Eger - hetilap, 1891
1891-11-24 / 47. szám
47-ik szám. 30 -ik év-folyam 1891. november 24-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasáb'zott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden Hirdetéstől 30, nyilttérbeL egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Aranymise Jákóhalmán. Magasztos és lélekemelő ünnepségben vettünk részt e hó 15-éu Jákóhalmán, hol a község években és érdemekben megőszült, ifjú kedélyű plébánosa : Nsgos és Főt. Ficzek Károly czimz. kanonok és érd. alesperes tartotta aranymiséjét. Bár a hivatását egész teljességében felfogni tudó lelkipásztor lelkének az „Úr igéje édes és terhe könnyű“ a könyvek könyve szerint, mégis minden, de különösen a hívek lelki gondozásának terén eltölt ött öt ven esztendőnek fáradozásai előtt meg kell hajolnunk. Mert ne feledjük, hogy az emberek millióinál ötven év egy egész emberélet. Ezren és ezren dőlnek ki e határnál. Miért ne adnánk tehát az elismerés koszorújából legalább egy levélkét azoknak, kik ötven éven át működnek becsülettel a haza, egyház, társadalom és egyesek ügyében. Ünnepeltünk pedig igy és ily irányban működött egész életében. Nem feledte el, hogy édes hazájának gyermeke és egyházának fia. Szerette mindkettőt minden időben s velünk sirt a bánat napjaiban épúgy, mint örült emelkedésünknek, dicsőségünknek. A szeretet volt rugója minden tetteinek, és ez ott ragyog most is lelke mélyén. De szeretetének jótékony sugarát kiönti azokra, kik közt él: híveire. Azért szeretik őt hívei, lelki gyermekei s tisztelik mindazok, kik egyenes jellemében, magyaros kedélyében, a magyar kall), papságnak egyik kimagasló alakját szeretik és becsülik. Az őszinte szeretet ünnepé tette e napot Jákóhalmán. Már a kora reggeli órákban mozsárágyúk jelenték, hogy nem közönséges napra virradt a község értelmes népe. S a nap is, mely előző napon felhők közé rejtette fényes arczát, mintha csak szebbé akarta volna tenni az ünnepet, szétönté jótékony sugarait a hervadó természetben. Kívül lombjaikat vesztett fák hervadoztak, mig a szivekben, a hála kertjeiben dús gyümölcsökben nyilvánúlt a megemlékezés. Sűrű csoportokban haladt a község apraja nagyja a templomba, hogy elvegye áldását lelkipásztorának, ki egy félszázadon keresztül szolgált az oltárnál és működésével kiérdemelte azt, hogy isten kedvesen vegye aranyáldozatát és meghallgassa imáját, melyben áldást kér híveire. Fényes segédlettel vonúlt, ki a jubiláns az Úr oltárához és meghatott hangon intonálta a „Te Deum“-ot. Ezer és ezer ajkon zendűlt fel erre a hatalmas ének. Nemannyira az ajk, mint a szív adott itt hangokat s nyomában örömkönnyek ragyogtak, melyeknek a szeretet volt forrásuk. Evangélium után Dr. Bartalos Gyula lépett a szószékre. Szónoki előadása, magas eszméi, gyönyörű hasonlatai utat kértek a szivekbe. A meggyőződés heve áthatotta a hallgatók lelkét is. Nem maradt egy szem sem szárazon. E mintabeszéd nyomtatásban is megjelent, nagy nyereségére egyházszónoklati irodalmunknak. A szentmise végén az ősz jubiláns megáldotta híveit, kérve az Istent, hogy öntözze bőséges áldásának harmatával a jásznép szivében található erényvirágokat, hogy ne hervadjanak el azok sohasem, hanem illatuk szálljon kedves áldozatéi az ég felé. Délben mintegy nyolczvan terítékű diszebéd volt, melyen az első áldomást az ünnepelt tartotta, tartalmas