Eger - hetilap, 1891
1891-01-06 / 1. szám
o bizonyos szabályellenes merészségektől s meglepő, szokatlan bizarrságoktól. Miután a „Cavalleria rusticana“ magán-szólamai nem kiván- nak magasabb énekmüvészetet, azért e szerepeket operánkban csak másodrangú énekesnők és énekesek töltik be, habár magok a magándallamok, s párdalok, melyekben annyi az érzelem kifej ez és, méltó tanulmány tárgyát képezhetnék kiválóbb művész- erőknek is. Mind e mellett alig hiszszttk, hogy e rendkívüli kedvessége kis opera vidéki színpadainkon is meghonosulhasson, miután a vidéki operett-társulatok épen abban szenvednek legnagyobb hiányt, amire a Mascagni operájának legnagyobb szüksége van: •— számos tagból álló, s jól fegyelmezett és betanított énekkarban. Az opera szövege, melyet egy kiváló olasz népbeszélyiró szerkesztett, már magábau véve is elég érdekes. Turiddu hűtlenül elhagyja kedvesét, egy kikapó menyecske kedvéért. Az elhagyott kedves bevádolja a hűtlent a megcsalt férjnek, aki boszut esküszik, s Turiddut, egy Sicziliában szokásos paraszt párbajban lekéseli. Mikor Iliiül hozzák, hogy Turiddu meggyilkoltatott, az elhagyott kedves is holtan rogy össze. A szöveg egyes részletei igen ügyesen vannak kidolgozva, s egybeállitva. Magyarra dr. Radó Antal fordította le, mint mondják, elég ügyesen; de a magyar czim nem felel meg sem az olasz czimnek, sem a darab tartalmának, mert „Cavalleria rusticana“ nem: paraszt becsület; hanem: „paraszt lovagiasság“. — A kis opera után a „Csárdás“ czimű balletet adták, melyet Stojanovics compilált, s melylyel Bpesten annyi hűhót csináltak. Én részemről sajnálom, hogy a „Paraszt becsület,“ után meghallgattam ezt a semmitmondó férczmüvet, mely nem áll egyébből, mint ütött-kopott, ócska és uj. magyar, czigáuy, oláh, rácz pólyák, stájer, szász stb. nóták többé-kevésbbé esetlen összetákolásánál, melyekre a ballet- személyzet különféle nemzeti tánczokat ugrál, s ép ezért csodálom is, hogy miért a neve „Csárdás“, mikor tulajdonképen legkevesebb benne a „csárdás“. Egyébiránt ez az egész csárdás-ballet, mely a „bécsi keringő“ utánzata akart lenni, — de nem süke- rült, hogy operaházunk színpadjára került, épen nem válik e derék intézetünknek dicsőségére. Minthogy az újévi köszöntések időszakát éljük, én is azt kívánom szivemből: adjon isten Egervárosának az uj évben szebb és boldogabb napokat! Almagyari. Kiállítás. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur intézkedése következtében a budapesti kereskedelmi muzeum által Budapesten 1891. évi május 15-től, junius 31-ig rendezendő időleges agyag, czemení, aszfalt és kőipar-kiállitás programmja és szabályzata. jövevény mély, megindító hangon. — Vagy hitelt ád szavaimnak, Nagyságos asszonyom, s kegyes lesz várni holnap délig, mig a bábu árát megtéríthetem, — vagy közönséges csalónak tart, s akkor, .... — Én tökéletesen elhiszem minden szavát, jó ember, — mondá Várayné, szelíden, — de hát — tévé hozzá vontatottan, — a bábu tulajdonképen a leánykáké volt, s ők, nem tudom, — s ezzel kémlő pillantást vetett gyermekeire, kik a jövevényt, ösz- tönszerü gyermek-kíváncsisággal csakhamar körülvették, előadását mind nagyobb figyelem- s érdeklődéssel, utóbb pedig már könnyektől csillogó szemekkel hallgatták. — Én a bábut a kis Marinak, az idegen bácsi leánykájának ajándékozom, — vágott hirtelen anyja szavába Ilonka. — Én is! — sietett nővéréhez csatlakozni a kis Jenny. A kis Pali gyerek is csakhamar odaczammogott egy játék- iskátulyával. — Hallja-e, bácsi, ezeket a katonákat meg vigye el Pisti- kának. Mondja meg neki, hogy a Palika küldötte. Mert hát marad még nekem is elég. Az anya maga sem fojthatta többé vissza könnyeit. Odarohant gyermekeihez, és sorra ölelte, csókolta őket. Az idegen pedig ott állt a mély megindultságtól mereven és szótlanul, mint egy szobor. — Millió mennydörgés bomba és kartács! hát