Eger - hetilap, 1891
1891-08-11 / 32. szám
262 Debreczenbe és vissza teljesen ingyen szállította el a jelentkezőket. A közönség sietett is felhasználni a kedvező alkalmat, hogy megtekinthesse a tiszántúli Magyarország szép fővárosát; hat- száznál is többen jelentkeztek városunkban e kéjutazásra, leginkább az iparosok osztályából, de bizonyos okok miatt 400-ra apadt le az utazók száma. F. hó 5-én, szerdán reggel sűrű sorokban siettek a Debreczenbe utazók és kísérőik a vasút felé s valóságos ostrom alá fogták a vasúti pénztárt, a Füzes-Abonyig váltandó jegyekért. A vasúti személyzet teljes erélylyel és buzgalommal fogott hozzá az utasok elhelyezéséhez, amit sikerült is nekik közmegelégedésre végrehajtaniuk. Az utazás — leszámítva a nagy hőséget s a mindennemű innivaló nélkülözését, — minden ,baj nélkül, s elég kényelmesen folyt le. Néhány percznyi késedelemmel, 5 óra előtt Debreczenbe érkezett a vonat, amelyre óriási nagy publikum várakozott s harsányan megéljenezte a leszálló egrieket. A „kéjvonatosak“ elszéledtek a fellobogózott város különböző részeibe; akiknek ismerőseik voltak, ezekhez szállottak, akik pedig teljesen idegenek voltak Debreczenben, azok elárasztották a sörcsarnokokat, vendéglőket és mulatóhelyeket. Ez utóbbiak közül sokan az éjszakákat is végig „mulatták“; mivelhogy a vendéglők, — vásár is lévén Debreczenben — a sok idegent befogadni nem voltak képesek. A kirándulók nagy része f. hó 7-én, pénteken a reggeli vonattal indult haza Debreczenből s a délivel érkezett Egerbe. A kéjutazásban részt vett az egri dalkör is, mely a társulattól külön meghívót kapott, s mely ez alkalmat nem is mulasztotta el felhasználni arra, hogy a debreczeni testvéregyletet, az ottani dalárdát meglátogassa és vele szívélyes baráti viszonyt kössön. Dalkörünk e kirándulását, térszüke miatt lapunk jövő számában fogjuk tüzetesen ismertetni. Egri Büfck-osztály. A ;,k á r p á t-e gy e sül e t egri Bükk ősz tály"-a régészet-történelmi alosztályának köréből. A történelmi emlékek megóvása, a történeti adatok gyűjtése egyik legszebb feladata az egyes koroknak; s főleg, ha apáink, őseink hagyományáról van szó. — A művelődés fontos tényezőin kívül ezen becses ereklyék felkutatására s megőrzésére a hálás tisztelet parancsszava is kötelez. és igy tovább; mindezt a bükki neptunikus kőzet magyarázza meg. Roppant sziklacsarnokok is vannak ezenfelül a Bükkben a kőbe vágva, melyekbe itt ott 1000—2000 sertés is elfér; ilyen a Peskő, Bállá, Istálló, Lők-lyuk sit. Mindezt méltó volna átkutatni és az odorvárakat bányamérnökökkel fölvenni és geológiai, régészeti fontosságukat szakértelemmel megállapítani. E helyeken mindenütt az őslakások biztos nyomaira találtam; igy: az Ódorvárban, füzérkőben, lőklyukban, peskőben, senti- czelyukban, a régészet feladata volna ezt kikutatni, ámde egy-két ember ereje megtörik ily vállalatnál, szükséges, hogy valamely összesített erő: akadémia, régészeti társulat vegye azt át. A tárkányi várban feltűnő még ama számos kis teber, mely egy-egy; gunjdió-nagyságu kerülettel bir, mintha mindmegannyi egy-egy sátor, vagy putrihely lett volna; mindenesete érdemes lesz e helyeket megásni, valószínűleg tűzhelyeket fogunk itt találni. A kincsásók turkálásának szakadásaiban csakugyan tömérdek cserepet, csontot, szenet, padkát, tűzhelyoldalt vettünk észre. Némely czerepen büttykük, uj benyomások, vonalas czifrá zatok vannak, akadt egy kőedénydarab is; az Ipolyiféle múzeumba több bronzdarab került e helyről. Elég jelenség ez arra, hogy a Kárpátegylet is figyelemre méltassa e helyet, és az egri-bükk-osztály alkalmasan kikutassa és földerítse itt a múltak emlékeit. Mert kétséget nem szenved, bogy a tárkányi vár őstörténelmi hely, melyet annál inkább kell méltatnunk, mivel épen a mi őseinkről tanúskodik; ezt mutatják vidékén is a régi magyar A szakosztály elnöke