Eger - hetilap, 1891
1891-03-24 / 12. szám
95 Melléklet az „ Jég er“ 1891. évi 12. számúhoz. kr. Maradt az év végén a betét-állomány: 2.207,082 fit 21 kr, vagyis az 1890-iki év végével a betéti állomány 221,291 fit 28 krral múlta fölül az 1889-ik év betét-állományát. Váltó-üzlet. A lefolyt 1890. év elején a váltó-tárczában talált váltók értéke tett 385,469 fit 78 kit. Ez évben le- és visszleszámitolt váltók összes értéke kitett 1.466,095 frt 49 krt. A váltók összes értéke tehát lett 1.857,565 frt 27 kr. Ebből az év folytán beváltatott 1.461,866 frt 55 kr. Maradt az év végén a váltó-tárcza értéke 389,698 frt 72 kr, vagyis 4228 frt 94 krral több az előző évinél. Jelzálog üzlet. A lefolyt üzletév elején volt a jelzálogi- lag biztosított kölcsönök összege 1.296,064 frt 98 kr. Az év folytán gyarapodott 130,376 frt 93 krral. Összes jelzálog-kölcsön 1.426,441 frt 91 kr. Ebből évközben visszafizettetett 141,966 frt 44 kr. Maradt az év végén a jelzálog-kölcsön értéke 1.284,475 frt 47 kr, vagyis 11,589 frt 51 krral kevesebb az előző évinél. Előlegüzlet A lefolyt üzletév elején volt az előleg-állomány 29,738 frt. Évközben gyarapodott 11,285 írttal ; lett ösz- szesen 41,023 frt. Ebből az év folytán visszafizettetett 16.789 frt. Maradt az év végén az elölegkölcsön 24,234 frt, vagyis 5504 írttal kevesebb az előző évinél. Értékpapír-üzlet. Az 1890. üzletév elején értékpapírokban volt elhelyezve (börzei értékben) 405,956 frt 50 kr. Az év folyamán értékpapírokba fektettetett 324,612 frt 60 kr. Lett az értékpapírok összege 730,569 frt 10 kr. Ebből az év folyamán eladatott 81,450 frt, maradt az év végén az értékpapírok összege (a mérleg szerinti 5424 frt 60 kr. árkülönbözeti veszteség leszámításával) 643,694 frt 50 kr. (börzei árfolyam szerint számítva), vagyis a lefolyt üzletévben 237,738 írttal szaporodott az értékpapírok állománya. Forgalom. A lefolyt 1890-iki üzletévben az összes bevétel volt (a 22,781 frt 13 kr pénztári maradványnyal együtt) 2.645,105 frt 28 kr. Összes kiadás 2.609,710 fit 37 kr. Maradvány az év végén 35,394 frt 91 kr. Volt tehát az összes forgalom az 1890-iki üzletévben 5.299,210 frt 56 kr, vagyis 414,853 frt 48 krral több, mint az előző 1889-iki üzletévben. A fönebbiekben feltüntetett részletes számadatok szerint az intézetnél föltűnő gyarapodást tanúsít a betét állomány (221,291 írttal), ami kétségtelen bizonyítványa a régi jólrrnevű intézet iránt a közönség fokozott bizalmának; mig egyéb üzletágakban figyelemre méltóbb emelkedés nem tapasztalha t, sőt a jelzálogkölcsönök, habár csekély mértékben, évről évre csökkennek, aminek nagyon is érthető indoka abban rejlik, hogy a vidéki takarékpénztárak, részint alapszabályaiknál, részint helyzetüknél fogva törlesztési kölcsönöket nem nyújthatván, a nagyobb jelzálogkölcsönt igénylő közönség hitelszükségletét ama nagyobb pénzintézeteknél elégíti ki, melyek nagyobb alaptőkékkel rendelkezvén, hogy egy komoly, bölcs férfiú nőt, mint életfelet, csatoljon magához?“ A mester válaszolá: „Nem képzelek boldogtalanabb halandókat a jó és okos nőknél, az esetben, ha csak az ostobákra len nének utalva.“ Vannak mégis, kik a „szeretet“ tiszteletre méltó névvel visszaélnek. Ilyenek többi közt, kik az állati természetnek egy hatodik érzékével is bírván, komolyan kimondják, hogy ők kedves lovukat, vadászkutyájokat, vagy öl-ebüket, papagájukat stb. szenvedélyesebben tudják szeretni, mint bárkit a halandók között. . . Talán az a bizonyos daemon ezeket nem metszette ketté; mert különben a másik felök nem ló, se’ nem öl-eb volna. . . Mivel mégis igy van; physioguomiájok mindenesetre legközelebb fog állani azon állatokéhoz, melyeket minden emberek fölött szeretnek. . . Hanem most már egy vallomást! Azt, hogy a mily számtalanfelék az emberi arczok változatai, éppen oly sokszerűek lévén a szenvedélyek kifejezéseinek physiognomiai typusai: a tudomány itt bizony hamar a határhoz ér, s az ábrázolás további kivitelét a képzelem ecsetjére bízza. A közéletben forogva mégis gyakran találkozunk arczokkal. melyek az első pillanatban sem hagynak fenn kétséget, hogy ez az arcz pl. büszke ember arcza; az a másik meg kandi, gyanakodó, haragos stb. emberre vall, — a nélkül, hogy be tudnánk számolni magunknak: miben állhat különösen, a mi emez arczo- kon a jelzett szenvedélyeket festi. A nem részletezett arcz, az ábrázat kifejezésének összesége hat ilyenkor