Eger - hetilap, 1891

1891-11-17 / 46. szám

376 megállapittattak, s egyidejűleg polgármester felhatalmaztatok hogy amennyiben ezen jogot 6000 frt évi bérért bérbe adhatja, azt eszközölje, ellenkező esetben árverést tartson, az eredményt azonban mindkét esetben terjeszsze elő. Az egri szőlöszeti és kertészeti iskolára felügyelő bizottság működési szakosztályának újbóli átalakítása egy 5 tagú bizottságra bízatott. A szőllőterü- letek elpusztulása folytán előállott adó-tárgy változás, illetve a földterületek osztályozására vonatkozólag megállapittatott, hogy a mint az illető kir. pénzügyi hátóság az osztályozást a helyszí­nén meg fogja kezdeni, ez osztályozásnál a város magát megbí­zott által képviseltetni fogja, s egyszersmind a helyszínére vala­mennyi érdekelt tulajdonosokat is meghívja. Az építési szakosz­tálynak az egész Csiky Sándor-utcza gyalogjárdájának mindkét oldalán aszphalttal leendő ellátása iránt tett javaslata elvettetett; és igy ezen utczának csakis azon része, mely a gymuásiumi épü­lettől a Mihályi-féle házig terjed, lesz aszphalttal ellátandó, mely­nek azonnali végrehajtására a városi tanács utasittatott. Nagyobb vitára adott alkalmat azon körülmény, hogy miután Csiky Attila egri lakos és alperes által Jankovics Dezső városi ügyész, a vá­rosnak Lőrinczfi János és társai alperesek ellen 43.451 frt 63 kr. tőke, és járulékai iránt indított rendes perben mint szavatos perbe hivatott, képviselheti-e nevezett t. ügyész ezen perben to­vábbra is a várost vagy sem ? Ezen kérdés a jogügyi szakosz­tály véleményének elfogadásával akként oldatott meg, hogy Jan­kovics Dezső t. ügyész e perbehivás után is képviselheti szóban forgó perben a várost; mert nevezett f. ügyész folyó évi 8709. számú hivatalos jelentésében kinyilatkoztatja, hogy perbehivő védelmét nem vállalja el; továbbá: hogy az 1881. évi 59-ik t. ez. 10-ik §-a értelmében a perbehivő és perbehivott közti jogvi­szony a város által indított pörben nem döntetik el; de mert végül a vár. t. ügyész perbeli képviselete törvénybe nem ütközik, és annak a feltevésére sem forog fenn ok, hogy az ő magán-ér­deke, a város érdekével ellentétben állana. A „Korona“ vendéglő és telek vételére, valamint a főispáni lakhoz szükséglendő 32 Q öl terület átengedés-'re vonatkozó előterjesztések tárgyalására folyó év deczember hó 17-ik napja tűzetett ki. A város tulajdo­nához tartozó „Bika-kert“ eladására vonatkozó adásvevési szer­ződés 1500 frt vételárral elfogadtatott. — Halmay Imre miskolczi derék színtársulata f. é. decz. hó 15-ére Egerbe készül, hogy itt egy nyolez estére terjedő szini előadási cziklust rendezzen az esetre, ha ez estékre kellő számú bérletet sikerül szereznie. E cziklusról jövő számunkban bőveb­ben fogunk szólani. — „Árnyék“ czim alatt közelebbről egy csinos kis verskötet jelent meg dr. Lipcsey Ádám fülűinktől, a „Szegedi Hír­adó“ szerkesztőjétől, Budapesten Singer és Wolfner jónevű fő­városi könyvárusok kiadásában. A kis alakú, de igen ele­gos isten! e ezég alatt: „szép nem,“ annyi mindenféle seregük egybe, akik legnagyobb része épen nem alkalmas a „szép nem“ gyarapítására, hogy én minden lelkiismeretfurdalás nélkül elhatá­rozhattam magamat, hogy ez este a „szép nemhez“ a „Saphir et Comp.