton d. u. megérkezvén Pécsre, a vasútnál meleg fogadtatásban részesültek, számos tagja a bécsi dalárdának ölelte őket hangos éljennel szivére. Azonnal elhelyezkedőnek a kész úri fogatokba, s szállásaikra hajtattak, dr. M. V. a ciszterekhez, H. B. és Sz. J. pedig ngos Girk kanonokhoz, hol 6 fényes terem állott rendelkezésökre. Volt sajnálkozás, hogy csak 3-an jöttek Egerből; de a felvilágosításra, hogy e nap Egerben is hangverseny van, melyen az Egri dk. közreműködik, meg- nyugvának. Nyolcz órakor kezdetét vette a jubilaris hangverseny. A Hattyú nagy terme zsúfolva volt a legelegánsabb közönséggel. A társadalom notabititás&i, mint Pallavicini Ede örgrófué, sz. Maj- láth Etelka, Jankovich grófné, Kardos K. főispán, Rózsa ezredes (Eger szülötte,) Aidinger polgármester, Cseresnyés kir. tábl. tanácselnök stb. valamint a káptalaubeli papi dignitáriusok, a főgimnáziumi, főreál- s jogakademiai tanárkar számosai, s a város és vidék szépei ott. pompáztak mind, feszülten várva az ország első dalárdájának fölléptét. A hangverseny sorát a teljes katonazenekar nyitá meg Mendelssohn nászindulójával, annak emlékére, hogy a Pécsi dalárda zászlószentelésekor is ezt. játszá az akkori zenekar. A szép zászló, melyet annyi győzelmes dalcsatában hordozott meg a dalárda, az emelvény jobbján volt felállítva, győzelmi szalagokkal terhelten; a bal részen pedig ki voltak állítva egy emelvényen a Pécsi dalárda által nyert dijak: az 1868-iki debreczeni I. dij: ezüst serleg; 1872. nagyváradi II. dij: disz-album; 1874. kolozsvári I. dij: ezüst kupa ; 1882. debreczeni I. dij: ezüst, bilikom; s 1884. mis- kolczí I. mintadalárda-dij: ezüst babérkoszorú. — A nyitány után a dalárdától környezve kilépeti dr. Váradi Antal, Pécs szülötte, az uj költőnemzedék egyik legjelesebbje, s nagy lelkesedés és taps között szavalá el alkalmi prológjáf. — A dalárda azon 4 műnégyest adta elő hasonlithatatlan tökélylyel,, melyekkel az első dijakat nyerte. Két darabban, u. m. Erkel „Ébresztőjében“ s Huber „Talpra magyar“-jában dr. Maczki Valóinak is velők kellett, énekelni, mint a „P. d.“ egykori tagjának. A hangverseny egyéb számai voltak: Ckinorányi Izabella k. a. zongora- játéka, Ruh Valéria unió két éneke, Rákosi Viktor (Sipulusz) humoros felolvasása, s Bolgár Kálmánnak a P. d. jubiláns ünnepére irt költeményének elszavalása Orbán Márton joghallgató úr által. — A hangverseny számai közben Aidinger polgárnagy s dalárdái elnök óhajára Szapáry Józsefnek is a pódiumról keldicső szent Márton ünnepét. Az e napon fellakmározott ludat szokták nevezni „Márton ludjának.“ Szent Márton napján, a ludpecsenyével való vendégeskedés ős eredetű jó szokás, melyet mi, magyarok, kik a lakmározás, vendégpskedés iránt nem épen vagyunk idegenek, minden valószínűség szerint a jó szomszéd német sógoroktól tanultunk el. De hát mi köze jó szent-Mártonnak a ludpecsenyéhez ? — kérdi egynémely, az „Acta Sanctorum“-ban kevésbbé járatos t. olvasónk? — s azt hiszszük, nem is fogja rósz néven venni, ha ez alapos kérdésére tigyekezni fogunk lehetőleg kielégítő feleletet adni. Szent Márton (Martinus) Kr. u. 316. év körűi született Sa- bariában, a mostani Magyarország ama városában, mely ma Kőszeg néven ismeretes. Fiatal korában, Konstantin és Julián császárok alatt katonáskodott, s a római hadseregben előkelőbb tiszti rangot viselt. Később, Galliába jővén, a keresztény hitre tért át, s a katonai egyenruhát, a papi talárral cserélte föl. E minőségében példányképe vala az erények gyakorlásának. Élettörténetében olvassuk, hogy még mint pogány katona, egy Ízben, Amiens város kapuja előtt megosztotta köpenyét egy mezítelen koldussal, s még azon éjjel megjelent álmában a názáreti Jézus, e katonaköpenybe burkolva. Márton az egyszerű istenszolgája, épen e jámbor és istenfélő életénél fogva, toursi érsekké lun megválasztva, 375-ben- Kr. u. De alázatosságában és szerénységében annyira ment, hogy a fényes követség elől, mely őt érseki székbe volt viendő, — elbújt, s egy lúdfélsz erbe vonta meg magát. De ekkor a hidak jogos palotájuk illetékteleu inváziója miatt oly rettenetes