beszédben, hálás szívvel emlékezve meg az egri érsek úr ő exjáról, ki meleghangú, atyai kegyességgel telt levélben üdvözölte őt aranymiséje alkalmából. Utána Ngos és Ft. Törőcsik József prépostkanonok és egri plébános állott fel, ki mint manuduetor kiséite a jubilánst az oltárhoz. Magvas beszédében, melyet a régi barátság és paptárs iránt való szeretet adott, ajkaira, hosszú életet,, áldást és gyémántmisét kívánt, az ünnepeltnek, ki mint hazafi, pap és ember egyirant világított példájával mindenha. Köszöntőket mondtak még Árokszállás nevében az érd. tanács egyik tagja az ünnepekre, megköszönve egyúttal ü Nagyságának az iskola javára tett, száz forintos adományát; Siposs Géza árokszállási lelkész szintén az ünnepekre, Kik,sera Ferencz raka- mazi káplán a volt káplánok nevében volt főnökükre, kire szeretettel gondolnak mindenkor, majd az ünnepeit Törőcsik prépostkanonok urra és vendégeire, végül Clair Vilmos, a „Keresztény Magyarország“ szerkesztője, szellemes beszédében a budapesti katli. kör képviseletében is üdvözölte a jubilánst stb. A kerület értékes feszülettel ajándékozta meg az ünnepeket. így ért véget a szép ünnepség. Mi pedig, kik még mindig érezzük a szives vendégszeretet melegét s a jubilánst megismerve, tanúi voltunk jó szivének s azon tiszteletnek, mely őt környezi, szivünkből azt kívánjuk, hogy megelégedés kisérje őt, aranymiséje után is. Hosszú lelki- pásztori működésének legyen jutalma mindvévig az Úr kegyelme és a jók szeretetteljes tisztelete. Éljen sokáig. Az egyháznak szüksége van jellemekre. A jellem példa, mely vonz, tanít, oktat és jóvá tesz másokat is. A példákra pedig nagy szüksége vau korunknak. Mondjuk azért a költővel: „Isten! szegény hazánknak Istene! Mely a hitélet oly szép kertje volt, De melyben a több százados vihar Hajh! annyi szép virágot letarolt; Tartsd meg s vigasztald ősz kertészedet, Ki hűn ápolja egyház-kertedet.“ K . . . . A . . . Az amerikai szöllöfajok. Egy gyöngyösi szőllősgazda figyelemre méltó czikket, közöl a „Gy.-Lapok“-ban az ottani amerikai fajta szőlőültetvényekről az utóbb beállott enyhébb időjárás alkalmából megejtett venyigeszedés eredményéről. A czikkből közöljük a következő érdekesebb, s ránk nézve is tanulságosabb adatokat. „Igen szépen beérett, gazdag vesszőt kaptunk valamennyi szőlőfajról, — mondja czikkiró. — Az amerikai fajok, — kivéve az Othello t, — a gyöngyösi nyiroktalajban föltétlenül ellenállának eddigelé a philloxerának, mint ezt a gyöngyösi szőlőhegyeken 7—8 éven át fönálló s virágzó amerikai szőlőtelepek igazolták. — Ellenben valamennyi amerikai faj ki volt téve a peronospora viticola megtámadásának s pusztításának, kivéve a Ri- paria-, Viala- és York-Madeira-fajokat. Czikkiró tehát figyelmezteti a szőlősgazdákat, akik a most, elősorolt, fajokon kívül más fajta amerikai vesszőket is szándékoznak ültetni, hogy ez uj ültetvényeiket idejekorán vizsgálják meg s kisérjék gondos figyelemmel, nem lép-e föl rajtok a peronospora, hogy veszély esetében azonnal permetezzenek, nehogy egész fáradságuk s költségük teljesen kárba veszszen. Ä szaporításra szánt vesszőket két, méternél hosszabbra hagyni nem tanácsos. E vidéken ugyanis az amerikai szőlőfajok levelei, mig fagy nem éri őket, nem hullanak le, addig pedig, mig a levelek le nem hullanak, vesszőt, nem szedhetünk tőkéink-
