Eger - hetilap, 1891

1891-01-20 / 3. szám

21

lesz az idei farsangon, s mely e helyet a jövőben is hivatva lesz megtartani, lázasan folynak az előkészületek. E bál, amint az előjelekből látszik, nemcsak fény és elegantia (mint hallottak valamennyi résztvevő női toilette Budapesten készül) — s ami talán nem is lesz valami kényelmes dolog — túlnépesség, de különösen előkelőség tekintetében is vetekedni fog bármely fővárosi elite bállal. Hevesmegye összes előkelősége kivétel nélkül készül e bálra, s a szomszédos vármegyék közönsége is nagy számmal. Mint biztos forrásból tudjuk, Szabolcsmegye alispánja: Kállay Ödön kedves családjával s számosán Szabolcsmegyéből, szeretett főispánunk ő mlga rokonai és barátai közül, azonkívül a fővárosból is, készülnek e megye bálra. Az ó-kaszinó helyiségei — amennyire a tevékeny rendezőség működésébe bepillantanunk sükerűlt — oly pompával lesznek ez estén berendezve, mely mindenesetre csak becsületére válhatik a díszítést magára vállaló két (Weisz I. kárpitos és Hradil J. műkertész) jóhirű helybeli czégnek. A bálon, mint már előbb jeleztük, a helybeli 60 sz. gyalogezred derék zenekara, s valószínűleg valamelyik fővárosi kedvelt czigány-zenekar fog játszani. A buffet-et Budai Károly czuk- rász s Messmer Károly, az ó-kaszinó új bérlője fogják ellátni. — A bál közelebbi módozataira nézve tegnap f. hó 19-én d. után tartott bizottsági ülésen,, a vendégeket fogadó bizottság tagjaiúl: Babies Aladár. Borhy Adám, Drisnyei Béla. Farkas Kálmán, Maczky Emil és dr. Philippy Ödön biz. tagok ; a tánezrendező bizottság tagjaiul pedig: Isaák Gyula, elnöklete alatt Beökönyi Zoltán, Czillich János, Graefl Andor, Majzik Viktor. Mészáros Kálmán, Nánássy Ödön, ij. Simonyi Károly, Szabó Béla és Za- lesky Imre biz. tagok küldettek ki.

— „Hevesmegyei csárdás“ ez. alatt Szentkirályi Ödön megyei aljegyző, az 1891. évi január 31-iki „Hevesvármegyei bál“-ra ropogós csárdást irt és azt a bálra felajánlotta. A bizottság tegnap f. hó 19-én tartott gyűlésében csárdását elfogadta s kinyomatni rendelte.

— Tánczestély. A koronái „asztaltársaság“, városunk előkelőbb polgáraiból, részben az összetartás, egyetértés szellemének ápolása végett, részben jótékony irányú segélyezések czéljából alakult eme életrevaló kis kör, a tagok családjai s több meghívott vendég részvételével, a Korona vendéglő termeiben f. hó 17-én, szombaton, kitünően sikerült tánczmulatságot rendezett. Előkelőbb polgáraink még 3 —4 évvel ezelőtt, nyilvános báljainkon s tánczestélyeinken mindig resztvettek s azokat úgy anyagilag támogatták, mint megjelenésük által erkölcsileg emelték. Mig az újabb időben, meg nem érthető okok miatt, egészen visszavonultak. Elmaradt a még élénk emlékezetünkben levő, s úgy az

Az öreg asszonynak se kellett egyéb, nem hunyta le a szentit egész álló éjszaka, reggel meg alig hogy pitymallott, egyvés- ten-egybe fölment a királyhoz, elmondta, hogy micsoda nagy erejű ember van az ő házánál. A király se rest, befogat a hintóba, elmegy az öreg asszony házához, hogy lássa ki s ki az az ember, s hogy egyúttal majd el is viszi magával a kúthoz. Hanem a királyfi nem akart hintón menni, azt mondta, hogy ;

— Csak menjen Fölséged haza, a rendes időre majd ott leszek én is a kútnál.

Úgy is lett. A sok ember, *) asszony már mind ott tolongott a kút körül, mikor a királyfiú megérkezett a három szolgájával. _

Épen akkor hozták oda a király legöregebb lányát is üveg- hintóban. Mikor a királyfi meglátta, hogy a leány a nagy sírásban el-el hal, meg csak eszire tér, oda megy s elkezdi vigasztalni, hogy:

— Soh’se búsúlj szép király-lány, majd megmentelek én.

— No ha meg, akkor senki másé, csak a tiéd leszek.

Előveszi a fiú a zsebiből a fénkövet, meghúzogatja rajta a

kardját, sfoda szól a szolgáinak:

— Édes szolgám farkas, medve készüljetek hát s menjünk, te meg szolgám oroszlán pihenj addig itt, úgy sem lesz ma rád szükségem, — azzal elmentek a kúthoz. A hatfejű sárkány már hányta-vetette magát benne.

Belekiált a királyfi a kútba.

— Talán bizony éhen vagy ?

— Éhen bizony, nem kaptam még ma enni.

— Nohát akkor nem is kapsz.

