Eger - hetilap, 1891
1891-02-10 / 6. szám
44 körülmény, hogy a báltermet a tánczolók közül, a hajnal pirka- dása előtt alig hagyta el valaki. De azt hiszem, az alig remélt fényes sükerrel meg van, s teljesen meg lehet elégedve, maga dr. Kállay Zoltán, Heves- megye főispánja is, aki nemcsak tervezője, hanem úgyszólván létrehozója is volt e pompás tánczvigalomnak; aki ezért teljes elismerését s köszönetét vivta ki Hevesmegye összes intelligen- cziájáuak; s akit — végül — sokkal okosabb embernek tartok, semhogy föltenném róla, miszerint erősen búslakodik azon, liahogy esetleg, olyan emberek előtt találná népszerűségét elveszteni, akik amiatt panaszkodnak, hogy a hevesmegyei bálban, egy vagy más okból, nem volt alkalmuk részt vehetni. Spektátor. Tüzoltó-bál. Eger. 1891. febr. 8. Már hetekkel a hevesmegyei bál előtt megjövendöltük, hogy annak láza érzékeny sebeket fog ütni az idei farsang bármely, különben látogatott s fényes bálján, essék az bár a hevesmegyei bál elé vagy után. — így volt ezzel a folyó hó 7-én, szombaton este lefolyt tüzoltó-bál is, mely az egri önkéntes tűzoltó-egylet által, kevés számú, de válogatott közönség részvéte mellett tartatott meg az ó-kaszinó összes helyiségeiben. Hogy kipéczézem én a hevesmegyei bált bűnbaknak, pedig hátha nem is ez volt oka a lauyha sükernek, .... hátha csakugyan igazuk van némelyeknek, kik azt állítják, hogy az egri ölik. tűzoltó-egylet kebelében nemrég támadt nagymérvű nézet- eltérések idézték elő azt, s az egyesek tévedését most az egész egylet érzi? .... De nem igy van, mert itt a süker magában a közönségben keresendő, s igy mégis csak a hevesmegyei bálra térünk vissza, melynek hatása alatt e bál állott, mert az sem való, hogy a tüzoltó-bál közönsége legnagyobb részt polgári elem. Úgy volt a mai tüzoltó-bál, mint a mesebeli királyleány, ki a tündér varázs hatalma alatt állott. Ugyanis a bál előtt napokkal az a hir volt elterjedve az elite körökben, hogy szeretett főispánunk kedves neje ő mlga is részt vesz a tűzoltó-egylet bálján, s e hir fönntartotta magát a bál kezdetéig. 0 mlga ugyan nem jelent meg, de lehet, hogy az ő állítólagos részvételének köszönhető azon körülmény hogy a négyeseket 20 — 22 pár tánczolta, mert a nélkül talán öten sem verődtünk volna össze; s ismét ennek, hogy ennyien összekerülvén az anyagi süker (már t. i. hogy nem volt deficzit, a mitől különben a felül- üzetések folytán nem is tarthattak tűzoltóink) mellett a szellemi süker sem maradt el s ismét ennek, hogy a bál esti 9 órától Következett Kassa és pár éven át az ország csaknem minden városa, hol a testtel-lélekkel magyar művészt mindenütt tárt karokkal s kitüntetésekkel fogadták. Számos város díszpolgárrá, sőt iparos czéhek is tiszteletbeli mesterré választották meg s népszerűsége oly nagy lön. hogy az 1860. év okt. 20-ig még fen- álló Bach-korszak beamterjei, s később a pillanatnyi alkotmányos éra után, a provisorium kormánya nem röstellé politikailag veszélyes embernek tekinteni s felügyelet alatt tartani a művészt. Időközönként Budapestre visszatérve, 1861. január hó 6-án a filharmóniai hangversenyben, majd később kamara-estélyeken működött közre; — a nemzet lelkesedését pedig nemcsak hogy nem zsákmányolta ki, de sőt hangversenyei tiszta jövedelme nagyobb részét helyi és nemzeti jótékony czélokra fordította, úgy, hogy önmaga — elmondhatni — mindig szegény maradt. A Petőfi-szobor felállításának terve 1860. végén Halason fo- gamzott meg lelkében, s legott megindította erre nézve a mozgalmat, jövedelme tekintélyes részét ezentúl e czélra fordítván. Már szép összeg volt együtt gyümölcsözőleg az Első hazai takarékpénztárban, midőn a tervet a provisorium kormánya sugalmazott- jai azon plausibilis inditványnyal, hogy a pénz talán inkább Petőfi Sándor még akkor élő egyetlen fia: Zoltán támogatására for- díttassék, meghiúsítani törekedtek; de Reményi nem tágított, s a kiegyezés (1867.) után végleg megalakította a szobor-bizottságot, mely később (1882.) az általa teremtett alapokon az emléket Budapesten csakugyan felállithatá. Hogy ekkor Reményi már nem volt hazájában, az ismét nem egészen tőle függő körülményeknek tulajdonítandó. 