Eger - hetilap, 1891

1891-08-04 / 31. szám

255

pes; mely körülmény azzal hozatik köztudomásra, hogy Egerből a V210 órakor induló vouaton Füzesabonyig a megállapítva levő árak kifizetése mellett lehet utazni; hol a Debreczenbe és vissza szálló ingyen jegyek az illetőknek kiosztatni fognak.

— Az egri koszorús dalkör hangversenye, melyet a múlt szerdán, f. é. jul. hó 29-én az egyesült két jótékony nőegylet, az egri önk. tűzoltóegylet és saját javára rendezett, ha anyagilag nem is, de művészi tekintetben méltó versenyetársa volt ugyancsak dalkörünk múltkori hangversenyének, amennyiben, kevés kivétellel ez utóbbin is ugyanama művészi erők működtek közre, mint az előbbin. S igy, ha művészi szereplésüket akarjuk méltatni, akkor ugyanazokat kell ismételnünk, vagy variálnunk, amiket rólok a múlt hangverseny alkalmából elmondottunk. De azért ismételve is szivesörömest elmondjuk rólok, hogy Pavelko Jolán k. a. igazi müvészbravourral játszotta Liszt egyik rhapso- diaját, melynek tehnikai nehézségeit kedves könnyedséggel küzdötte le. Nem kevésbbé örültünk, hogy hamarosan újból hallhattuk Alföldy Irén k. a. énekét, ki ez estén Erik-M. Hellmund „Varázsdalával“, s Braga „La seren ata“ ismert gyönyörű dallamával gyönyörködtetett bennünket, mert ismételve is csak arról győződtünk meg, hogy kedves hangja, minden szokott művészi fitogtatásról ment, egyszerű, nemes, értelmes és érzelmes előadása, valamint tiszta, gyermeteg lélekre valló, örökké mosolygó nyájas arcza annál megnyerőbbek, s behizelgőbbek, minél gyakrabban halljuk, s látjuk a t. kisasszonyt a világrengető deszkákon. Újdonság volt a műsorban Rá ez Gyula, a már megérkezett Halmayféle szintársulat tenoristájának föllépte, ki az „ujrá“- val együtt három magándalt énekelt a „Hunyady László“, a „Troubadour“ és a „Sáckingeni trombitás“ ez. dalművekből, no meg egy magyar nótát is, még mindig elpusztíthatatlan erejű, hatalmasan csengő, tapsrahivó tenorral. Kár, hogy a kiséret egy kissé túlér ős volt. Az érdekes és változatos programm első és utolsó számát dalkörünk töltötte ki; s kivált a magyar népdalegyveleg finom árnyalása, s előadásának meglepő fegyelmezettsége által excellált ezúttal legjobban. Közönség — több is elfért volna. Daczára annak, hogy a jövedelemben aránylag a nőegylet is részesül, müveit közönségünk, s különösen a nőegyleti tagok köréből is „számosakat láttunk, akik t á- vullétök által tündököltek a páholyokban.“ A bruttó-bevétel, mint halljuk, 95 frt körül jár.

— Az egri koszorús dalkör hangversenye Gyöngyösön való- szinülegf. aug hó 15-én fog megtartatni. Mint az ottani helyi lapok Írják a város legelőkelőbb polgárai vették kezükbe a hangverseny ügyét, élükön Hanisz Imre ur ismert ügybuzgó személyével, minek következtében a dolog úgy áll ma is, hogy az egriek a legőszinlemmel foglalkozik, mi czélja volna annak, őt vallomásra bírni ? Egy nő soha sem őszinte ezen kérdésben a régi szeretőjével szemben, még akkor se, ha minden ujraközeledés lehetetlen is. De hát mire is reménykedel ? ő többé nem szeret.“

