Eger - hetilap, 1891

1891-10-27 / 43. szám

353

gyorsan szakavatott, de azért népszerű, könnyen érthető fel világosii ást ad minden ide vágó kérdésről. Másrészt az ipar és iparművészet egyre nagyobb arányokat ölt nálunk, s igy olyan munka hasznos szolgálatot tesz, mely helyes fogalmat ad az ipar által feldolgozott anyagokról, és a feldolgozás módjáról. A lexikon e tekintetben valósággal hézagot pótolt, mert az egész ide vágó anyagot felöleli, sőt e tekintetben kiterjed a katonai ügyekre, fegyvergyártásra, erődítményekre s az emberi munka összes többi ágaira is. Már a három ívből álló első füzetből is tisztán kivehető, hogy itt komoly és közhasznos vállalat forog szóban, mely azt a czélt tűzte ki maga elé, hogy a tudomány legújabb eredményeit igaz magyar szellemben feldolgozva vigye be a közönség legszélesebb rétegeibe s ezzel hasznos szolgálatot tegyen az egész nemzeti polgárosodásnak. A vállalat negyven füzetben, valami 90 melléklettel ellátva jelennek meg. A füzetek három Ívből állanak s minden két hétben jelenik meg. Egy-egy füzet ára 30 kr. Melegen ajánljuk a magyar olvasóközönség támogatására.

— ,,Das neue Buch der Natur“ (A természettudományok uj könyve) czimfi nagybecsű munkából immár a 16-ik fűzet is megjelent. A rendkívül érdekes és tanulságos müvet, melyről már egy Ízben tüzetesen megemlékeztünk, Schweiger-Lerchenfeld A. szerkeszti több szaktudós közremunkálásával s Hartleben A bpesti, bécsi és lipcsei előkelő kiadó adja ki, s mintegy 35 füzetben (2 vaskos kötetben) fog megjelenni, összesen 70 ivén. Egy-egy füzet ára 30 kr. o. ért. A mű nemcsak tartalmilag igen becses, de érdekességét rendkívül emelik a nagy számú szebbnél szebb illustrácziók, képek és ábrák, melyekkel a műnek csaknem minden lapja tele van. A közelebbről megjelent 11—16 füzetben be vannak fejezve a növényélet köréből vett nagy érdekű rajzok s ugyanilyenek veszik kezdetöket, ha- sonlag rendkívül vonzó olvasmányok alakjában, az állat-életből. A „parányi élőlényekről“, a „parazitákról, a symbioze“, és a „mi- mikor“ sajátos tüneteiről szóló czikkek, úgy gazdag s érdekes tartalom, valamint rendkívül vonzó előadás tekintetében is, a most megjelent füzetek legkiválóbb fejezeteit képezik, melyekben a természettudományok legújabb vívmányai s fölfedezései is gazdagon fel vannak használva. Az ábrák s különösen a képek valódi remekei a fametszés művészetének. — Újból melegen ajánljuk a derék müvet a természettudományokat kedvelő t. olvasóink becses figyelmébe s pártfogásába.

— Faraktár és gözfűrész malom részvénytársaság van alakulóban Tiszafüredem A nagy jelentőségű vállalat élén a környék legelőkelőbb birtokosai: Csávolszky Lajos, Graefl Jenő, Ernst Vilmos, Kovács György, Kovátsy Kálmán, Epstein Jakab, Széchy Károly, Kovách Géza, Justus Gusztáv, Nyáry József és Flamm Ignácz állanak, élükön Lipcsey Tamás főszolgabíróval. A részvénytársaság székhelye Tisza-füred; czélja: faanyagok feldolgozása s elárusitása, esetleg erdők vétele, s kihasználása, továbbá tűzi fa és szén árusítás stb. A társaság, 100 frt. névértékű 2500 drb részvény kibocsátása mellett 250,000 alaptőkével alapittatik meg. A részvények aláírásának zárideje f. é. nov. 20-ika, ameddig az aláirt részvények 20%-ka befizetendő. További 30°/0 az alakuló közgyűlés megtartása után 14 nappal fog bekivántatni. A befizetés a tiszafüredi takarékpénztárnál történik.

— Dohánytermelés Hevesmegyében. Megyénkben az idei dohánytermelés nemcsak mennyiség, de minőség tekintetében is oly rendkívül kedvező volt, minőre rég nem emlékeznek gazdáink. Azonkívül a mostani időjárás a szárításnak is igen kedvez. A megye idei összes dohánytermését közel 100,000 métermázsára becsülik.

— Rendőri hir. Tűz. Folyó hó 26-án reggel 8 óra tájban özv. Ebnet Lajosné egri lakos vásártéren levő lakásán padlástüz ütött ki, melyet azonban, mielőtt komolyabb mérvet öltött volna, az arra járóknak sükerűlt elfojtani. A tűz keletkezésének oka ismeretlen. A rendőrség a vizsgálatot megindította.

Szépirodalmi csarnok.

Az egri nagy-egedhegyi remete.

— Elbeszélés. —

Irta: Id. Murányváry János.

(Folytatás.)

— Hogyan, Jónás — enyelgett az előbbi — te ellenem szegődtél? talán azt sem hiszed, hogy a szép Szeréna kezén csillogó drága karpereczet névnapja, — vagy ha akarjuk, jegyaján- dékúl ma estve Sándor adá leendő arájának ? Oh Jónás, Jónás,

most már magad látod, mily soká aludtál a czethal gyomrában t Subich biztos úton halad; vélitek: a mai bál más egyéb, mint Szeréna eljegyzésének előünnepe? Hahaha! ám Jónás, legyen neked a te hited szerint. Barátim! éljen a bor.

