Eger - hetilap, 1891

1891-01-27 / 4. szám

31

szombaton, minden vasúti érkezési időpontban, kivül fog tartózkodni az iudóliáznál a bizottság két vagy több tagja, kik majd az érkező vendégek fogadásáról, esetleg azoknak elszállásolásáról gondoskodni fognak. Felhivjuk tehát az e bálra készülő s városunkban netalán tájékozatlan vidéki vendégeinket, hogy e tekintetben, a vasúti indóháznál található rendező kizottsági ta- gokkoz (kik jelvéuyeikrölis fölismerhetők lesznek) teljes bizalommal fordulni sziveskedjepék.

— Reményi Ede nirneves hegedűművész hazánkfia, Magyar- országon rendezendő bucsú-hang verseny-kör útját, —mint lapunk egyik utóbbi számában jeleztük — Egerben, f. évi februárhó 21-én az ó-kaszinó nagy termében tartandó hangversenyével nyitja meg. Reményi egri tisztelői ez alkalomból banquet- tet akartak rendezni tiszteletére, melyről azonban, tekintve, hogy nagynevű művész hazánkfia a főt. cziszterczi rendháznak lesz szívesen látott vendége, lemondottak. A nagy érdekű hangverseny iránt már is nagy az érdeklődés annyira, hogy már eddig számos előjegyzés történt és sokan már jegyeiket meg is váltották. Jegyek a Szolesányi örökösök könyvkereskedésében folyton válthatók. Felhivjuk mindazokat, kiket e hangverseny érdekel, különösen azokat kik magukat már előjegyeztették, miszerint helyeiket jó előre megváltani szíveskedjenek, hogy esetleg később jelenkezők igényeinek is megfelelhessünk.

— Az egri korcsolyázó egyesület uj választmánya, a legkö- zelébb tartott választmányi gyűlésen egészittetett ki, az alapszabályok értelmében egy alelnök, háznagy és jegyző megválasztása által. Ezek szerint a korcsolyázó egyesület 1891-ik évi választmánya a következő: elnök: ifj. Simonyi Károly; pénztáros: id. Gröber Ferencz; alelnök : ifj. Gröber Ferencz ; háznagy: Föld- váry Árpád; jegyző: ifj. Imre Miklós; választmányi tagok : Grober Anna, Köllner Ilonka, Sajóssy Irénke, Blasiu Simon, Ficzere Béla, dr. Góth Ferencz, Helvey Adolf, Raschendorfer József, Szabó Béla.

— Jégünnepély. Az egri korcsolyázó-egyesület f. évi február hó 1-én a hevesmegyei bált követő vasárnapon, fényes kivilágítással egybekötött nagy jégünnepélyt rendez érseki majorbeli jégpályáján, a helybeli katonai zenekar közreműködése mellett. Az ünnepély kezdete 4 órakor délután. A kivilágítás pedig esti 6 órakor az újonnan készült tükör-reflex lámpásokkal fog eszközöltetni. Belépti dij a rendes.

— Esküvő. Loór Gyula eger-városi tisztviselő, fiatalságunk kedveit tagja, e hó 24-én szombaton d. u. 5 órakor vezette oltárhoz, a főszékesegyházban, aráját, Kempelen Margit k.-a.-t, néh. Kempelen Béla volt bpesti tűzoltó főparancsnok kedves, szeretetreméltó leánykáját. Az esketési szertartást ft. dr.

1883-tól fogva érseki helynökké neveztetvén ki, majdnem kizárólag csak ezen tisztjének élt. Ugyanezen évben az a kitüntetés is éri, hogy a képviselőház közoktatási bizottságának elnöksége többrendű kérdésben tanácsához fordul. Legutolsó nyilvános szereplése végül 1885-ki marcz. 26-án esik a főrendi házban, hol a választ, püspökök felsőházi meghivatásának ősi joga mellett fényes beszédben állott fel.

A következett 1886. elején agybaj kezdett mutatkozni nála. Ugyanaz a gyászos vég fenyegette, mely barátját, Keményt élte. Fényes szelleme lassankint elhomályosodott. 1888. január 23-án, Egerben, végezte napjait. Halála már mint szabaditó angyal jelent meg, hogy levegye válláról a keresztet és jótetteinek diadaljeléül sírjára tűzze le. . . . Mivel sok jót is tett!

Főpásztora, dr. Samassa József érsek, fényes elismeréssel kisérve körözteté elhunytát megyéjében. — különösen kiemelve egyházirodalmi hasznos és dicsteljes munkásságát. Emlékét alkotásai úgy az irodalmi, mint a jótékonysági téren sokáig meg fogják őrizni. Nagyszámú munkáit: önállók, értekezések, könyv- ismertetések, bírálatok és szónoki remekek teszik. Egyik nemes vonása volt az irodalmi téren: a jeles ifjú erőket fölkarolni. Számosabb egyházi Íróink az ő bátorításának, tanácsainak, segédke- zésének köszönte Írói s ez utón más emelkedését, is.