Szándékosan s azért fejezte ki magát Gérard ily kemény szavakkal, hogy barátjába egy kis erőt öntsön. Hogy minő hatásuk lehetett e szavaknak, azok Ítéljék meg, akik szerettek. De azért igen sok ember van, akik e hatást nem tapasztalták. E világon még a legerősebb viszonyok is az idővel bomlanak fel; csak egynéhány van, amely megszakad. Azok, akiknek a szerelmét a távoliét, a reáunás, a jóllakás lassanként gyengitette meg, el se képzelhetik mit éreztek volna, hogyha egy hirtelen csapás éri őket. Még a legfagyosabb szív is vérzik és megnyílik e csapásra; aki ez iránt érzéketlen marad, nem is ember. Minden seb felett, melyet rajtunk itt a halál üt, mielőtt végezne velünk, ez a legmélyebb. Könnyekkel tele szemekkel kellett látnunk „ a hü- telen kedves mosolyát, hogy megérthessük e szavakat: 0 nem

szeret többé! Sokáig kellett sírnunk, hogy ez eszünkbe jusson; szomorú tapasztalat ez nagyon. Ha meg akarnám kisérleni azt, hogy fogalmat adjak róla azoknak, akik előtt ismeretlen, azt mondanám nekik: nem tudom micsoda kegyetlenebb dolog, hirtelen elveszíteni egy nőt, akit szeretünk : hűtlensége vagy a halál által.

Frigyes nem volt képes Gérard komoly tanácsára mit se válaszolni; de az eszénél hatalmasabb valami ösztön küzdött benne d tanács ellen. Más utat választott, hogy czéljához eljusson, anélkül, hogy számot tudott volna adni arról, mit akar, sem hogy mi következhetik belőle, utat módot keresett, hogy mindenáron valami hirt halljon barátnőjéről. Egy elég szép gyűrűje volt, melyet Bernerette gyakran sóvár szemmel nézegetett. Daczára szerelmének, soha se tudta magát arra határozni, hogy ez éktébb és legszeretetteljesebb fogadtatásban részesülnek. Tervben van, hogy a hangverseny után másnap, aug. 16-án áz egriek is részt vesznek a mátrabenei kirándulásban.

— „Annabál“ Párádon. A paradi fürdőben f. é. jul. hó 25-én este pompásan sikerült Anna-bál rendeztetett, mely kedélyesség és elegantia tekintetében kevésbbé maradt az előző Anna-báloknak mögötte. A tölgyfalevelekből és szebbnél-szebb kerti virágokból készített girlandokkal földiszitett teremben szép számmal gyülekeztek egybe úgy a vidékről, valamint a fürdővendégek közül is, hölgyek és férfiak egyaránt. — A táncz 10 órakor vette kezdetét, s a bálon jelenlevők mindnyájan a legjobb kedvvel tánczoltak elejétől végig, melynek illustrálására, valamint annak is, hogy a parádi fürdő-kúra mily rohamosan gyógyitó hatású, elég annyit megemlítenem, hogy a tánczoló hölgyek közt szerencsénk volt olyanokat is láthatni, a kik két három hét előtt még mint gyöngélkedő betegek keresték fel az erdőkoszoruzott Mátrának e szerény, csöndes, de végtelenül szép és kies fekvésű fürdőjét. A négyeseket 38 pár tánczolta. A jelen voltak közül a következő hölgyek neveit sikerült összejegyeznünk : Biróy Béláné, (Szegszárd) Blahunka Kálmánné, (Gödöllő) Bogisics Györgyné (Újlak), Drisnyey Béláné (Ivád), Erdélyi Mi- hályné (Szeged), Ferdinandy Béláné (Bpest), Foltényi Elemérné (Kompolt), Gulyás Jánosné (Párád), Goósz Frigyesné (Szabadka), Helmeczy Béláné (Kun-Madaras), Niki Endréné (Kis-Újszállás), Oberlender Mihálvné (Szolnok), Pick Róza (Bpest), Rajzinger Antalné (Párád), Rupp Imréné (Bpest), Reisz Henrikné (Bpest), Sajóssy Alajosné (Eger), Schwarcz Adolfué (Bpest), Schiller Gyu- láné (Bpest), báró Thalián Andorné (Kassa), Tölgyessy Gyuláné (Kun-Madaras), Ebenführer Gizella (Bpest), Farkas Róza, Ivády Margit (Ivád), Körmöndy Margit és Elle (Bpest), Robinzon Anika (Kompolt), Papp Mária (Szegszárd), Sajóssy Irén (Eger), Tom- bátz Etelka (Szeged). A tánezot a legjobb kedélyhangulatban hajnali 5 óráig járták, a midőn a bálban jelenvoltak mindnyájan egy kedves emlékkel gazdagabban távoztak el a teremből. I. Gy.

