Eger - hetilap, 1891

1891-01-13 / 2. szám

Hevesmegye népoktatás ügye. (Halász Ferencz, kir. tanácsos Hevesmegye kir. tanfelügyelőjének jelentése a legutóbb tartott közig, bizottsági ülésen. Tek. közig. Bizottság! A múlt decz. hóban, 11 napon át, EgerVáros területén levő elemi népokt. tanintézeteket vizsgálván meg, ekkor szerzett tapasztalataimat van szerencsém a következőkben előterjeszteni. Egerben ezidőszerint 7 közs., 11 róni. kath., 1 izr. és 4 magán elemi népiskola található; ezeket összesen 2638 minden­napi és 382 ismétlő tkies látogatja. A nyilvános népiskolákban összesen 32 tanterem van, és ezekre 2476, tehát egy-egyre átla­gosan 77 gyermek jut. De a valóságban a tantermek a legtöbb iskolában túlzsúfoltak; igy a Mária-utczabeli rk. iskolába 137, a Sánczbeli róm. iskolába 120, a Hatvan II. negyedbeli közs. isko­lába 120, a Makiár II. negyedbeli rk. iskolába 114, a várbeli rk. iskolába 112, az angolkisasszonyok I—V. osztályaiba 108, 126, illetve 106, a Hatvan I. negyedbeli rk. iskolába 100, a ly- ceumbeli III. osztályba 94, a IV-ikbe 90 növendék jár. Ellenben a belvárosi közs. elemi népiskola 4 osztályában összesen csak 136, az izr. nyilvános népiskola 4 osztályába 160 növendék van. Az egri tankötelesek száma még most pontosan meg nem állapítható, mert a város által az 1890—91-ik tanévet megelőző­leg teljesített összeírás annyira megbizhatlan, hogy f. évi szept. 26-án 1449. sz. a. kénytelen voltam az uj összeírást eziránt el­rendelni; ettől a város indokolt kérelmére azért állottam el, mert a város Ígéretet tett, hogy a népszámlálásból a tankötelesek hi­teles anyakönyvét elkészítteti. Az iskolák benépesedése a tanév kezdetén igen lassan ha­ladt elő. A városi hatóságot ismételve szorgalmaztam a tankö­telezettség érvényesítése iránt, de ennek csak nov. 2-ik felétől lett sikere, a midőn a város, 1389 tanköteles szülőjét birsággal szorította, hogy gyermekét iskolába járassa. — Lett erre nagy riadalom; a városi tanügyi előadó valóságos ostromnak volt ki­téve. mig végre a szülők igazolását számba véve kitűnt, hogy’ 350 oly szülő lett megintve, kik már addig is iskoláztatták gyer­mekeiket, 129 megintett már nem tanköteles, 22 még nem tkies, 109 elköltözött, 28 meghalt, 79 feltalálható nem volt, 31 beteg; de még is fogott a birság kirovás 216 tanköteles szülőjén, kik beíratták gyermeküket, A végleszámolás szerint 62 tkies az is­kolák tultömöttsége miatt befogadható nem volt, 359 pedig nem igazolta elmaradását. — A hatóság ezen eljárása is igazolja egy­felől a tankötelesek hiányos összeírását, másfelől a városnál a tanügyi administraczió gyengeségét, megbizhatlanságát, mert jó­val a tanév megnyílta után látott a tankötelezettség érvényesí­téséhez, s akkor is egyfelől indokolatlan zaklatást követett el a törvénynek megfelelő szülők ellenében, másfelől a nagy zajjal megindított bírságolást a valóban hanyag szülők ellenében sem foganatosította. Az eljárás azonban még jobban megvilágította azon sajnos helyzetet, hogy Egerben még most sincs elegendő számú népiskolánk. Nincs elegendő iskolánk különösen a leányok számára. Fen- nebb emlitém, hogy a belvárosi közs. fiú iskolába csupán 136 gyermek jár, holott ezen iskola mai szervezetében 320 fiú tan­köteles tvényszerü oktatását elláthatnák. — Ezen iskola fenn­tartása közel 4 ezer frtba kerül. — A néptelenség okát az is­kola kedvezőtlen elhelyezésében keresem, s azon nézeten vagyok, hogy ha a város ezen iskolát a mostani bérliázból alkalmas for­galmi ponton elhelyezi, ez által nemcsak a meddő bérfizetéstől szabadúl meg, de a fiu-tankötelesek tvényszerü oktatására ele­gendő iskolával is fog rendelkezni. — Ha a város ezen iskolát saját házában (p. o. a reáliskola helyiségéül felajánlott laktanya épület földszintjén) helyezi el, ily módon az isk. pénztár 820 frt évi bért megtakarít , melyből a községi iskolához, a leány- gyermekek