“ czéggel magam is hozzájáruljak. Napközben azonban, időtöltésből, kirándulást tettem Fürthbe, a bajor Jerusálembe. Miután épen szombati nap volt, ellátogat­tam a zsinagógába, ahol épen predikácziót tartottak „a tehénről szóló fejezet“ fölött; tudniillik a „vörös tehén“-ről, melyre nézve Mózes azt parancsolta, hogy meg kell égetni. A rabbi erről a vörös tehénről úgy beszélt, mintha együtt növekedtek volna va­lamely növelő intézetben; még azt is tudta, hány szál szőre volt a tehénnek, s minő nevelésben részesült ; s csaknem egy óra liosz- szá/g szakadatlanul azon tépelődött. hogy kifejtse, miért kell a vörös tehenet megégetni ugyannyira, hogy kedvem lett volna odakiáltani neki: „A tehén vörös, tehát demokrata tehén, azért kell megégetni. Még tovább is beszélt a vörös tehénről; egyebek közt azt is mondotta, hogy annak a vörös tehénnek „teljesen hiba nélkül valónak“ kell lennie, ami egy földi tehén­től mégis csak túlságos kívánság. Még csak azt vártam: vájjon a rabbi uraság nem fog-é ama kérdés megoldásába is belebocsát­kozni: ha vájjon a „vörös tehén“-től lehet-é „fejér tejet“ fejni? Délután visszatértem Nürnbergbe. Az est beállt, s én egy udvari fogaton, tudniillik a „Bajor udvar“ vendéglő fogatán, a „Tuczat-tó“-hoz hajtottam. Elébb azonban gondosan kiöltözködtem. Tükrömet hívtam tanácsadómul, de hát a tükör is csak olyan tanácsos, mint a többi, teljesen egyetért a referenssel. Vájjon volt-é már valaha gáns kiállítású kötet 112 lapra terjed s összesen 31 költeményt foglal magában, legtöbbnyire újabb verseit a feltűnő tehetségű s hivatottságú fiatal költőnek. Közelebbről mutatványt közlünk la­punkban a kötetből. Az igen érdekes költemények megszerzését melegen ajánljuk t. olvasóink becses pártoló figyelmébe. A mű alkalmi ajándéknak is igen czélszerű. — Köszönet A f. hó 7-én a jogász-segélyző-egylet és olvasó­kör javára rendezett, tánczczal egybeköiött irodalmi s zeneesté­lyen felülfizetni kegyeskedtek: Szmrecsányi Pál kanonok jogli- ceumi igazgató úr ö nagysága 10 frt. mélts. Szele Gábor püs­pök úr 10 frt. nagys. Ludányi Antal kanonok úr 5 frt. nagys. Zsendovics József kanonok úr 5 frt. nagys. Türőcsik József kano­nok úr 5 frt. nagys. Kozma Károly kanonok úr 5 frt. nagys. Fe- renczy Imre kanonok úr 2 frt. nagys. Szvorényi József gymn. igazgató úr 5 frt. özv. Nánássy Gyuláné ő nagys. 6 frt. Kormos N.-né (Kápolna) ő nagys. 5 frt. Gebhardt Sándorné ő nagys. 3 frt. özv. Köllner Lőrinczné ő nagys. 2 frt. Éliássy Ferenczné ő nagys. 