— Az 1848—49-ik szabadságharczi emlékek kiállításának

rendezői több értékes festményt rendeltek meg oly czélból, hogy azokat a becsesebb s értékesebb tárgyakat beküldő kiállítók közt dijak gyanánt oszszák ki a kiállítás befejeztével. E festmények közt Kollarznak két, igen sikerültnek mondható, képe van. Az egyiken a Kossuth czeglédi beszédjét hallgató nagy közönséget látjuk, hogy mily lelkesedéssel és (a képen jól kifejezett) áhítattal vették őt körül a derék alföldi magyarok. Az előtérben állók közül többen leborulva hallgatják Kossuthot. E kép párja azt a hires jelenetet ábrázolja, mikor Kossuth czeglédi beszéde után másnap több ezer (minden fegyvert fogható) ember lelkesedve in----------------------------------------■■ . .T.-.a - .......................................................' =t

s

zert, melyet atyjától kapott volt, neki adja. Most azzal adta á Gérardnak, hogy e gyűrű Berneretteé volt, s kérte: vállalná magára, hogy azt kezéhez juttassa, mert, amint mondá, nála felejtette. Gérard szívesen elvállalta a megbízatást, de nem nagyon sietett vele, hogy elvégezze; Frigyes azonban sürgette, s engednie kellett.

A két barát egy reggel együtt ment sétálni, s mig Gérard, Bernerettehez ment fel, Frigyes a Tuileriákban várakozott reá. Szomorúan vegyült bele a sétálók csoportjaiba. Nem minden sajnálkozás nélkül vált meg egy oly családi ereklyétől, mely drága volt előtte ; s mi jót várt mindettől; mit tudhat meg, ami vigasztalására lehetne. Gérard találkozni fog Bernerette], s ha ez nehány szót elejtene is, nehány köuycseppet hullatna is, nem találná-e Gérard szükségesnek mindebből semmit elmondani. Frigyes a kert rácsozatát nézegette, s minden pillanatban arra készült, hogy közömbös arczczal lássa visszajönni barátját. Se baj. De Bernerettét mégis látta; s lehetetlen, hogy semmi mondani valója ne lenne; ki tudja e véletlen mit művelhet? Talán sok mindenről értesült e látogatás alatt. Minél jobban késett Gérard annál inkább reménykedett Frigyes.

Az ég ezalatt felhőtelen tiszta volt; a fák ép most kezdtek zöldülni. Van egy fa a Tuileriákban, amelyet a márczius húszadika fájának neveznek. Gesztenyefa, melyről azt beszélik, hogy a római herczeg születésekor virágjában volt, s később minden évben, ugyanaz időben virágzott ki. A gesztenyefa ezúttal is hű volt költői hírnevéhez; ágai terjesztették az évszak első illatát. Nők, gyermekek, fiatalok jöttek mentek. A tavasz vidámsága ragyogott le minden arczról. Frigyes is jövőjéről, az utazásról s az országról elmélkedett, ahová menendő volt. Reménynyel vegyes nyugtalanság forrongott benne akarata ellenére; minden, ami körül vette, mintha új életre serkentette volna. Atyjára gon-