oktatására 2 tanítónői állomás szervezhető, tehát újabb teher nélkül a leánygyermekek tvszerü oktatása is elér­hető. — Erre pedig égető szükség van; mert az angolkisasszo­nyok iskolája a beiratkozáskor valóságos ostromnak van a szü­lők részéről kitéve. Oly nagy számban kénytelenek növendéke­ket befogadni, hogy emellett a gyermekek egészsége, testi fejlő­dése veszélynek lehet kitéve, még is a kath. leánykák jó nagy számban, a más vallásunk pedig mindannyian kiszorultak e jó hirnevü leányiskolából. — Ha még az izr. hitfelekezet is jobban kihasználja nyilvános iskoláját, akkor népiskoláink külső ügyei rendbe jönnek s meglesz a törvényes keret, melyben a népok­tatási feladatok megoldhatók Áttérve az iskolák beléletére, itt különösen kiemelem, hogy az egri külvárosi népiskolák legnagyobb részben osztatlanok, vagyis olyanok, melyekben egy tanító 6 évfolyamot (osztályt) vezet. Tanítóink buzgalma, jó akarata kétségbe nem vonható, mindazonáltal az egri külvárosi népiskolákban a legkedvezőbb körülmények között sem lehet több és jobb tanítási sikert fel­mutatni, mint amennyi egy falusi ily iskolában elérhető. Mon­danom sem kell, hogy ily mérvű népoktatás Egervárosának, a vármegye székhelyének igényeit ki nem elégítheti. Ezen roulhat- lanul segiteni kell, és minden különös nehézség nélkül lehet is segíteni. Ugyanis külvárosi iskoláink részben felekezeti, részben közs. jellegűek. A 70-es évek kezdetén villongott iskolai harcznak kö­vetkezménye, hogy a hol egy felekezeti iskola már volt, annak közelében állíttatott községi jellegi! iskola és viszont. — A két jellegű iskola sokáig hadi lábon állott eg\rmással; mindeniknek megvolt a maga lelkesült közönsége, mely halálos bűnnek tar­totta volna a másik iskola küszöbének átlépését. Ezen elvi Az „EGER“ tárczája. Menekvés. Élj boldogúl, — Isten veled! Én elhagylak, én elmegyek. Szemem már látni nem kíván, Alkonyt keres a fény után. Az éj sötét, a táj kihalt, Érzem szeléről a vihart, Ez út utolsóm, meglehet, De légyen bár, - én elmegyek. Nem gáncsollak, bár volna mért; Imádkozzál a holtakért, Kik gondtalan, bűnös kebel Vad örvényébe vesztek el! Hisz annyit tán megér nagyon Törekvés, vágy, remény, vagyon, Idő, ifjúság s más egyéb, Mi lábaidnál omla szét! Énekes Imre. *) *) Korán elhunyt szép reményű s kiváló tehetségű hutai költőnk hátra­hagyott irataiból. Reményi Ede Reményi Ede, világhírű hegedűművész hazánkfia, f. é. febr. hó 21-től hazánkban bucsuhangverseny-körutat teszen, s ha váratlan akadályok nem jönnek közbe, több mint valószínű, hogy e kőrútjában első hangversenyét — még a fővárost is meg­előzve, — városunkban, Egerben fogja megtartani. Vágyakozó örömmel várjuk! És pedig annál inkább, mert mi, egriek, Reményi Edét, részben, a magunkénak is vallhatjuk. Édes atyja, Hoffmann, miskolczi ötvös, ugyanis körülbelül a negyvenes évek elején, Egerbe tette át lakását s itt nyitott ék­szerüzletet, a „czukor-utczában.“ Már ekkor kezdték városszerte magasztalni az alig 6—7 éves Edus gyereket, mint rendkívüli zenetehetséget, s hegedű- geniet. Itteni tanítómestere, Bauer J. a székesfőegyházi zenekar első hegpdűse, egy Ízben fölhívta a kis „csuda gyerekre“ a nagy művészetpártoló Pyker J. László pátriarcha egri érsek figyelmét, s e körülmény alapította meg Reményi Ede jövőjét. Kiképeztetését ugyanis azonnal nemeslelkű jóltevője, a patriárcha érsek vette gondjai alá, s különösen Bécsben, kitűnő hegedűmes­terek által oktattatta. De nekünk ezúttal nem az a czélunk, hogy Reményi Ede gazdag változatú, s dicsőségteljes életrajzát vázoljuk. Az utóbbi napokban igen érdekes czikket irt Degré Alajos, veterán Írónk, a „Budapesti Hírlap“ tározójában Reményi Ede legutóbbi, több évig tartó diadal útjáról idegen világrészekben. „Tizenöt évvel e előtt hagyta el ismét hazáját Reményi Ede, — írja Degré. Mi történt vele azóta ? nem igen tudja a

Next

/
Oldalképek
Tartalom