Eger - hetilap, 1891
1891-08-18 / 33. szám
270 kozott a két dalárda egymással. Miután az egriek megtekintették a gyönyörű Margit-fürdőt, elindultak a dalestély és bankett színhelyére, a nagy erdő pavillonjába. 8 órakor kezdetét vette az egriek tiszteletére adott társas- vacsora, amelyen az egri dalkör ismét a debreczeni dalegylet vendége volt. Már a társasvacsorán annyin voltak jelen, íiogy egyik debreczeni lap, a „Debreczen“ szerint „ilyen szép és nagy közönséget az idén nem látott a nagy erdő.“ Az első pohárköszöntőt Márk Endre a debreczeni dalegylet elnöke mondta, lelkes szavakban felköszöntvén az egri vendégeket, különösen az egri dalkört. Szederkényi Nándor Egerváros orsz. gy. képviselője szép dikcziójábau viszout a deb- reczenieket köszöntötte fel, Kosa Barna debreczeni lap szerkesztő, egy igen csinos tósztban az egri nőket éltette, kiknek elődei Dobó idejében fegyvert fogtak, és segítették megvédeimez- ni Egervárát. Kapácsy Dezső az egri dalkör tiszt, elnöke hévvel előadott, érzésteljes pohárköszöntőjében a debreczeni nőkért, majd a debreczeni dalegyletért emelt poharat, s a dalkör nevében meghívta a testvéregyletet Egerbe. Vacsora után kezdetét vette a két dalárda által rendezett hangverseny, melynek műsora a következő: 1. „A dalnok“ Silcher- től, előadta a debreczeni dalegylet. 2. „Cis-moll kápolna“ Kreutzer - től, előadta az egri dalkör. 3. „Busán dalol“ Nikolicstól, előadta a debreczeni d. 4. „Varázséj“ Storchtől, előadta az egri d. 5. „A rózsa“ Storchtől, előadta a debreczeni d. 6. „Még fáj a szív“ Palotássytól, előadta az egri d. 7. „Őseink emléke“ Huber Ká- rolytól, Rácz Károly zenekara kísérete mellett előadta a debreczeni dalegylet. Ezenkívül a debreczeniek közkívánatra elénekelték a „Rákóczi“-!, szintén zenekar kiséret mellett, az egriek pedig, az újrázásokra Dürner „Csatadalát“ és a Lányi-Papp Dezső. „Ha meghalok nem repülök az égbe“ magyar népdal-egyveleget. Érdekes és élvezetes volt a két dalárdát egymás után hallgatni; mindkettőnek más iránya, más karakterisztikonja, más színe, másnemű értéke van: a debreczeninek bámulatos finomsága, üde szép hangjai, remek tenorjai, arányos hangerői, gyönyörű színezése és aranytiszta összhangzata, melylyel, annyi gyönyört képesek nyújtani laikusnak és müértőnek egyaránt, éppen oly előnyösen jellemző tulajdonok, mint. az egrinek tömörsége, intenzivitása, kitörő fortéi, orgonaszerű harmóniája, erőteljes bassusai. Méltán jegyezte meg egyik debreczeni lap, hogy „a két dalárda feledhetetlen élvezetet szerzett a közönségnek.“ S valóban a közönvezet. Három hó múlva a szerelem ha meg nem jött is, de már érkezőben közel volt. Oly gyengéd és közlékeny jellemű férfi nem lehet hű, csak ha bizalmas lehet. Héráidnak igaza volt, mikor azt mondotta róla, hogy sokkal tovább fogja szeretni Berne- rettét, semmint maga is hinné; de e végből az is szükséges volt, hogy Bernerette is szeresse viszont, legalább szinleg. A gyenge szivekkel ha méltatlanság esik, létük forog koczkán; vagy megtörnek, vagy felednek, mert oly emlékhez, amely miatt szenvednek, Ír veknek maradni nincs erejük. Frigyes napról-napra jobban hozzászokott csak Fannyért élni; csakhamar házasságuk is szóba jött. A fiatal ember gazdag nem volt, de szép állása s hatalmas pártfogói voltak; a szerelem, mely minden akadályt eltávolít, mellette szólt; elhatározták, hogy a franczia udvarnál ez érdekben közbenjárnak, s ha másodtitkárnak kinevezik, Fanny férje lesz. E boldog nap végre megérkezett; az ifjú házasok épen felkeltek, s Frigyes boldogsága mámorában karjaiba ölelve tartotta feleségét. A kandalló mellett ült; a tűz pattogása s a fellobbanó szikrák megremegtették. Az emlékezet bizarr működése egyszerre eszébe juttatta azt a napot, amikor Beruerettel legelőször hasonló viszonyok között volt egy kis szobácska kandallója előtt. E különös véletlent magyarázzák meg azok, akiknek a képzeletük megengedi hinniök, hogy az ember megsejti a jövendő sorsát. Épen e pillanatban kézbesítettek Frigyesnek egy Parisból érkező levelet, mely tudatta vele, hogy Bernerette elhalt. Nem szükséges bámulatát