hangsúlyozza, hogy az egri Bükk-osz- tály megalakulásával ezen szakosztályra igen szép és fontos kérdések megoldása vár s működésére tág mező nyílik. Ezen szakosztály működési ügykörét monographiák megírása, s történelmi felolvasások tennék. — A honalapitás ezer éves ünnepélye közeledtével egy történelmi nevezetes helyre hívja fel a figj elmet: Szihalomra, — A névtelen jegyző alig tesz oly biztos topog- raphiai megjelölést, mint épen Eger környékére, melyről a 32-ik fejezetben igy ir: „Azután Árpád vezér és nemesei innen (t. i. Hejő vizétől) megindulva s a Nyárád vizéig menve, tábort ötének a patakok mellett, ezen helytől fogva, melyet most Kács-nak neveznek, hol is Ácsádnak, Örs-úr atyjának nagy földet adott, és ott azután annak fia Örs-úr azon folyó fejénél várat épített, melyet most^ Örs-úr várának neveznek. Innen osz- tán (t. i. Kácstájáról) Árpád vezér és övéi megindulván az Eger vizéig jövőnek, és ott gunyhókat készítvén, néhány napig maradónak, s azon halmot, melyen á vezérnek leveles szint csináltak, szinhalomnak nevezek s táboruk az Ostoros vizétől Poroszló váráig terjedt . . .“ Szihalom góczpontja volt a honalapitás azon tényének, honnan a Mátra és Bükk vidéke a honalapítók egyik ősi fészke lett — s magyar jellegét máig feníartja. Éppen azért a nemzeti nagy ünnepély egyik kiemelkedő fénypontján —• Szihalmon is emlék volna emelendő. A szakosztály az elnök javaslatát magáévá teszi, a tervezet, s annak kiviteléről a választmányi ülésnek jelentést tesz. Ennek kapcsán dr. Bartalos Gyula felhívja a szakosztály figyelmét azon adatgazdagságra, melyet a névtelen jegyző és krónikások Eger és vidékére nézve — a honalap it ást illetőleg — feltüntetnek; melyeket az újabb kutatások és saját tanulmányai is igazolnak. Ezeknek alapján szerinte első teendő lenne azt tüzetesebb vizsgálat tárgyává tenni, s a millennium alkalmára méltóan kidomborítani. A szakosztály ezt az eddigi eredmények felhasználása, újabb" kutatások eszközlése, értekezések és felolvasások által véli elér hetőnek. — Felkéri a szakosztály indítványozót, hogy ez irányban tett s teendő tanulmányait folytassa, miben e szakosztály lehetőleg támogatni fogja. Végül dr. Molnár Rezső kívánatosnak látná, ha e szakosztály egy régészeti és történelmi felolvasással inaugurálná megalakulását. Dr. Molnár Rezső. nevek, valamint maga a Párkány név is, mely ősmagyar, mert a kun, avar, bolgár és egyéb rokon népeknél is előfordul, mint: Tagma-tarkhan, Turgony, Tarkun a magyar régi törvény- könyvben is előfordul, de hibás Írással: sarcba, helyesebben t arcba név, ami a nép biráját jelentette. Lásd sz. László törvényeinek 3-ik könyvében, a 2-ik fejezetet. A vár barlangjának nyílásánál telepedtünk meg, jó étvágy és jókedv fűszerezte ebédüuket; de vidám beszédünkbe hirtelen belekiáltott a menydörgés, és nagy szemekben kezdett csepegni a nyári eső. Nem épen alkalmas volt e meglepetés, ámde a turistának erre is készen kell lennie; jó volna azonban, ha ily kiváló nevezetességű helyen az egri-bükk-osztály valamely menedék házat is emeltetne. Szedtük-vettük a sátorfát, és a nagypuszta-ormáuak. (' sák- filisnek tartottunk Párkány felé, mert oda rendeltük az alkalmatosságot. Útközben az ég kiderült, a vihar elmúltán mi sem búsultunk, igy legalább jobbau megnéztük a tárkányi völgybe hajló kővonalat, melynek folytonossága, falszerü emelkedése világosan szembeötlő, E kőgátnak egyik nyílását a nép máig is kőkapunak nevezi. L. tanár ur e köveket brecciának nézte, melyek itt-ott már szertemállottak. Leghalmosabb még a Csák-filis köve, hol épen ezért nagyon alkalmas leshely vagyon őzekre. Alatta a völgyben van a C s ú z t ó; egykor mesterségesen készített vízgyűjtő volt, — mint fentebb is emlitém, — ma is elárulja ezt a lágyas vizi növényekkel tenyésző laposhely, nem különben a felfogó gátnak lesodrott kövei; azonban még ma is megmaradt
