Eger - hetilap, 1891
1891-09-22 / 38. szám
312 kedveltebb, —• a legszebb reményekre jogositó tagja, élete 20 ik évében, hosszas, súlyos szenvedés után, f. szept. hó 15-én Egerben elhunyt. Temetése ugyanott f. szept. hó 17-én általános részvét mellett, díszes egyházi szertartással ment végbe. A korán elhunyt ifjú koszorúkkal borított koporsója fölött megható gyászdalokat zengett az egri koszorús dalkör, melynek a boldogult szintén egyik buzgó tagja volt. — Nyilvános köszönet. Mindazon ismerőseim, tisztelt barátaim s általában mindazok, kik felejthetetlen jó fiam, Vaucsó Géza temetésén megjelenni s szives megjelenésük által mérhetetlen anyai fájdalmamat enyhíteni kegyeskedtek, fogadják hálás köszö- netemet. Egerben, 1891. szept. 20-án. özv. Vancsó Gézám. — Hymen. Turcsányi András derék fiatal iparos, f. hó 20-án váltott jegyet Majoros Sándor építő-mester kedves leánykájával, Mariskával. — Egri fögymnasiumunknál a beirások, úgyszólván, e napig sem értek véget, a mennyiben a törvényes 60-on felül jelentkezett ifjak folyamodványai a legfelsőbb tanhatóságnál még egészen elintézve nincsenek. Az eddig bejegyzettek összes száma: 423. (Huszszal több, mint a múlt évben.) Ezek közül a nmeit, minis- terium 10-nek beírását engedélyezte; 5 pedig magántanuló. — Az 1892-ik évre összeállított Hevesmegyei legtöbb adófizetők névsora folyó év szeptember 15-től szeptember hó 30-áig a megyei irodában közszemlére kitéve van, hol azt mindenki megtekintheti, s az ellen a bíráló választmányhoz felebbezést nyújthat be. — A néh. Kovács Jánosféle ösztöndíjban az 1891-iki iskolai év II. felére a következő egri tanuló itjak részesíthettek: Kotrba Nándor, Francz Gyula IV. é. — Szapáry József, Dusárdy István III. é., Polereczky Kálmán, Ott Péter, Farkas Dezső II. é. és Boross Gyula I. éves joghallgatók fejenkint 26 frt. 25 krral ; továbbá: Pontsák György IV. é. joghallgató, Énekes Endre, Po- gonyi Nándor, Virágh Károly főgymn. VIII. o., Polereczky7 Andor, és Csépány Gyula főgymn. VII. o. tanulók fejenkint 21 írttal. Ez alkalommal az ösztöndíjak kiosztására meghívott bizottság, melynek tagjai között jelentékeny számban voltak ügyvédek, egy fölmerült incidens folytán, a hagyományozó néh. Kovács János végrendelete ide vonatkozó pontjainak többszöri felolvasása, s tüzetes megvitatása után elvi határozatként kimondotta, hogy minden további félreértések kikerülése, s netaláni visszaéléseknek jövőre való megakadályozása czéljából, a végrendelet szelleme, s a végrendelkezőnek ebből félremagyaráz- hatlanul kivilágló intencziója szerint a néh. Kovács János féle ösztöndíjak csakis egri születésű tanuló i f j akn ak a d anban kalapját, mintha csak szélmalom vitorlája lett volna; végre azután megszólította egyik kanonok: — Mi járatban van kigyelmed, jó ember ? — Hát instálom, borotválkozni szeretnék s egy főtisztelendő úr ide utasított, hogy itt nagyon jól tudnak borotválni, őt is az imént borotválták meg, s a mi az ilyen szegény embernek fődolog, hát ingyen cselekszik. Összenéztek a kanonok urak s kiigazítván a jámbor férfiút, egyértelműleg kijelentették, hogy mégis csak nagy kópé az a Szűcs Pista, a ki igy visszaadta nekik a kölcsönt. * Ugyanekkor történt vele, hogy fel akarván használni az alkalmat, kézcsókolásra jelentkezett püspök atyjánál is, ki, miután jó tanácsokkal ellátva őt magától elbocsátá, igy szólott hozzá: — És most Isten veled fiam! De kérlek, küldd be hozzám Christiánt (igy hittak a-püspök inasát). Szűcs Pista elhagyván a püspöki palotát, egy kálvinista emberrel találkozott s azon ürügy alatt, hogy a püspök fontos dologban akar vele szólani, felvitte a püspöki szobába s e szavakkal mutatta be a püspöknek : — Hic est Christianus, etsi calvinista. * Tüzes magyar volt ő kigyelme s nem szokott csimbókot kötni a nyelve hegyére. Midőn a forradalom oly szerencsétlen véget ért s elnyomatás alatt senyvedt az egész haza, sokszor kitört belőle az elkeseredett honfiúi buzgóság s ilyenkor nem válogatta a szavakat s nem kímélte magának a fejedelemnek személyét sem. Áruló mindig akadt, s Szűcs Pista csak arra ébredt fel egy hajnalon, hogy zsandárok dörömböltek ajtaján s elfogván, magokdók ki, ha különben a