Eger - hetilap, 1891

1891-01-20 / 3. szám

— Sport. Az egri korcsolyázó egyesület sikerült ünnepélyt

rendezett a múlt vasárnap f. hó 18-án érseki majorbeli jégpályáján, a helybeli katonai zenekar zenéje s szép számú közönség részvéte mellett. Az ünnepély d. utáni 4 órától esti 7 óráig tartott s egy négyessel lett befejezve, az elnök, Simonyi Károly által rendezve, melyet mintegy 10 — 12 pár korcsolyázott végig. E négyesben részt vett s az azonkívül jelenvolt korcsolyázó szépeink közül ott voltak : Erdélyi Gizella és Marianna. Gebhardt Irénke, Gröber Anna és Irén, Hickmann Elvira, Z. Horváth Béláné, Hunyor Anna, Hutter Ilonka, Imre Leona, özv. Kolossy Sándorné, özv. KöHner Lőrinczné, Köllner Ilonka. Kürthy Margit, Lipcsey nővérek, Lovassy Zsuzska, Mészáros Kornélia, Nékám Erzsiké, Rajcsich Margit, Sajóssy Irénke. Scheidl Lullyka, Szuhányi Anna, Töpl Helén, Wessely Hilda, Wurmbram Stup- pacli Ernesztine grófné s többen mások.

— A hevesmegyei föispáni állandó lakás ügyét, a tegnap hétfőn, f. hó 19-én Dr. Kállay Zoltán főispán ő mlga elnöklete alatt megnyitott évnegyedes közgyűlésében tárgyalta Hevesmegye közönsége. Az ajánlatba hozott sóház utczai Szász féle ház meg- yételét egyelőre nem tartotta czélszerűnek, hanem esetleg egy, a belváros területén vagy más alkalmas helyen található épület megvétele tárgyában, egy szitkebb körit bizottságot küldött ki; e küldöttséget 30.000 forint vételárig hatalmazta fel.

— Gyászhir. Tally Manó hevesmegyei recski nagybirtokos, megye bizottsági tag, közéletünk kedvelt alakja — Horváth László volt járási-szolgabiró apósa — f. hó 9-én Budapesten elhalt. Temetése ugyanott í. hó 10-én közrészvét mellett ment végbe.

— Az „Egervidéki jótékony nőegylet“ által kibocsátott aláírási ivén, a szokásos karácsonyi adakozáshoz hozzájárulni kegyeskedtek: Babies János 6 frt; Szvorényi József, Szele Gábor 5—5 frt; Zsendovics József, Kállay Zoltánné. 3—3 frt ; Kozma Károly, Porubszky Istvánná, Wessely Stephanie, Samassa Süteö Berta, Ludányi Antal, Törőcsík József, Sz. P., Kállay Sándorné, Begov- esevich Róbert, Debreezeui Jáuos, Kovách Kálmánná 2—2 frt; Párvy Sándor, Dutkay Pál, Szntrecsányi Lajos, Katinszky Gyula, Kaszap Bertalan, Babies Béláné, Br. Fiedlerné, Farkasné, Frantz Alajosné, Stephanovszky, Hartl Edéné, Eliássy Ferenczné, Gröber Ferenczné, Martinovich Józsefné, özv. Zsendovics Endréné, Be- niczky Etel, dr. Udvardy László, Huberth János, Keletiné, Bu- záth Lajosné, Dálnoky Jánosné, Alföldi Dávidné, Ringelhann Tm- réné, Sajósy Alajosné, Gyulay Pálné, Gy. 1., özv. Mossóczy Jánosné, Végit Jenőné, Kolozsy Gáspárné, özv. Köllner Lőrinczné, Yolf Károlyné, Répássy Lászlóné, özv. Fülöp Józsefné, Novotha

— Mem mutatom biz’ én, még majd hogy elvegyed. Hét esztendeig szolgáltam én ezért, eredj aztán szolgálj érte te is addig.

— Dehogy veszem, csak látni szeretném.

— Már pedig azt nem látod meg.

— No ha nem, hát majd elválik, — azzal a farkas a nyakára taposott a kis kígyónak, az meg mikor ellátottá a száját, kivette belőle a farkas a forrasztó-füvet, forrasztó-követ, azután egy nagyot ordított a medvének, s hazament.

Mikor a királyfinak megkenték a nyakát a forrasztó-fűvel, forrasztó-kővel, egybe hozzánőtt a feje, egyet huzakodptt s felérzett.

— Ejh, be jót aludtam! — mondja a királyfi.

— Bizony édes gazdánk, kis híja, hogy örökre einem aludtál.

— Hogy hogy?

— Hát csak igy s igy s elmondta az oroszlán a mi történt azzal aztán hazamentek.

A királyi kastélyban meg nagy volt a vigasság, szólt a zene, dob, trombita, ellakták a király-kisasszony lakziját a katonatiszttel. Hanem a nagy vigalomnak még uagyobb szomorúság lett a vége. Megint nem lehetett kapni vizet az egész városban, mert most meg egy 12 fejű sárkány vette magát a kútba s azt mondta, hogy vizet nem ad, inig a király hözépső lányát nem adják be neki früstökre.

Mihentségesen hire ment ennek, egybe feketébe vonták megint az egész várost.

Reggelre kelve, a vándorló királyfi újfent elmegyen a három vadállattal a királyhoz, gondolta magában, hátha megmentheti ezt is. Épen hozták a király-kisasszonyt egy üveghintóban. Szegény lány olyan volt, mint a kit a koporsóból kivesznek, se holt, se eleven s el-elhalr, mint a kit akasztani visznek.

