Eger - hetilap, 1891

1891-10-13 / 41. szám

332

nie. — Ha a folyadék nem tisztul (különösen abban az esetben, ha csak 1 liter ammoniakot használtunk), akkor még több ammóniákét kell hozzá önteni, míg a tisztulás be nem következik. — Ez az anyaoldat 200 liter vízre elegendő.

JV. Tiszta rézgáliczoldat. Ezen oldatban 100 liter vízre fél kilogramm rézgáliczot használunk, bár vannak egyesek, kik még ezt is erősnek tartják s 100 liter vízre legfeljebb 100—400 grammot vesznek. — E szernél is egy „anyaoldat “ot készítünk, úgy, hogy 10 kgr. rézgáliczot 50 liter vízben feloldunk. Tehát az anyaoldat minden literjében 200 gramm rézgálicz van (10 kgr. 50—0: 2 kgr.) Ha olyan folyadékot akarunk készíteni, melyben 390 grm. rézgálicz legyen, akkor 100 liter vizre az anyaoldatból másfél litert, ha pedig 400 grammosat, akkor két litert veszünk.

— Ez utóbbi két keverék (III. és IV.) a legfinomabb permetezést igényli, mert, ha nagyobb cseppekben hull a levélre, ez köny- nyen megperzselődik tőlük. — A rézgáliczos folyadékot erre a czélra való eszközökkel, az úgynevezett permetező gépekkel, melyek a folyadékot ugv szólván szétporlasztják, fecskendezzük a tőkékre. Igen kis szőlőkben, hol a gép nem fizetné ki magát, finom kézi seprővel is lehet dolgozni. — Sokféle permetező gép van, melyek részint finomabb, részint durvább cseppeket szórnak.

— Igen jó gép a Vermorel-fele „Eclair“ permetező, mely Szá- voszt Alfonznál (Budapest Arany János u.) 24 fton kapható. A permetezéstől csak akkor várhatunk teljes sikert, ha a peronosporát megelőzzük, vagy is, ha az első permetezést május végéig befejezzük. Virágzás idején, vagy esetleg a szénkéuegezéssel együtt egy időben is lehet végrehajtani; csak közvetlenül a kötözés után nem, hanem be kell várni, mig a levelek néhány nap múlva ismét visszanyerik természetes helyzetüket. — Nedves vagy esőre hajló időben is dolgozhatunk, csakhogy ilyenkor azt koczkáztat- juk, hogy hirtelen támadó sűrű eső lemossa a keverék cseppjeit, mielőtt megszáradhattak volna. Ha tiszta rézgálicz, vagy ammo- niákos oldattal permetezünk, a déli forró órákban szünetelni kell. ----- A permetezést évenként rendesen háromszor végzik, az elsőt május végéig, a másodikat egy hónappal későbben, az utolsót a második permetezés és a szüret közötti idő közepén, a hol az első permetezés elmaradt s nyomára jövünk később a peronosporának, s ha julius végén vagy augusztus elején permetezünk először, akkor a rendesnél erősb rézgáliczoldatot használunk. — A tőke-sorokat mindkét oldalon be kell fecskendezni és lehetőleg a fürtökre is juttatni, még virágzás idején is. — A bordeauxi, a szóda- és rézgálicz, és a rézgálicz meg ammóniák keverékből egy hektárra kell, tehát egy kát. holdra 230 liter és egy magyar holdra 173 liter; mig a tiszta rézgálicz-oldatból egy hektárra 1000 liter, tehát egy kát. holdra 575 liter és egy magyar holdra 431 liter.

Csataképek.

(Rés/.letek a „Szabad-ágbarez emlékeinek“ kiállitásából.)

Sok jelenet maradt megörökítve nemcsak írásban, de képben is a dicső napokból. Megannyi emlék, melyeket a kegyelet híven őriz.

A nagy érdekű kiállításon, mely a szabadságharcz emlékeit összegyűjtve, méltó zarándokhelye úgy a főváros hazafias népének, mint a fővárosban megforduló minden vidékinek, kiváló helyet foglalnak el a csataképek.

Számos egykorú festménye, domborművű kép, metszet és rajz örökíti meg a szabadságharcz csata-jeleneteit. Történelmi érdekű emléktárgyak ezek mind.

Megelevenednek szemünk előtt a bevezető harczok, melyeket vérkeresztségben még nem részesült honvédeink vívtak a ráczok- kal. 1848. julius 11-én kapták a szerbek az első leczkét Versecz- nél, hol vad futásban kerestek menedéket. E csataképhez sorakozik a rácz Knicanin tábornok és seregének úgy domborművű, mint színezett képe, melyek a római sánczoknál állást foglalt pártütők táborát ábrázolják nagy hűséggel. Meg van örökítve az 1849. június 7-iki csata is a római sánczoknál, mely egyike volt a legvéresebbeknek.

Az 1848. decz. 30-án vivott moóri csata több részletét ábrázolják kőnyomatú s szines rajzok. A reánk végzetes kimenetelű csatát Per ez el Mór tábornok 5620 ember és 24 ágyúval vívta Jellasich 16000 embere és 52 ágyúja ellen. Azonfelül az ellenség készületlenül lepte meg a magyar sereget. „Moórnál is hősiesen harczoltak a mieink“ — mondá a napokban a kiállításon Klapka tábornok — csakhogy kevesen voltak.“

Egész sorozata a képeknek tünteti fel Schlick osztrák tábornok téli hadjáratának részleteit. A verpeléti, tarczali stb. ütközetek sokszorosan meg vannak örökítve, persze német forrásból. Úgy látszik, Schlick valódi reklám-generális volt, ki nem késett az utóvilág számára különböző harczi poziturákban hátrahagyni arezmását, mert az bizonyos, hogy az ő alakja hűen van mindenütt fényképezve.

Az erdélyi oláhok kegyetlenkedését Szeremley rajza után az emigránsok által kiadott s a zalatnai vérfürdőt ábrázoló kép tükrözi vissza. 1848. október 24-én mészároltak le a vad oláhok 640. zalatnai menekülő lakost. Ez igen ritka kép, miután a német kormány minden példányt megsemmisített, melyet csak megkaparithatott — Bem erdélyi hadjárata sem maradt megöEökitlenül. Győzelmes vonulása közben Kolozsvár felé megtámadtatván, a támadást visszaveri s eközben esik el Geramb osztrák alezredes, mely jelenet képben látható. Az 1849. márcz.

2-án vivott győzelmes m edgy esi ütközet, Nagyszeben ostroma

Az „EGER“ tárczája.

Jártam az erdőn.

Kínálta ágyát A harmatos árnyék ; Zizegett a fü :

Hej ! ha veled járnék !

Ha te itt volnál!

Vállamra hajolnál,

Meg is csókolnál A csipkebokornál.

Madár fölszállna,

Falevél reszketne . . . Boldogan borulnék Szerető szivedre.

Rudnyánszky Gyula.

A reklámok.

Azt tarija egy latin példaszó: „Mundus volt decipi. Ergo decipiatur.“ A világ azt akarja, hogy bolonddá tartassák. Tehát tegyük bolonddá.“ — Legjobban értenek ehhez azok az üzérek, kereskedők, s feltalálók, akik valamely portékájukon, vagy találmányukon, minél nagyobb mennyiségben, s minél busásabb árakon akarnak túladni. Ezek aztán uton-utfélen, minden lépten-nyoJártam az erdőn,

A hol egykor régen Boldogan pihent Szivem a tiéden.

Mit szólt az erdő ? Nyájasan köszöntött; Nem láttam utján Egyetlen göröngyöt.

Kék nefelejcsek Felém bólogattak, Vadrózsa-bokrok Halkan hívogattak.

mon ajánlják, hirdetik, dicsőítik, sőt „jó pénzért“ másokkal is dicsőittetik az ő hatalmas áruezikkeiket ugyannyira, hogy szinte üldözőbe veszik velők halandó embertársaikat, s biztos lehetsz benne, hogy addig meg nem szabadulsz üldözéseiktől, mig busásan meg nem vásároltad, vagy meg nem fizetted kinálmá- nyaikat.

Ezt az eljárást nevezik; „rek 1 ám“-nak. De van még sok egyéb ezer meg ezerféle fajtája is, különösen oly esetekben, midőn valamely különben csekély jelentőségű egyén saját személye, vagy személyes tulajdonai iránt a közönség körében feltűnést akar kelteni. Ilyen például az, midőn valamely ismeretlen iró, vagy költő minden kedvező alkalommal feltolja magát, hogy nyilvános ünnepeken, gyülekezéseken, kéretlenül, s hívatlanul, szónokolhasson, felolvasásokat, pohárköszöntőket tarthasson, csakhogy nevét minél szélesebb körökben emlegessék. Vagy például, mikor egy opera-énekesnő, vagy énekes, kinek első vendégföllép- tét telcsigázott, feszült kíváncsisággal várja a nagy publikum, közvetlen az előadás előtt kijelenti, hogy hirte'en — elrekedt. Vagy midőn egy minister, valamely kisebb városban, hivatal-vizsgálatra egyszerre egész váratlanul megjelen stb. Mindezek oly fajtái a reklámnak, melyek egyenesen az illető egyéniségnevének sűrűbb emlegetését, s nimbuszának e m e 1 é s é t czélozzák.

A reklámok, különösen a gazdasági reklámok, főkép nemzetgazdasági tekintetben, kétségkívül fontos szerepet játszanak. Sajnos, ma már annyira vagyunk, hogy a reklam-korszak csaknem teljesen megczáfolta ama közmondás igazságát, hogy „Jó bornak nem kell ezégér,“ mert napjainkban alig képzelhetni, hogy valamely árúczikk, vagy egyéb érték, megelőző reklám nélkül, valamelyes kelendőségnek, kapósságnak örvendhessen. Manapság csaknem mindnyájan úgy vagyunk vele, hogy akármibe, le-