végrendelet határozmányainak egyebekben is megfelelnek. Ezen egri születésű ifjak közt, különben, egyenlő kvalifikáczió mellett, a végrendelkező rokonságához tartozó tanuló ifjak bírnak az ösztöndíj elnyerésére első sorban jogosultsággal. Nem egri születésit ifjak ez ösztöndíja kr a n em pályázhatnak. A bizottság kimondotta, hogy ez elvi határozatát a jövőben való miheztartás s alkalmazkodás végett, hiteles jegyzőkönyvi kivonatban a végrendelethez csatolja, s a városi hatóságot fölkéri, hogy jövőben a Kovácsféle ösztön- dijpályázatot a bizottság ez elvi határozatának értelmében hirdesse ki. Azon esetre, ha a nevezett ösztöndíjakra elegendő számú egri születésű pályázó nem jelentkeznék, a bizottság határozata szerint a felmaradó ösztöndíjak idegeneknek semmi szin alatt se adandók ki, hanem a következő évi pályázat alkalmával, esetleg fölös számmal jelentkező egri születésű pályázók közt osztaudók ki. Ilyenek nem létében ideiglenesen a tőkéhez csatolandók. Ez alkalommal kellő számú kompetens pályázók hiányában egy ösztöndíj maradt vissza a jövő évre. — Servita búcsú. A kereskedelemügyi miniszter 60113. számú rendeletével megengedte, hogy ezen búcsú alkalmával a kereskedések nyitva tarthatók és az elárusitás szokás szerint és annak határai közt gyakorolható. — Ritka életkor. E napokban halt meg Rákoscsabán szal- ghári és nagyvezekényi Szalagba ry Nándor száztizenegy éves korában. Szalagháry Nándor Mária Terézia uralkodásának utolsó éveiben született ; a franczia forradalom ki- lörésekor mar negyedik osztályú gymnázista diák volt, a múlt század utolsó évében pedig kora 20-ik évét érte el. Mikor I. Napóleont az egyesült seregek trónjától megfosztották s fogságra vetették, Szalagháry Nándor már 35 éves férfi volt ; az 1838-iki budapesti árvizet mint 58 éves öreg ur érte meg, az 1848—49-iki szabadságharczot. pedig mint 69 éves aggastyán nézte végig. Szalagháry Nándor a régi világban három szomszédvármegyének, Heves, Borsod és Gömörmegyéknek volt táblabirája, s a hevesmegyei, pusztavezekényi előkelő Szalagháry-családdal közvetlen atyafiságban állott. — Baromfi-kiállítás Miskolczon. A borsod-megyei gazdasági egyesület támogatásával Miskolczon, 1891. október I—4-ig rendezett baromfi-kiállítás programrnja. 1. §. Ezen kiállításra elfogadtatnak mindenféle közönséges és faj-tyukok, pulykák, kacsák, ludak, galambok, disz-baromfiak, madarak, tengeri nyíllak, baromfitenyésztési segédeszközök, termékek és irodalmi müvek. 2. §. Az összes költségek (a vasúti küldést bele nem értve) fejében lúd és pulyka után 30 kr.; tyuk, gyöngy-tyuk és diszbaromfi után 20 kr. galambok és tengeri nyulak után 1Ö kr. fizetendő. A madarak kai vitték őt Váczra, hol a barátok kolostorába zárták el addig is, mig hadi törvényszék elé állíthatják. Jó püspöke, ki most Nyitramegyében lakik, mindent elkövetett s talán kétszer is felfáradt Becsbe papja érdekében, kire előreláthatólag Pulver und Blei várakozott, Azonban odafenn azt mondták, hogy minden a kihallgatástól függ. Szűcs Pista ezalatt kedélyesen gorombáskodott az őrizetére rendelt zsandárokkal s elmondta őket. mindennek, csak becsületes embereknek nem. Végre elérkezett a nagy nap, midőn a hadi törvényszék elé vezették. A szokásos kérdések után vallatni kezdték, vájjon igaz-e az, hogy ezt meg azt mondta ő felségéről — s ő mendenre igent mondott. — Ostoba szamár! gondolta magában vizsgáló bíró, nem hogy tagadná, hanem még megerősíti vallomásával a vádakat. Denique saját beismerése alapján muszáj volt halálra Ítélni. — De kérem alássan, szólt az ítélet kin tudása után Szűcs Pista, nekem is van még egy szavam. Az ugyan szent igaz, hogy én a felhozottakat mind mondtam, de az az ostoba tökfilkó, a ki reám árulkodott, ugy-e, hogy nem mondta meg azt. hogy én mindezeket magam sem hiszem el, mert csak álmod» v.n az álmomat beszéltem el neki? — Gehen Sie zum Teufel! monda boszúsau a vizsgáló biró s Pista bátyánk szerencsésen kikerült, a csávából. * Megjegyezzük még az elmondottak után, melyek felét sem teszik ki a róla keringő adomáknak, hogy késő vénségében mint deficiens pap halt. meg Váczon, utolsó órájáig hiven és elválha- tatlanul ragaszkodva hosszú bőrbekecséhez.