Péterné, Tranger Ignáczné, Kobza Lajosné, Pátz Szidónia, Akantisz dr-né, Csókásné, Légmán Imréné, özv. Mészáros Istvánné. Bóday Aurélné, 1—1 frt: Góth Ráfaelné, Gáspárdy Gézáné, Szol- csányi Gyuláné, Budai Károlyné, özv. Kobzáné, Ficzere Sándorné, Dusárdyné, Turcsányi Mátyásné, Fógel Ágostonné, Plank Kálmánná, Sipos Sománé, Gebhardt Sándorné, Baloghy Aladárné, Szentkirályiné, özv. Timon Bertalanná, Chalaupekné, Sztupka Jánosné, Farkas Vinczéné, Dr. Kösztler Józsefné, Mátékovits Mórné, Letscher Magda, Simáczius Gusztáváé, Lipcsey Péterné, Remenyik, Halasyné 50—50 kr; Fekete Károlyné, Simonyi Károly, Mednyánszky Sándor 40 — 40 kr; Patak, Plank Gézáné, N. N. 30—30 kr; Csécseiné, özv. Juhászné, Polonkayné, N. N., N. N., N. N. 20—20 kr. Fogadják e nemes szivü adakozók az egylet hálás köszönet nyilvánítását. Az elnökség.

— A „hevesi Olvasókör“ báljáról, egyik hevesi levelezőnk a

következőket Írja: Heves 1891. január 15. Tek. Szerkesztő Úr ! „Szeretnek az istenek engem,'1 jobban, mint talán azt a hölgyek hiszik. Hm. ... Az a kis Etuska nagysád ugyan mosolyog; pedig hiába lejt át oly kétes mosoly kicsinyke ajkain: bebizonyítom, hogy az egyszer nekem van igazam. Emlékszik-e még, hogy a múlt évben mit kivántam e lapok hasábjain? Emlékszik? Nos, mit? „Azt, hogy jövőre is fényesen sikerüljön e bál.“ Hahaha! Most már én kaczagok. Saját hálójában fogtam meg. Hahaha ! . . Hát nem sikerülte fényesen?! Nohát, ha még egyszer ily kétes mosolylyal süti szavaimra a hamisság bélyegét, én az egész világ szeme láttára megcsókolom — a kezét. Ha, hó! most veszem magam észre, hisz én a hevesi „Olvasó-kör báljáról akartam referádát írni, mely e hó 14-én tartatott, s ime, a helyett, magács - kának szépelgek ; (?) de hát, látja, most is azt hiszem még, hogy azt a bizonyos „négyes“-t tánczoljuk. Kik is voltak csak ott? úgy, igaz! Lányok: Blau Erzsiké, Braun Anna, diner Malvin, Fridmann Anna, Lipovniczky Jolán, Máder Matild, Máder Giziké. Meiszter Etelka, Majzler Bella (Száraz-Beő puszta) Propper Róza; asszonyok: Blau Henrikné, Ballal Sándorné, Braun Jakabné. diner Jákobné, Egyed Istvánné, Fridman Dávidné, Lipovniczky Kálmánná, Meiszter Edéné, Meister Dávidné, Veisz Jónásné, Wifz Dávidné. Krakóka:

— A hevesi önkéntes tűzoltó egyesület saját pénztára javára,

a hevesi olvasó egylet termeiben f. évi január hó 28-án, este 8 órakor, tánczmulatságot rendez. Belépti dij: Személyjegy 1 frt, Családjegy 3 frt. ..

— A miskolezi kereskedelmi és iparkamara a miskolez-füleki. bánréve-dobsina és feled-tiszolczi vasútvonalakon közlekedő sze- mély-szállitó vonatok gyorsítása érdekében — mint annak idején

Odament hát a királyfi, megvigasztalta s ez is azonszerjnt azt fogadta, hogy ha megmenti az életét senki másé, csak az övé leszen.

Jól van, a királyfi elővette a fénkövet, meghúzogatta .a kardját s lekiált a mélységbe a sárkányhoz:

— Mi kéne, ha volna?

— A király középső lánya ! Adjátok be. mert még ma nem ettem.

— No hát akkor nem is fogsz.

Arra a sárkány egyet rúg magán, kiugrik a kútböl, neki megy a királyfinak, a farka alá kapja s úgy megsodorgatta maga körűi, mint az asszonyok a tésztát a sikállón. Akkor meg nekiesik a két állat, aztán elkezdik tépni, harapni a sárkányt, alanyira, annyira, hogy utoljára is semmire tették mind a 12 fejit.

A királyfi megint csak ott marad, aztán egy fa alatt elaludt a szolgáival s most is azonszerint járt, mint elsőbbed, mert a király középső lányát is szerette egy katonatiszt, aztán ez is odalopakodott a királyfihoz, elvágta a nyakát, a sárkánynak még mind a 12 nyelviből levágott egy darabot, s elment, megesküdött a király-kisasszonynyal.

A három állat újfeut életre költi a gazdáját a forrasztő-fü- vel, meg a forrasztó-kővel, aztán hazamennek az öreg asszony1 házához.

Harmadik nap megint csak gyászba borúi az egész város, nem lehetett vizet kapni, mert most meg egy 24 fejű sárkány került a kútba s a király legkisebb lányát követelte. Ezt is azonszerint megmentette a királyfi, mint a két nenéjét, azzal estére hazament az öreg asszonyhoz.