Eger - hetilap, 1891

1891-03-03 / 9. szám

69 letkezendő uj jótékony nőegyesület elnökségére, a hölgyek kebelé­ből választandó diszküldöttség által, dr. Kállay Zol tán né, szül. Jankó vich Katicza úrnő ő mlga kéressék föl. Az értekezleten megbeszélt indítványok fölötti határozathozatal a f. marcz. hó 18-án tartandó alakuló közgyűlésnek hagyatott fon. — A magyar tanulók országos tornaversenye. A nmélt. vall. és közoktatásügyi magy. kir. minister, által a vezetése alatt álló középiskolák igazgatóihoz intézett körrendelet értelmében, a f. 1891-ik évi pünkösdi ünnepek alatt, május hó 17. és 18. napjain Budapesten „Magy ar Tan ul 6 k Országos T or na v er se n y e“ fog tartatni. A verseny czélja a magyar tanuló ifjúságban a testedző tornatanulás iránti érdeklődés fölébresztése s fokozása. A ver­senyben részt vehetnek a középiskolák, polgári iskolák, tanitó- képző-intézetek, s a középiskolákkal egyenrangú szakiskolák és főiskolák azon növendékei, kik az egész iskolai éven keresztül, tehát télen is, részesültek rendszeres tornaoktatásban; a vidéki középiskolákból azonban, a kisebb tanulók felutazásának nehézsé­gei miatt, csupán a felső négy osztály (V—VIII.) azon tanulói vehetők fel, kiknek szülői, illetve gyámjai, szóval vagy Írásban beleegyezésüket jelentik be az igazgatóságnál. Kívánatos, hogy egy-egy intézetből 20 — 30 tanuló jöjjön, de 12-nél kevesebb tanuló már nem vehető fel. — A jelentkező tanulók első sorban a torna- tanitó, s ha*20-nál több tanuló venne részt a versenyben, még egy tanár felügyelete s vezetése mellett kisérendők a fővárosba. A vidékről jelentkező versenyző tanulók számára mérsékelt árú menetjegyek vannak kilátásba helyezve; azonkívül gondoskodva lesz számukra a fővárosban 2—3 napi ingyenes elszállásolásról, és mérsékelt árú élelmezésről; nem különben meg lesznek nyug­tatva a szülők a tekintetben is, hogy gyermekeik a fővárosban folytonos fölügyelet alatt maradnak. Hogy egy-egy iskola növendékeinek együvé tartozása a verseny színhelyén kitűnjék, szükséges, hogy a tanulóknak tet­szés szerint választott egyenlő színű flanell vagy tricot-torna-in- geik s egyszínű olcsó sapkáik legyenek. A szegényebb tanulókra való tekintettel meg van engedve, hogy e czélból az intézetekben mérsékelt gyűjtés rendeztessék, s talán a segélyző-egyesület is hozzájárulhat a költségekhez, sőt figyelemmel a fontos czélra, törekedjék az igazgatóság a netalán helyben levő tornaegyletet, a városi hatóságot vagy egyéb jótevőket megnyerni. — A ver­seny megtartására, s esetleg a főváros főbb nevezetességeinek megtekintésére együttvéve 2 nap (pünkösd vasárnapja és hétfője), a felutazásra és visszautazásra egy-egy nap lesz szükséges. Versenydijak lesznek: 1. oklevelek; 2. országos tornaverse­Alig tettünk néhány lépést, Szoplyák Vendel barátunk mind­járt belépottyant az országút melletti árokba. Csaknem magába szúrta a koppantót — vagy akarom mondani: az ollót. Szeren­csésen kihúztuk. Csak a vasalóvasat vesztette el, meg egy kicsit sántitptt. Egyéb baja nem történt. Átkerültünk a pinczesorra. Egyszerre csak kegyetlenül hasra vágódik Macaroni Beppo barátunk, s elorditja magát: — Porrco di maledetto tedesco! Egy nagy ménkű puha tömeg állta útját. Az volt a szeren­cséje, hogy ki nem törte a nyakát. Elejénte azt hittük, hogy az akadály egy nagy sár töm eg, melyet az utkaparók helyeztek oda, hogy ne a talyigásoknak. hanem a gyalogjáróknak legyen láb alatt. De mikor egyet „horkant a nyi merészelt“, akkor vettük észre, hogy valami állatféle. Egyikünk azt állította, hogy disznó. A másikunk is úgy vélte, hogy: disznó, de részeg és kétlábú. Hogy a dologról megbizonyosodjunk, Peták Gyurka, őrvezető úr, neki fordítva a nyársat, harsány hangon rákiáltott: „Halberdó! Állj, ki vagy? Á tömeg pedig újra egyet mordult, s mikéntha a sirok mé­lyéből jőne hangja, megszólalt: — A Lőrinczfy János szelleme! Mindnyájan megdöbbentünk! — Ahá! — kiálta Peták Gyurka, praktikus észszel. Ez ha­talmas fogás, urak! Ez híressé teszi nevünket Eger város törté­netében, hogy mi, a „sós perecz“ utczai őrjárat, fogtuk el a hi­res sikkasztót, Lőrinczfyt. Petákfirer ur, nyomban meg is gyújtotta köpenye alul elékeritett tolva(lámpáját, melynek világánál azonnal konstatáltuk, hogy az illető tömeg nem