Arra a sárkány felvetette magát a kútból. neki ment a királyfinak, hogy majd. megeszi, de az meg neki sújtott a kardjáéi Megjegyzendő, hogy a palócz csak a férfit hívja embernek.

intelligens osztály, mint a műveltebb polgárság által csaknem a túltömöltségig látogatott polgárbál is. Az asztaltársaság tagjai tehát családjuk hölgytagjait, ezen évenkint szokásos tánczestélyen szokták a táncz élveiben részesítem. És bátran el lehet mondani, hogy — bár nem helyesen cselekszenek, midőn báljainkat mellőzik — a cserét legkevésbbé sincs okuk megbánni; mert az együttérzés oly általánosan közös kapcsát, a derült hangulat oly mértékét, s az illemes természetesség oly fesztelen nyilvánulását, a mely e tánczestélyen észlelhető volt, báljainkban hiába keressük. S e mostani mulatság semmivel sem állt hátrább az előbbieknél számban, mint jókedvben és Ízlésben. Aki ott jelenvolt, elmondhatta, hogy vidám körben jól mulatott. A rendezőség tevékeny elnöke, dr. Pásztor Bertalan, csak elismerést várhat a résztvevőktől, főleg a férfiaktól, hogy annyi bájos, kedves virágot tudott egy füzérbe gyűjteni. A lankadatlan táncznak s az aranyos jókedvnek csak a hajnal derengése vetett véget. Az étkezés éjfélkor „table d’hotel“ történt; resztvettek Grónay Sándor, Egerváros polgármestere, Szederkényi Nándor országgyűlési képviselő és városunk in teliigen czi újából többen. Vacsora közben több sikerült toaszt hangzott el. Itt közöljük a jelenvolt bájos tánezosnők névsorát: Brósztl Józsefné és nővére, Derszib Margit, Dienesné,

Grónay Andorné, Janik Etelka, Kelemen Emma, Keresztúri Ilonka, Markasoly Etelka, Konczné, Mihalek Juliska (Szepes-Váralya), Miticzki Etelka. Mesznerné, Müllerné, Neszvadba Mariska, Plank Irén, Petravich Malvin, Ruzsin Irén, Ruzsin Ottóné, Sebestény Istvánná, Scipiadesz Irénke (Jász-Árokszállás), Sztupka Matild, Sirné, Tóth Imréné. stb. A négyeseket 24 pár tánczolta.

— Esküvő. Lukács Gyula, az egri müveit társaskörökben előnyösen ismert főkáptalani derék fiatal gazdatiszt, f. hó 10-én vezette oltárhoz a tisza-polgári róm. kath. egyházban, Exinger Ilonka kisasszonyt. Exinger Ferencz főkáptalani tiszttartó kedves és bájos leánykáját. Nyoszolyó asszony Südi Gyuláné, Lukács Etelka ő nsga; násznagyok: Sűdi Gyula a vőlegény sógora és Póka István urak voltak. A nyoszolólányi tisztet a mennyasz- szony két nővére, Annuska és Viktoria kisasszonyok ; a vőfélyit pedig Ficzere József és Lukács László urak teljesítették.

— Hymen. Bakonyi Ignácz egri érsek-uradalmi tiszttartó, e hó 17-én szombaton váltott jegyet, az egri hölgykoszorú egyik kedves-bájos virágával Vancsó Tériké kisasszonynyal, özv. Vancsó Gézáné müveit leánykájával.

— Hymen. Fábián Ignácz, megyei árvaszéki ülnök, fiatalságunk egyik derék tagja, a napokban eljegyezte Gyalogay Jolán kát, Gyalogay Gyula, nyutr. tanító kedves leánykáját.

val s levágta először az egyik fejit, azután a másik fejit, az után meg mind, a mi volt. Erre a leány oda futott, megölelte, megcsókolta a királyfit s hintón akarták haza vinni, hanem a fiú azt mondta, hogv előbb megpihen egy fa árnyékában, azután majd elmegy ő maga is.

— No hát csak jere, mindenkor várlak, — azzal elváltak ők egymástól.

A királyfi aztán levágta a sárkány mind a hat nyelvének a hegyét, ezérnára fűzte, tarisznyába tette, azzal lefeküdt egy fa alá s elaludt a szolgáival együtt.

Volt a királynak egy katonatisztje, a ki nagyon savallotta (restelte, szégyelte), hogy a király-kisasszony ilyen rongyos emberhez megy feleségül. Egyet gondolt, oda lopakodott a fa alá s az alvó királyfiúnak a nyakát elvágta, a sárkánynak meg mind a hat nyelviből leszegett egy darabot.

Dél felé volt már az idő, mikor a, farkas felérzett. Nem tudott a legyektől aludni. Szét néz, hát lelkemteremtette, a gazdájuk vérbefagyva. Egybe felkölti a medvét is, oroszlánt is. Azok is elszörnyüködnek s tanakodnak, hogy mitévők legyenek?

— Nincsen egyéb hátra, farkas, medve komám. — mondja az oroszlán — menjetek el forrasztó-füért, forrasztó-köért, én majd addig itt maradok.

Elindúl hát a két állat az erdő felé, úgy, mintha itt a Veresagyag-hegynek esett volna menésök, ottan meg elváltak, az egyik jobbra, a másik meg balra.

— No aztán a melyikünk előbb talál, ordítson a másiknak.

A farkas a mint ment, mendegélt az erdőben, elétalál egy

kis kígyót, a ki épen forrasztó-füvet, forrasztó-követ vitt a szájában ?

— Mit viszel te kigyó komám ?

— Forrasztó-füvet, forrasztó-követ.

— Ejnye! hát az meg minő? no még olyant se láttam, mióta az eszemet tudom, mutasd már meg.