— És Vas Gyula, ki mint hallatszik, a házban nagy fontossággal bir? — kérdé az apró emberke, amint a lárma lecsendesült.

— Szegény ábrándozó bolond, bámulhatja tovább is a szép holdvilágot, minden okoskodó politikájával. — Mióta egy nép- gyülésen bátor előadását e konorátiorok éretlen serege megtapsolta, bárgyú önhittségében azt véli, — hogy már elosztatott minden osztálykülönbséget. Higvelejüségének rovom fel, hogy ezen istenadta paraszt ivadék ásitozni mer Szeréna keze után. No de ezúttal csakugyan szépen ki is kosarazták. Erre hangos kaczaj következett; s amint kifeszitett öklökkel közéjök léptem, a gyáva czimborák meghökkenve nyomúltak a tánczterembe.

Vérem, mint felbőszült elem, sziláján czikázott ereimben; a kormányzó ész elveté fékező gyeplőit a lázadt indúlatnak, — s ingerülten törtem keresztül a tarka mulatókon. Szeréna Subicli- csal menüettet lejtett. Táncz után feddő-komolyan közelitett felém.

— Gyula, önnel számolni valóm lesz — szólott a leány galambszeliden.

— És nekem kegyeddel, — válaszolóm fojtott hangon, s Szerénát kézen ragadva az ablak mélyedésébe erőltetém.

A halálsápadttá vált leányt megrettenté e bánásmód, s kar- perecze ketté pattanva hullott a földre, durván szorító újjaim közül. Szeréna felsikoltott, mire átalános zavar keletkezett.

— Bámulnak önök uraim? szólék a környező kiváncsi vendégek bámész csoportjához. — Nézzék e leányt. Miatta hűtlen levék Istenemhez, mert őt imádtam, mint szép képet foglalám be keblem templomába ; — s ő legyilkoló érte szerelmemet. Ki hitte volna, hogy az angyalok jóságát színlelő csalni tud? s mig a szende nyíltság szűz arczát felöltő vétkes hölgy lelkemet a kéjek édenébe andalitá, titkon nevetve kábultságomon, egy mázos hízelgőre aggatá hitét, szerelmét, hűségét, mindenét ? — Miért nem teremtél szív nélkül Istenem, hogy ne tehetett volna igy nő bolonddá soha ! — s forró homlokomat a tánczterem hideg falához szori- tám. Szeréna bánatosan szegezé reám törtfényű szemeit, s ősz fejét boszúsan ingató nagybátyja karján a tetemet elhagyá.

Eszmélethez jutván, a szégyen és megbánás roppant fájdalmával rohantam ki az úri lakból. A viradat már szobám keskeny falai közt talált. Helyzetem iszonyú volt. Fejemet a végetlen érintkezésben álló gondolatok parázsa hevité; sápadt szemeimtől az álom megtagadó jótékony malasztját. Másnap délután levelet vettem Kandó Gábortól. A lepecsételt papirost, sokáig reszketve forgatóm.

Mi lehetne foglalatja más, — gondolám, — mint a sértett háztól való eltiltásom? Mi más, mint érdemlett leczkéztetése a magamról megfeledkezésnek? Olvasatlanul akartam a levelet elégetni, de az akarat végrehajtásához nem volt elég erőm. Lelkemet gyötrő habozás kinozá, s a vágy és lemondás izzasztó tusája, homlokomra a hideg veríték nehéz csepjeit ülteté. Mi követelésem is lehetett Szeréna irányában? — okoskodtam fájó érzéssel, — Nyilatkoztam-e előtte valaha? — Igérheté-e szerelmét nekem, a pór-sarjadéknak ? — E leverő gondolat viszavezeté emlékezetemet a karpereczre, Subichra, a dévaj czimborák gúnyaira, elméncz- kedésére. Határoztam: s a levelet a meggyujtott gyertyára tartottam. Ekkor, égető kíváncsiság rohant meg, ismét minden kínaival ; szerettem volna megolvasni sejtett bár, halálos Ítéletem a néma betűkben, s a vékony papirost körülnyaldosó lángokat kezemmel verém el. — Késő! néhány érthetetlen sor volt minden, a mihez juthattam.

Igényeim az élethez megszakadván, az első őszi napot idegen hon földjén üdvözöltem. Lengyelország határain belől, gondolataim apámat és húgomat illették. Az ezredre ráakadtam, de apám s testvérem a katonaságot már ekkor örökre elhagyók. Tudakozódásom sikeretlen volt; hollétöknek nem bírtam nyomára akadni. Egy évi iránytalan utazás után visszatértem hazámba előbbeni lakásomba. Pár nap múlva nem állhattam meg, hogy be ne tekintsek vesztett üdvösségem egykori paradicsomába. Midőn az úri kert küszöbén lábamat áttevőm, szent borzadály rázta meg idegemet s mint a megbántott Ur színe előtt rejtező első ember, aggasztó félelemmel bolyongtam a sűrű leveles fákkal beárnyalt ösvényen. (Folyt, köv.)

Felelős szerkesztő: Sza"bÓ Igruácz.