reánk, s e hatásnál ösztönszerüleg érezzük föl benne azt a rejtett motívumot, melynél fogva a látott arcz iránt rokonszenv vagy idegenkedés, bizalom záloglevelek kibocsátására is jogosultak, s igy törlesztési nagyobb kölcsönök kihelyezésére is elég erősek. A vidéki pénzintézetek csak is a kisebb összegű jelzálogkölcsönt kereső közönségre utal- vák, amely a folyton gyarapodó pénzintézetek közt annyira megoszlik, miként majdnem csak egy-egy bizonyos és mindegyre szükebb körre szorítkozó vidék az, mely kisebb jelzáloghitelszükségletének kielégítésére a vidéki takarékpénztárakhoz fordul. Az ipar és közgazdaság terén évek óta tapasztalható stag- náczió, és az ennek következtében beállott üzletpangás hitelviszonyainkat rontotta meg ismét annyira, hogy a pénzintézetekbe özönlött tőkék az alapszabályszerű üzletágaknál kedvező kihelyezést nem találhatván, valamint minden nagyobb tőkékkel rendelkező pénzintézet, úgy a hevesmegyei takarékpénztár is kénytelen volt fölösleges pénzkészletét értékpapírokba fektetni. Az előadottak alapján az igazgató tanács jelentése az 1890-iki üzlet-eredményt a fönebb jelzett kedvezőtlen viszonyok figyelembe vétele mellett, joggal jelzi kielégítőnek, melynek elvi- tázhatlan bizonyítéka az, hogy az intézet összes üzletágainak múlt évi tiszta jövedelme 46,015 frt 88 krt tesz ki, holott némely régibb követelések behajthatlansága folytán 9286 frt 12 kr. érték leírását s az értékpapírok árkülönbözete czimén 5424 fi t 60 krt kellett a veszteség-számlára felvenni. Az 1889-ik évről áthozott 2475 frt 48 kr. nyeremény-összeggel együtt tehát 48,491 frt 36 kr. nyeremény áll a közgyűlés rendelkezésére, melynek felosztására nézve az igazgató-tanács azt javasolja, hogy az igazgató- tanács és a felügyelő-bizottság alapszabályszerű tantiemejeinek levonása után a) osztalékul minden egyes részvény után 90 frt adassék; b) az értékpapírok tartalék-alapjához 4000 frt., c) a tisztviselők javadalmazására 550 frt; d) jótékony-czélokra 340 frt fordittassék, stb. Olvastatott a felügyelő-bizottság hivatalos jelentése, mely a pontosan átvizsgált zárszámadások helyességét konstatálva, az igazgató-tanácsnak, a tiszta nyeremény felosztására vonatkozó javaslattételétől csak annyiban tér el, hogy egyes részvények után nem 90, hanem 100 frt osztalékot óhajt inegállapittatni. A két eltérő javaslat fölött szavazás döntött, mely nagy többséggel a felügyelő-bizottság propoziczióját fogadta el, minek folytán a közgyűlés elhatározta, hogy az 1890-ik évre minden egyes részvény után 100 frt osztalékot ád, melynek kifizetését f. márcz. hó 23-ától teszi folyóvá. Egyidejűleg úgy az igazgató-tanács, valamint a föl - ügyelő-bizottság jelentését tudomásul révén, az illetőknek a számadásokra vonatkozólag a fölmentvényt a szokásos óvások fentar- tása mellett megadta. A jótékony-czélokra szánt szokásos 340 frtnyi összeget, Szuhányi János részvényes tag meleg hangú felszólalására a közgyűlés 500 írtra emelte föl, s ez összegre nézve a következő felosztást fogadta el: vagy félelem ébred bennünk. Az a költő, ki egykor azt irta bizonyos emberről, hogy annak „pofonra termett arcza van“, — bizonyára csak ösztönszerüleg érezte ki az idegen arczból a magára nézve ellenséges vonást, a nélkül, hogy meg tudta volna jelölni, mi tulajdonképen az. mi az idegenkedést lelkében felkölté. Minthogy a szenvedélyek egyátalán nincsenek jó hírben, miben áll hát a dolog: károsak-e azok csakugyan, vagy hasznosak az emberiségre nézve ? Hát ez olyan kérdés, mint az : liasz- nos-e, vagy káros a tűz az emberre nézve ? A szenvedély ugyanis olyan az erkölcsi világban, mint a tűz az anyagiban: melegít, éltet, éget és pusztít. . . . Bajos hát egész mereven jó és rossz szenvedélyről beszélni. Egyik sem válhatik roszszá, ha urai maradunk; de rossz valamennyi, ha uralkodik rajtunk. Szenvedélyeire nézve hasonló az ember valami hangszerhez, teszem, a hegedűhöz. A hegedű — ő maga, szenvedélyei pedig — a húrok. Hogyha dőrén, eszeveszetten magasra húzza fel és túlfeszíti húrjait: élesen sikítnak, recsegnek s végre elszakadnak. Ellenben, ha igen leereszti azokat, igaz, hogy ekkor csakis élettelen, tompa hangokat fognak adni;; de el nem szakadnak. Tehát középen az igazi, a való! Vájjon végre az ember, a kinek éppen nem volnának szenvedélyei, mily physiognomiával birna, hogy’ nézne ki? Hát mint a hegedű, melynek levágták húrjait. . .