és fájdalmát rajzolnom; meg kell elégednem azzal, hogy az olvasó elé állítsam a szegény leánynak barátjához irt isten-hozzádját; ott meg fogják találni néhány sorban magaviseletének magyarázatát, leírva abban a félig vig, félig szomorú irályban, mely nála sajátos volt. (Folyt, köv.) ség minden darabot, valamint a két dalegylet egymás dalait oly kitörő tapsviharral és éljenzéssel fogadta, hogy minden számot meg kellett ismételniük. Hangverseny után reggeli 3 óráig tartó táncz következett, amelyen az egri dalárdisták Debreczen szépeiben gyönyörködtek s élvezték a táncz kellemeit. A dalkör egy kisebb része 6-án a reggeli vonattal hazajött Egerbe; nagyobb része pedig ott maradt, s a nap folyamán megtekintették Debreczen nevezetességeit. Az ott maradtak egy része a debreczeni dalegylet több tagjával, köztük az elnökkel, kirándult a nagy erdőbe s visszajövet együtt ebédeltek a Dobos vendéglőben, ahol az egriek ismét a debreczeniek vendégei voltak. A többiek pedig házigazdáik gazdag asz ala mellett élvezték a vendégszeretetet. Délután a katonai zenekar térzenéjén a szokottnál jóval nagyobb közönség jelent meg, s az egrieknek volt alkalmuk gyönyörködni úgy a debreczeni szép hölgyekben, mint a jeles zenében. Érdekes kis epizódja volt e napnak azon rövid idő, amelyet a „fonatos“-bau töltöttünk. A fonatos egy olyan specziális eledel, melyet csak Debreczenben tudnak készíteni. Zsírban sült tészta, könnyű mint a hab, s igen jóízű, darabja 1 kr, s a laczi- pecsenyével és debreczeni kolbászszal egyetemben sátrakban sütik és árulják. Másnap reggel az egész dalkör búcsút vett Debreczentől, ahol oly kellemes és vidám órákat töltött, s a hajnali vonattal Egerbe indult. Nem hagyhatjuk itt felemlittetlenül a debreczeni dalegylet kitűnő elnökét, Márk Endre ügyvédet s egyik buzgó tagját Torday Gábor ügyvédet, eme vidám kedélyű, élénk szellemű, és páratlan szivességű egyéneket, kik egy pillanatra el nem hagyták a dalkör, s minden lehetőt elkövettek, hogy jól találjuk magunkat. Még hajnali négy órakor is, midőn a vonatra felültünk, ott integettek kalapjaikkal a kocsi előtt. Hanem hiszen jöjjenek csak Egerbe!! Az egri dalkör minden egyes tagja előtt mindig friss emlékezetben fognak állni a Debreczenben töltött, órák, s ápolni fogják, azt benső szívélyes viszonyt, mely e naptól kezdve a debreczeni kitűnő dalegylettel összefűzi az egri dalört, és amely megpecsételést akkor nyervend, ha ők is eljönnek hozzánk baráti kézszoritásunkat visszaadni. Szűcs Pista. (Folytatás.) Nem szólok a komisz kápláuborról, mig maga H. a légii' nomabb tokai borral misézett, pedig ez egyike volna a legcsatta" nósabb papi adomáknak, de hát, ha közölném, Páter Hiláriusz^ sokan megczibálnák. . . csak egyet mondok el a borról. H. plebáuos magánál tartotta özvegy édes anyját, a kinek azonban az új káplánhoz nagy volt a bizodalma. Elpanaszolta többek közt neki, hogy fia ebéd s vacsora alatt nem adna neki egy csepp bort sem, pedig mily jól esnék ez neki, hiszen öreg embernek a bor olyan mint az édes anyja teje. — Ne búsúljon édes anyókám majd lesz bora, csak bízza reám! mondá az új káplán. Az öreg kétkedve nézett az igérettevöre. A legközlebbi ebéd alkalmával, mikor annak a szokásos 40 cseppnek elfogyasztása elérkezett, az új káplán megfogta az itczés üveg nyakát, mely az asztalra fel volt téve s maga elé helyezve, gúnyos czélzással igy szólott : — Plébános úr! a káplánnak ebédre s vacsorára egy itcze bor dukál, ez tehát az enyém! Ha inni akar, hozzon magának a piu- czéből. S no most ígyék, anyókám! a káplán borából, ha a fia ne n ad. * De nézzük már most Szűcs Pistát, mint öunáló embert! Mikor látták, hogy mint káplán nagyon bakafántosan viselte magát, mert egyszer puskával is ráijesztett a főnökére, eltették adminisztrátornak — Bugyiba. Olyan harmad-negyedrendű leiké- szí állomás ez, melyen az ember éppeu hogy megélhet. A bugyi parochián éppen akkor nagy építkezés volt, melyet az új adminisztrátor úgy vezetett, hogy nemcsak a rendelkezésére állott összeget elköltötte az utolsó krajczárig, hanem még tetemes adósságba is verte magát.