én már senki se vagyok? — kiáltott az ajtóból Váray ezredes, ki már jó idő 1. §. A budapesti kereskedelmi muzeum a városligeti iparcsarnoknak az időleges kiállítások számára fentartott részében vásárral egybekötött időleges kiállítást rendez, melynek tárgyai: az agyag, czement, aszfalt és kő-ipari czikkek és az említett iparágaknál alkalmazott munkagépek, segédeszközök és szerszámok. A kiállítás 1891-ik évi május hó 15-én nyittatik meg és junius hó 30-ig tart. 2. A kiállítás czélja : lehetőleg teljes áttekinthető képet nyújtani a hazai agyag, kő, czement és aszfalt-ipar jelen állapotáról: megismertetni a közönséggel az ezen iparágakkal foglalkozó czégeket és az egyes czikkek árait; bemutatni az illető iparosoknak a legújabb munkagépeket, segédeszközöket és szerszámokat és iparűzés rendelkezésére álló eszközök gyakorlati értékének és használhatóságának feltüntetése és azok megszerzésének megkönnyítése által megmutatni az utat és módot, melynek követésével iparosaink versenyképessége fokozható; a szóban levő iparágak köréből a keleten — különösen a Balkán-félszigeten leginkább kelendő és az említett csoportba tartozó ipari czikkek gyűjteményének kiállítása által megismertetni hazai iparosainkkal az ottani Ízlést, a fogyasztási és üzleti viszonyokat, az eladási árakat és a kelendőség egyéb feltételeit, s ez által egyúttal megkönnyíteni készítményeiknek a Balkán-félszigeten való értékesítését s általában az üzleti összeköttetések létesítését. 3. §. A kiállítás tárgyai: I. Agyag-ipar. A) Az agyag ipar ezéljaira szolgáló nyers termények, úgymint: 1. Agyag. Kaolin, tűzálló vagy plastikus-agyag, fazekas-agyag, tégla- agyag, agyagos márga. 2. Soványitóanyagok. Kvárcz (kvárcz-szikla, tűzkő, homok s. a. t.) grafit. 3. 01 vadó any ago k. Földpát, földpátot tartalmazó kőzetek; mészvegyületek u. m. mészkő, mészpát, kréta, márga, gipsz, csonthamu s. a. t. 4. Máz anyagok. U. m. ölomoxyd, minium, ólomfehér, szóda, hamuzsir, borax, borsav, boronatroncalcit, salétrom, wismuthoxyd, ón, ónhamu. 5. Festőanyagok. Antimonoxyd, antimonsavas kálium, vasoxyd, okra, umbra, barnakő, manganoxyd, chromoxyd, nikeloxyd, cobaltoxyd, smálte, uranoxyd, titánsav, timföld, arany-, ezüst és platina-vegyületek s. a. t. 6. Kész mázak és zománczok. Kerámiái festékek s. a. t. óta néma tanúja volt a jövevény elbeszéllésének, s az azt követő megható családi jelenetnek anélkül, hogy ottlétét a jelenlevők közöl észrevette volna valaki. Mindnyájan hozzá futottak. — A keresztapus! A keresztapus! — Nini! — folytatta aztán az ezredes, mikor az idegent közelebbről szeniiigyre vette, — hisz ez meg, ha nem csalódom, Halász Menyhért, az én egykori derék őrmesterem. Nagyon örülök rajta, hogy itt találom, s véletlenül fültanuja lehettem szomorú helyzetének. Mert tudd meg, kedves húgom, — folytatá az ezredes Váraynéhoz fordulva, — hogy én ennek az egykori kedves bajtársamnak az életemet köszönhetem. A königgrätzi lovassági csetepatéban épen egy porosz dragonyos ezredessel mérkőztünk össze, mikor egyik embere hatalmas csapást készült fejemre mérni. De nem volt már ideje rá, mert Menyhért bajtársam elébb a másvilágra küldte. Rendkívüli örömömre szolgál kedves barátom — fejezte be az ezredes, ismét Halász Menyhérthez fordulva, s kezet nyújtva neki, —- hogy e megbecsülhetetlen szolgálatot most épen alkalmam van némileg viszonozhatni. Gróf S. tábornok barátom épen most lépett nyugalomba, s magyarországi birtokaira vonult vissza. Igaz, hogy ő maga is szenvedélyes gazda, de már erősen bántja a — podágra, s így nem igen nézhet a gazdaságnak mindenütt maga utána. Engem kért fel, nem tudnék-e számára valami jóravaló, szorgalmas és mindenek- fölött becsületes gazdatisztet ajánlani. A tábornok, mondhatom, gavallér ember, s jól fog fizetni. Nos, Menyhért bajtárs, hát nem volna kedve ez állomást elfoglalni? Arnóthi.