Mint ember élénk kedélyzetű, áldozatkész, emberszerető s magas eszmékben élő nagy szív, nagy szellem volt. De mivel életútját tévedések nélkül bejárni ő sem tudta, neki is a világ zsoldja járt ki. Sokan rostálgaták múltját, — s olyanok is, kik

Demkó György érs. lyc. Iheol. tanár végezte, ki kenetteljes beszédet tartott az uj párhoz. A násznagyi tisztet Grónay Sándor polgármester és Hám Gyula megyei árvaszéki elnök teljesítették, mig a nyoszolyóasszony helyét Sinkovics Imréné úrnő töltötte be sok szeretetreméltósággal. Nyoszolyó-leányok: Belánszky Elvira (Budáról) és Francz Sárika k.-a.-nyok vőfélyek, Barta Árpád és Ligethy Gyula urak voltak. Az esküvőt fényes lakoma majd táncz követte.

— Az egri érs. joglyczeumon a szokásos félévi szünet e hó 24 én vette kezdetét, s tart februárhó elsejéig. A beiratkozások a második félévre február 1-től 8-áig fog tartani, mely után ismét kezdetöket veszik a rendes előadások.

— Színészet Egerben. Veszprémi Jenő jól szervezett dráma-, népszínmű- s operette társulata, mely ez idő szerint Lőcsén működik s szép pártolásnak örvend, a jövő febr. hó 24- étől városunkban szándékozik Thália-templomát felütni, s itt a törzskaszinó nagy termében előadásokat tartani. A mintegy 30 tagból álló társulat a vidéki színészet kiválóbb s ismertebb erőiből is bir nehányat; nevezetesen a Veszprémi társulatában vannak Veszprémmé Ágh Ilona, Perczel Mari, Ujváry Teréz énekesnők, Lorándi Tivadar tenorista, Viola baritonista, Nagy Katicza, Rakodczay Pál, Luy Matild, Timárné stb. A társulat lőcse- előadásairól, ügvekezetéről és szép sükereiről igen szép elismei réssel nyilatkoznak az ott helyi lapok, s a Veszprémi társulata annyira megnyerte a közönség tetszését, hogy támogatására, a városban szinpártoló egyesület alakult. — A társulat operett előadásait a helybeli katonai zenekar fogja kisérni.

— Önkéntesek tánczestélye. A cs. és kir. 15 számú gyaloghadosztály egyévi önkéntesei, 1891. évi február hó 4-én Miskol- czon, a Dresdner szálloda nagytermében tánczestélyt rendeznek. Kezdete 9 órakor.

— Az egri jogakademia polgárai által f. hó 10-én rendezett táncz-estély alkalmából utólag felülfizetni kegyeskedett özv. Gyu- lay Pálné úrnő ő nsga 2 irtot.

— Köszönet nyilvánítás. A hevesmegyei takarék-pénztár t. ez. Igazgatósága az éri kath. legényegylet pénztára javára 10 firt., azaz: tiz forintot adományozván, az egyesület nevében ezúton mond hálás köszönetét az elüljáróság.

— Felvilágosítás. Az „Eger“ lap f. évi jan. 20-diki számában valaki szives volt „Koronabeli asztaltársaságunk“ jan. 17-én tartott tánezestélyéről, ránk nézve elég hízelgőén megemlékezni. De egyúttal azzal ró meg, hogy „mig 3—4 évvel azelőtt a nyilvános bálokon és tánczestélyeken mindig részt vettünk, azokat úgy anyagilag, mint megjelenésünk által erkölcsileg emeltük: addig az újabb időben meg nem érthető ok miatt egészen

sem örökbecsű irodalmi müveket, sem Sz.-László-Társulatot, sem egyéb, századokra kiható jótékonyság emlékeit nem hagyták és nem hagyják magok után. . . . Kapcsolatban anyagi zavaraival, úgymondott „lukullusi lakomái“ voltak leginkább emlegetve. Hát szerette, barátjával, br. Keménynyel együtt, a vidám társaságot; ezért fogadták asztaluknál inkább többször mint egyszerre sok barátaikat. Lakomáik azonban nemhogy tobzódásfélék. de még csak nem is dús magyar vendégséget jelentők voltak egyedül, hanem politikai s társadalmi mozgalmak egyszersmind. Sok jó eszme és terv fogamzott itt meg! S e mellett nem egy oly nyomott helyzetű írónk, s nem egyszer fordult ottan meg szívességükből, kik másszerű támogatást tőlük sem kérni, sem elfogadni nem fogtak volna. Danielik anyagi rövidségeit sokkal inkább nagy jó szivüségének, adakozásainak, a tulajdonjoggal hét éven át 3—4000 frt. ráfizetéssel szerkesztett „Religió“ kiadási költségeinek és végre többszöri nagy utazásainak lehet betudni. Szerencsére egyetlen élőnek nehéz szava sem zördülhet meg, szenvedett rövidsége miatt, a békében nyugvónak koporsóján.

Mikor elhúnytának hire terjedt, számtalanokban keltett meg- illetődést az egykor európai szereplésben forgott, országos tekintélyű férfiú fényes szellemének kialvása. Csak akik nyugtalan lelkét ismerték a múltban, a végső két éven át pedig szomorú hanyatlását látták: kivánhaták, kiengesztelődve, lelkének a „nyugalmat“, melyben kevés része volt mindaddig, miglen az időt végre a csendes örökkévalósággal kapcsolhatá össze. Nem csak egyháza, hanem az irodalmi s tudományos világ is méltán nagy halottját gyászolhatá benne, — s azt, azon számosak is, kik az elhúnytban jóltévőjüket szerették, s kiknek azért, noha elköltözött» sokáig jelen lesz s élni fog emlékezetében.