is szellem, nem is Lőrinczfy, hanem — Paki, a kolduló czigány, aki ott fentereg a sárban, holt része­nyek alkalmával viselhető érmek; 3. értékes emléktárgyak. Sze­mélynek szóló oklevelekkel tüntethetők ki a tornatanitók s álta­lános oklevelekkel az intézetek; érmekkel tüntethetők ki egyéni­leg az összes résztvevő tanulók, s értékes emléktárgyakkal azon tornatanitók, vagy tanulók, akik a verseny folyamán többszörös győzelmet arattak. — A tornaversenynyel kapcsolatos összes részletes teendők teljesítésére egy központi végrehajtó bizottság fog kineveztetni, melyhez az intézetek, kételyek fölmerültével, köz­vetlenül is fordulhatnak. — Meghívás. Az egri önk. tűzoltó egylet, f. é. marcz. hó 8-áu d. e. 10 órakor, a városháza nagytermében tartja rendes évi tisztújító közgyűlését, melyre az egylet alapitó, s úgy pártoló tagjai ez úton is meghivatnak. Eger, 1891. marcz. 1-én. Ifj. Simonyi Károly, szivattyús osztály-parancsnok; helyettes titkár. — Kinevezések. A nmélt. magy. kir. igazságügyminiszter dr. Lefevre Dezső, egri ügyvédet, az egri aranyfiatalság egyik előkelő tagját, hatvani aljárásbiróvá, — Szabó László egri kir. törvényszéki aljegyzőt, a nyíregyházai kir. törvényszék­hez jegyzővé, — Petróczy János gyöngyösi kir. járásbiró- sági aljegyzőt az egri kir. törvényszékhez jegyzővé nevezte ki. Tarbay Dezső egri kir. pénzügyigazgatósági IV. oszt. adótiszt, III. oszt. adótiszti előléptetéssel a selmtczbányai kir. pénzügy­igazgatósághoz helyeztetett át. — Érdekes hangversenynek nézünk eléje. Szabadi Frank Ignácz, ismert magyar népdalszerző, s jó nevű hegedűművész, közelebbről hazánkban hangverseny-körutra indul, s ez alkalom­mal szándéka Egert is útba ejteni, hogy itt országosan elterjedt, közkedveltségü régibb és újabb magyar nótáit müveit közönsé­günkkel hallassa. Mint Szabadi bácsi, ez a jó „öreg he­gedős“ lapunknak írja, f. márczius hó 18-án szeretne Egerben egy hangversenyt rendezni, mi az egri müveit közönség pártfo­gása mellett, kétségkívül jól is fog sikerülni, ha Veszprémy, az ez idő szerint itt működő színtársulat igazgatója — kihez, egyez­kedés végett népdalszerző öreg barátunkat utasítottuk, — szin­tén úgy óhajtja, mint — velünk együtt — a közönség köréből is számosán, kik Szabadi bácsit, mint régi jó ismerősüket, hal­lani akarják. — Az egri önkéntes tűzoltó egylet által 1891. február 7-én tartott tánczmulatság alkalmával felülfizetni kegyeskedtek. Dr. Samassa József ő exja 50 frt. Imre Miklós, Babies János, Szele Gábor Szmrecsányi Pál. Hartl Edéné, Samassa János, Éngel Jakab, gén, s ami a dologban legkomiknsabb, épen a„Ruzsinszky só- g or“ pin ez éje előtt, amelyből, köztudomás szerint, még az is józanul“ került ki, aki „berúgva került belé.“ Csalódásunkban lehangolva ballagtunk csöndes léptekkel tova, s nem sokára a „Savanyu uborka“ utczába fordul­tunk be. Egyszerre őrsvezetőnk nagy halkan „Halt!“-ot komandéroz, s suttogó hangon közli velünk, hogy a szomszéd ház kapuja tátva nyitva. Itt bizonyára rabló-gyilkosság történik, uraim! Tehát csak bátran előre! Reszkető inakkalértünk a nyitott kapu elé. Az udvar felől., kétség kívül a konyha ablakából faggyú- gyertya pislogó fénye derengett kifelé, gyéren világítva be a kaputornácz belsejét, melynek félhomályában nem sokára két, ölelkező ember-alak filhonett.eje lön kivehető. Peták firer uram kezei közt a nyárs ismét előre nyílt, mig ajkain újra megszólalt a harsány: „Berdó! Ki vagytok?“ — A „siámi ikrek!“ — felelt egy derült hang, elfojtott kaczagással a „siámi ikrek“ egyik fejéből, miközben az oldalán megcsillant egy — Man li eher bang an ét a. — Ahá! S iamo in chiaro! — kiáltott fel Macaroni Beppo barátunk kaczagva. Esmerek! S elkezdte dúdolni azt a hires olasz nótát, hogy : Ungaresi bona gente, stb. — Igaz! — kiáltám hirtelen, — épen tegnap olvastam a „Hergyimó és vidéke“ czimű jeles helybeli újságban, hogy a siámi ikrek a filippini szigetről hozzánk érkeztek, hogy itt a piripócsi tüzkárvallottak javára konczertet rendezzenek. Rend­kívül érdekes műélvezet vár reánk, mert, hir szerint, miudakettő nagy művész a — bőrdudán. Alkalmasint most érkeznek a pró­báról. Hagyjuk őket békével. . . S a ezirkáló őrjárat szép csöndben tovább masírozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom