Eger - hetilap, 1891
1891-07-14 / 28. szám
232 a testület, — de ép oly sokoldalú, részint nyílt, részint titkos ellenségekkel kellett folyton küzdenie, — és miért? pénzért? haszonért? anyagi előnyökért? semmi egyébért, mint zeuemiivelt- ségünk érdekeiért, tisztán önzetlenül, tisztán férüas lemondással, még a hiúság kicsinyes csillámaival sem jutalmazva. Es az „Egri dalkör“ fünáll, nemcsak, de a föntnevezett dalköröket egynek kivételével háta mögött látja mind, s ez egy, a pécsi, büszkén öleli keblére az egrit, mint „menyasszonyát,“ mint párját, mint második énjét. Es az „Egri dalkör“ ily munkarész elvégzése után itt áll koldulva, elutasítva egyik bezárt kilincstől a másikhoz, lehurro- gatva oly egyének részéről, kik állásuk-, rangjuk s értelmiségüknél fogva első sorban volnának hivatva teremteni dalkört, ha nem volna is; itt áll, mint a jerikói sebesült, kit közönynyel hagynak magára judeusok, papok, leviták, csupán egy megvetett szamarilán-osztálybeli könyörül rajta: a hitelező. Mert az „Egri dalkör“ legnagyobb jótevői ez idő szerint — hitelezői! Mindez koránt sem akar rekrimináczió lenni, mert hisz akkor a nevek és konkrét esetek sem volnának el hallgathatók, noha „nomina et exempla sunt odiosa,“ — hanem csak a helyzet konstatálása, melyről hogy teljes képet alkossunk, elég legj-en utalni még azon csapásokra, melyek közöl egy is elég lett volna arra, hogy a dalkör éltét kioltsa. S vajon mire való e sötét kép föltárása ? Arra, hogy a közfigyelem felhivassék az „Egri dalkörre“ most, mint mely nemcsak fönáll, de fejlődik is, uj szervezkedésnek áll küszöbén, s művészi színvonalát is fölebb törekszik emelni, s nem sokára zászlót bontva ki fog állni a közönség elé, hogy bemutassa fejlődésének újabb fázisát. S vajon miért képes erre az oly szomorú helyzetben levő dalkör ? Azért, mert a dalkör nem csupán kedvtöltő társaság, nem érdek-liga, hanem: eszme! Eszme, melynek a tagok csak külső testadói, s melyek változzanak bárhogy, az eszme maga örök és változatlan; — csak megtestesült vagy testetlen, de örök, mert eszme! Es ez eszme maga a dalmiivészet; ez munkál az ő megtestesítőiben; ez hoz szégyent vagy dicsőséget azokra, kik megértik, vagy meg nem értik fuvallatát. Ép hogy megértsük, legyen szabad ez úttal gyarló toliamat felajánlani az érintett eszme magyarázatára. A férfi-négyesek fejlődésének különösen négy fő oldala van. Az első az egyházi ének, mely, mint az orgona, csontvázát fejleszti ki az énekbeli előadásnak: a tiszta öszhangzatot, a hangszinek érvényét, a ritmus ünnepies hullámzását, a hangerők arányát; kitartóvá edzi egyszersmind az énekszerveket. A második fejlődési irány az u. n. „nagy kvartett“, mely, mint a katonazenekar, nagy hangerővel, hatalmas iiteny- lüktetéssel, impozáns és merész öszhangzati hatásokkal tolmácsolja a szöveg eszmei tartalmát, hazafias hevét, hősi hangulatát, ódái, ditirambi lendületét. Ez irány, ha a megfelelő helyeken kellő pianókkal váltakozik, ellenállhatatlan erőkkel ragad, mint a zugó folyam, s dalünnepi mérkőzéseken feltétlenül hódolatot követel, elismerést viv ki. A harmadik irányt a népdal jelzi, e bájos mezei virág, mely ugyan naiv harmoniájú, de szabadabb mozgásával annál le- győzhetetlenebb ritmikai nehézségekkel dicsekszik, s dinamikai fordulataival a nemzeti szellemet tolmácsolja; hangulata majd borongó, majd szilajon csapongó; a művészi és kötetlen elemet az előadásban szeszélyesen vegyíti; a pillanat hevületei szerint tempóiban folyton könnyed változatokat követel. Különösen a magyar népdal páratlan e nehézségekben, elannyira, hogy a szorosan vett müzenére nézve még mindig megoldatlan szfinksz gyanánt tűnik föl e naiv pusztai múzsa. Mint az eleven kéneső: formátlan, de mégis gömbölyű, lágy, de mégis fém, könnyen siklik és tánczol, de mégis fölötte súlyos. Göthe szerint „mester legyen a szellemek fölött,“ ki vele kaczérkodni merészel. Ha az egyházi ének orgona, a nagy kvartett pedig katonai zenekar, akkor a népdal czigányzene. Végre a negyedik fejlődési fázis a melódia, a dallam, a báj és kecsérzést lehellő kamara-zenéje. Bármit mondjanak is némely ellenségei: ő a zenék zenéje, mert ez lehelli a legtöbb érzést, ez hódit legellenállhatatlanabbúl, s ezt legnehezebb elsajá- titni az énekesnek. A dallam finom árnyalásai nélkül az ének csak nyers gépzene. A hang, ritmus, tempo és dinamika minden titkát bírnia kell annak, ki a kellő érzés, akcentuálás és frazírozás segélyével érvényre akarja hozni a dallam varázsát. S e varázs el nem téveszti hatását, ha egyszer megszerző az énekes. Sehol sem kívántatik finomabb Ízlés, sehol több alárendelése, majd érvényesítése az egyéniségnek, mint a dallamban. A hangerő minden fokozatán kiegyenlített regiszterekkel kell biztosan lebegni át az énekesnek, ha a dallam varázsát el akarja érni. Az énekkarban pedig a legerősebb fegyelmet tételezi fel, hogy egymás intenczióit, rögtön észrevegyék az egyes szólamok, a szerint vonulva háttérbe vagy törve ki és vezetve a többit. Amely- dalkör a melódia varázsával rendelkezik, az játszik a többi versenyzőkkel. A lágyság, olvadékonyság, kecs és báj, szóval amit az olasz a dolce szóval fejez ki, csakis a dallam tulajdona. Ezeket átgondolva, látni való, hogy az „Egri dalkör“ a fejlődés három első fázisát szigorúan megtartotta eddigi múltjában, s szerencsésen meg is oldotta, bár ezernyi nehézségekkel és csapásokkal küzdött folyton. Megérlelődött s izmosult az egyházi ének anyaiskoláján; az összes hazai dalköröket felülmúlta a nagy7 férfinégyesek terén, tetőzve különösen Pécsett a „Liszt Ferenczhez“ czimü négyesével Hubernek ; jelenleg pedig egye lül áll a népdal interpretálói között, miután, fájdalom, az e téren unikum jászberényi dalkör megszűnt. A melódia még az, melyet dalkörünk eddigelé nem birt kellőleg kiművelni, mert nem voltak elég alkalmas tenorjai, minthogy csekély kivétellel lírai hangú tenorokkal dicsekedett; s ezek, bár bámulatosan összeéretten énekeltek, mintha csak egy egyén énekelt volna, főleg a legutóbbi szegedi versenyen, — de az u. n. hősi hang hiányában nem birt a tenor-szólam oly markáns kifejezője lenni a melódiának, mint amily mestere ennek a „Pécsi dalárda“, mely viszont mindenből, még az egyházi ének s nagy kvartettből is melódiát alakit. Hanem ebben aztán utolérhetetlen, úgy, hogy a külföld is elragadtatással hajolt meg előtte. Jelenleg azonban az „Egri dalkör“ oly szerencsés tenorhangokkal gyarapult, hogy az eddigi kitartó és ügyszerető szorgalom mellett pótolni fogja e téren is a hiányokat, csak el ne ejtse dalkörünket a müveit közönség közönye. Ép e czélból, hogy lássa a nagy közönség igyekezetét, be fogja magát mutatni dalkörünk a közel jövőben, mennyire érinté meg küszöbét utolsó, legmagasb fejlődési stádiumának. Óhajtaná egyúttal a vidéknek is bemutatni énekmüveszetét dalkörünk, zenészeti kirándulást tervezve Párádra, ha megengedi ezt a pártolás, melyre mindenkor érdemes iparkodott lenni dalkörünk. Reméljük, hogy tizedik éve beteltével megközelitendi az „Egri dalkör“ törekvéseinek ideálját! Dr. Maczki Valér. Az egri turisták egyletének megalakulása. Még alig van egy hónapja annak, hogy városunkban mozgalom indult meg a magyarországi Kárpátegyesület egri osztályának megalakítása végett, s már is eredménynyel és befejeztt ténynyel állunk szemben e dologra nézve, amennyiben, amint e becses lapok múlt számában is jeleztük, városunk minden szép és üdvös dolog iránt fogékony lakosságának élénk érdeklődése és részvétele mellett f. hó 6-án a városháza nagy termében tartott közgyűlésen megalakult az „Egri Biikk-Os/.tály“, eddig beiratkozott 263 taggal. Ezen nemcsak korszerű, hanem városunk jövőjével, közvetlenebb érdekeivel is sok tekintetben összefüggésben álló ifjú kulturegyesületünk czélját, ügykörének mibenvoltát ismertetni nem tartjuk szükségesnek, miután az e b. lapokban megelőzőleg kellőképen méltatva, közölve volt; csupán constatálni kívánjuk ama kitartó szorgalmat és nemes lelkesedést, melynél fogva a kezdet nehézségeivel való megküzdést magukra vállaló előhar- czosok az eszme testesitése körül apostoli buzgalommal kifejtett fáradságukkal immár azon eredményre jutottak : hogy ma városunk egy üdvös és hasznos intézménynyel ismét gazdagabb. Midőn e helyen is szívből üdvözöljük az uj egyletet, egyúttal az alakult közgyűlés menetéiül részletesebben a következőkben adunk számot. Kempelen Radó ur, ideiglenes elnök, a folyó hó 5—6-áig beiratkozott tagokat külön e czélra nyomatott meghívó lapokkal jul. 6-án délután 5 órára, a város közháza nagy termébe hivtá egybe a megalakulás czéljából. Mintegy 50-en jelentek meg. Elnök, megnyitván a közgyűlést, felkéri Kandi-a Kabos, fiatal történettudósunkat, tegye meg jelentését a junius 3-án tartott előértekezletből kiküldött szervező bizottság eddigi működéséről. Kandia Kabos, mint a nevezett bizottság egyik előadója, a következőleg tette meg jelentését: „A nemes ügy iránt