1862. és 1868-ban Becsben hangversenyezett; később Németkezdve a helybeli katonai zenekar tourjai s Gábor ropogós csárdásai mellett folyton fokozódó animoval a hajnali órákban érte végét. A bálon résztvett szépeink között ott láttuk: Babies Bélá- nét Erdélyi Gizellával, Barchettinét Belánszky Elvirával (Budáról), Bürüs Józsefnét nővérével, Buzáth Lajosnét, özv. Erdélyi Józsefnét leányával Marianneval, br. Fiedler Henriknét, özv. Frantz Alajosnét Etelka leányával, Gáspárdy Gézánét s leányát Annuskát, Hódossynét leányával Lenkével, Imre Miklósnét s leányát Leonát, Kállay Sándornét, Kolossy Gusztávn-t, Kovách Kálmánnét Scheidl Lullykával, özv. Marssó Ignácznét Hermin és Ida leányaival, özv. Okolicsányi Ödönnét, Vedliknét leányával Erzsikével. Szóval az idei tüzoltó-bál egész kis elite bál volt. De bármint legyen is, és bárminek köszönhető is, hogy a f. hó 7-iki tűzoltó bál ennyire sikerült kiselite bál volt, tűzoltóinknak még sem az a czéljuk, hogy báljukból elite bált csináljanak, mert tűzoltó egyletünk úgyszólván egészben véve a polgárságból áll, a polgárságot kell tehát a tűzoltó egyletnek első sorbau bálja részére megnyerni, amely utóbbi időkben egészen elvonja magát e báltól. Ez az igaz, hogy nem kis munka lenne nálunk, hol nemcsak az intelligentia. de még a polgárság körében is oly nagy kasztszellem uralkodik; de talán mégis kivihető lenne, ha tűzoltóink a tűzoltó bál helyett inkább egy polgárbált rendeznének a tűzoltó-egylet javára, melyen aztán az intelligentia is részt vehetne. Különfélék. — A ft. cisterci-rend helybeli intézete, három napi egyházi ünneplésével kapcsolatban, most is megülte hagyományos farsangvasárnapi lakomáját, melynél megyénk főispánja s előkelő férfiai mellett, ott láttuk a főkáptalant két tagja, a közös hadseregbeli s honvédségi tisztikart főbb tisztjei által, a kir. törvényszék, a városi s a többi összes hatóságok s intézetek ve- zérférfiait képviselve. A rendház feje, ft. Szvorényi József igazgató úr, némely családtörténeti emlékezésekkel érdekesitett áldomásban üdvözlé főispán ő migát, ki. nyomban, lendületes, szép szavakban s eszmékben éltette viszont, igazgatójával együtt, a tanárkart. Egy következett poháremeléssel végre ugyancsak az igazgató, köznevelésünk terén tekintve szét, hálás csudálatá- val adózott azon tiszteletre méltó anyáknak s atyáknak, kik jól nevelt gyermekeik által hatván iskoláinkban közre, eszközük kiváltkép, hogy az intézeti nüvendékség nagy többsége romlatlan, ország több városában: Berlin, München, Lipcse, Jena, Weimar- ban adott minden tekintetben sükerűlt hangversenyeket; Berlinben az udvar előtt maestro Meyerbeer zongorakisérete mellett játszott, s a művészeti nagy arany-éremmel tüntették ki, a szász- meiningeni fejedelem is rendjellel tüntetvén ki. Majd Prágát s Cseh- és Morvaország több más zenemüvelő városát kereste fel. Következő évben Rómába ment, s ez útját Liszt Ferencz végett, ki ott akkor a papi pályára lépett, következő évben ismételve, Olaszország több más nagy városát is hangversenyezve keresse föl. 1865-ben egyike volt azon főbbeknek, a kik oda hatottak, hogy Liszt Ferencz, ki a czigányzenéröl irt s tévesen magyarázott müve miatt igen népszerűtlen férfiúvá vált akkor honfiai előtt, Magyarországba hazajöjjön, s a „Zenede“ 25 éves jubileumán korszakos müvét: „Szent Erzsébet“ oratóriumát először itt bemutassa; —- nemcsak hogy kibékült ennek folytán vele a nemzet., de e szereplése indító okául szolgált később annak, hogy Liszt Ferencz. a Németország által magának vindikált zenehérosz. véglegesen hazajött s Budapesten állást fogadott el. Reményi pedig rövidebb-hosszabb hangversenyútra kelt Páris, Bruxelles, Űtrecht stb. városokba, majd keletre. 1867. tavaszán nagysükerű bukaresti koncertjei után Konstantinápolyba ment, hol az európaiak mellett a török előkelő világot is számos hangversenyben gyönyörködtette, Abd-ul-Azisz szultán előtt pedig külön kétszer játszott, midőn is a függöny által elválasztott melléktermekben a szultánák is hallgatták játékát. Magától értetik, hogy Medzsidie- rend lön e fellépések következménye. Konstantinápolyban első hangversenyéül Ignatieff tábornok, orosz nagykövet vendégszere- tőleg a követségi palota nagy termét ajánlotta fel, a hol is csupán 10 frankos ülések állottak rendelkezésére a nagy számban