1 frt. Lipcsey Ádám úr 10 frt. Posgay Antal úr 5 frt. Eliássy Ferencz úr 5 frt. Kovács Kálmán úr 5 frt. Babies Béla ur 3 frt. 50 kr.Dr. Udvardy László jogtanár úr 2 frt. Hubert János jogtanár úr 2 frt. Dr. Dombay Tádé ur 2 frt. Szabó Ignácz tanár úr 1 frt. Dr. Glósz Kálmán úr 50 kr. — Fogadják a nemes czél buzgó pártolásáért a segély-egylet és olvasókör hálás köszönetét. Eger, 1891. no­vember 17. Polereczky Kálmán, s. k. ellenőr. Marssó László, pénz­táros. — Kovács, fogorvos Budapestről, ki már évek óta ellátogat városunkba, második hete, hogy ismét itten működik, figyelmez­teti an. é. közönséget, kik foubajban szenvednek, hogy csak rövid ideig tartózkodik. Lakása Nemzeti Szálloda 9-dik szám. — Gyászhir. Báder Károly, templomfestő, a múlt héten elhunyt Budapesten. A még javakorában, alig 42-ik életévében, váratlanul elhunyt, kiváló tehetségű, geniális festő művész, ki külföldről származott hazánkba, hol csakhamar előkelő hírnévre tett szert, — egy időben nálunk, Egerben is, huzamosabb ideig tartózkodott azon alkalomból, midőn a ft. zii c-cisterczi rend egri templomának belsejét stilszerűleg s meglepő szépen és ízléssel restaurálta, s megnyerő modora, műveltsége, s élénk kedélyes­sége által csakhamar közkedveltséget vívott ki magának minden körben, hol megfordult. A legutóbbi időkben a zirczi cisterczi fokoiosior templomának restaurálásával volt foglalatos, s remélte, hogy a gyönyörűen indult művet még e folyó évben befejezheti. Sajnos, e tervének kivitelében, melyhez annyi buzgalommal, ra­jongással, s művészi büszkeséggel ragaszkodott, — megakadá­lyozta a kíméletlen halál. Legyenek e sorok az elhunyt derék művész kegyeletes emlékének szemelve, ki hírnevét az egri cist. templom restaurálása által nálunk is hosszú időre emlékeze­tessé tette. valaki tükrével elégedetlen? Én nagyon meg voltam a magam tükörképével elégedve; mert a bölcs kevéssel is megelégszik, s meg lévén győződve, hogy ma okvetetlenűl hódítani fogok, a leg­kecsegtetőbb reményekkel indultam a „Tuczat-tó“-hoz. A tuczat- tó igen kellemes hely. Egy rakás apró tavacska van ott egy zöld pázsiton szétszórva; köztük lombkoronás sétányok, egy nyári táneztér, s társalgási lugasok. A „szép nem“ már csaknem teljesen jelen volt. Én egé­szítettem ki teljességét. A nürnbergi nők ép olyanok, mint a nürnbergi férfiak. Senkit se zárnak szivükbe, mielőtt meg nem fogták. S miután e hölgyek szépek és szeretetre-méltók, ezt gon­doltam magamban: „No hát hadd kapjanak rajtam!“ — t. i. a „humoristán.“ A tavak környékét, a sétahelyeket, tánezhelyiségeket stb. mind sorra jártam. A zene, az esti lég üdesége, a lombkoronás fák balzsamos illata, a hullámzó tömeg, a fiatal, életeleven höl­gyek bájos koszorúja oly hangulatba hoztak, amelyben az ember önkéntelenül is szeretni és udvarolni kénytelen. Már régóta vágy­tam egy kis szerelmeskedés után annyira, hogy szinte kápráztak a szemeim belé. Tekintetem körülkalandozott, s egy fiatal hölgyön akadt meg, akit vizsgaszemekkel figyeltem meg. „Ah! ez szerelmes be­lém!“ — gondolám, — „ezt már meghódítottam!“ — Köztudo­mású ugyanis, hogy a szerelem csupán egy pillanat műve! — Hogyan keletkezik a szerelem, s hogyan múlik el ? Úgy keletke­zik, mint mikor valakinek a szemébe röpül valami! Én ennek a hölgyecskének a szemébe röpültem; a szeméből a szivébe, s most hasztalanul vergődik, hogy szeméből és szivéből kiűzzön! (Vége köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom