Eger - hetilap, 1891
1891-06-16 / 24. szám
200 ben és a bíróság előtt lejátszódtak, szó szerinti szövegezésben adva, nehogy az irodalmi fonnák eredetiségéből kivetköztessék. Egy a figyelmet mindvégig lekötni tudó végtárgyalás képét mutatja minden egyes eset, mely a müveit közönséget mulattatja, a jogász közönségnek pedig tanulmányul szolgál. Az esetek változatos sorozatában első helyen közölt „modern házasság“ a fővárosban rövid idő előtt általános érdeket kellett pikáns házassági tragédia, mely a napi sajtót hetekig foglalkoztatta. A második, „az amerikai feleség“ egy az újvilágban elkövetett nyerészkedő bűnnek itteni megbüntetését tárgyalja a legkülönösebb házassági formák és eljárási módozatok feltüntetésével. — A „Bőrönd titka“ egy bűnös szerelem következményeinek titokszeriiségeiről igyekszik a fátyolt fellebbenteni, a rendőri eljárásban mintául szolgálható bonyodalmak között. Egy 200 éves hala Ítélet a régi eljárás kegyetlenségeiről tesz tanúságot, melyben úgyszólván az emberi érzéstől áthatott bíróság nyújt módot az elitéit szökésére, — végül két dijnok esete tanuságos helyzetet állít elénk, hogy a bűnvádi eljárás formái között miként szorul háttérbe a lényeg és marad büntetlenül a megsértett jogrend. A szerző ugylátszik a választékosán változatos esetek sorozatával igyekezett a vállalatot érdek feszitővé, és úgy a müveit olvasó, mint a jogászok előtt még rokonszenvesebbé tenni, mely czélt elérni sikerült is. A könyv díszes kiállítása „Jusztitia“ ülő szobrával a czimlapon, a könyv- kiadó-czég méltó diszére válik. Ara 1 frt. — A miskolczi kereskedelmi és iparkamara e hó 9-én tartotta a nyári szünet előtti utolsó ülését Kadvány István elnöklete alatt. Az ülés megnyitása után K a d v á n y elnök hivatkozik az osztr. magy. államvasuttársaság államosításának korszakalkotó jelentőségű tényére s vázolva a vámpolitika terén az utolsó évtizedben elért nagy sikereket, indítványozza, hogy Baross miniszter a mostani államosítás alkalmából* kamara által üdvözöltessék. A szépen megokolt indítvány általános éljenzéssel elfogadtatott. Több miniszteri leirat közül örvendetes tudomásul vétetett, hogy a kamara kérelmére Miskolczon egy fiókpóstahivatal felállítása engedélyeztetett. Az iparos ifjú részére kiirt 300 frtos ösztöndíjat a miniszter Pfliegler Bertalan miskolczi iparos ifjúnak adományozta. A magyar kereskedelmi utazók egylete a kamara erkölcsi támogatását kérte; ezt a kamara a legnagyob készséggel megteszi, mert örül, hogy a magyar utazók függetlenítették magukat a bécsi egylettől. A könyv-, kőnyomdászat, valamint a rokoniparágaknak a képesítéshez kötött iparok sorába való felvételét a kamara, a kerületbeli nyomdászok egyenkinti megkérdezése után is, egyhangúlag j a vasol j a. A kamarai illetékek rendezési ügyére vonatkozó min. leirat, mely immár kétségtelenül megállapítja, hogy mely adókat (I. III. és IV. oszt. kereseti, nyilv. szántad, kötelezett, adókat) terheli a kamarai illeték — megelégedéssel vették tudomásul s a legszélesebb körben fog közzététetni. Ad ács hevesvármegyei község által kért országos vásárok engedélyezése, sem általános szempontokból, sem az illető község különleges viszonyai alapján nem javasoltatik. A budapesti kereskedő ifjak jubiláns alapjához a kamara ezúttal sajnálatára nem járulhat, mert a rendelkezésre állott anyagi eszközök most már teljesen kimeritvék. Pártolja a kamara a magyar kereskedelmi csarnok azon feliratát, melyben azt kéri, hogy a műbor gyártási’ól szóló törvény akkor léptettessék, épen a magyar borkereskedelem érdekében, nálunk életbe, ha Ausztriában is hasonló törvény lép életbe. Több miskolczi terménykereskedő a reexpediczio kedvezményét kérő folyamodványok pártolását kérvén, ezt a kamara egyhangúlag elhatározza s igy Mis- kolcz kereskedelmének élénkítésére az kéretni fog. Radván y elnök indítványára a kamara egy hangulag elfogadja, hogy Há- mos László, mint a kamara területéhez tartozó Gömnr vármegye most kinevezett főispánja, üdvözöltessék. Több redbeli személyzeti s más apróbb ügy elintézése után, az ülés befejeztetett s elhatároztatott, hogy július augusztus hónapokban ülések nem tartatnak. — A gyöngyösi műkedvelők egyesülete, a múlt szombaton, f. hó 13-án, az egyesület javára, az ottani nyári színkörben előadást tartott. Előadatott Bérezik Árpád „Bálkirálynő“ ez. 1 felv. vigjátéka, s Offenbach „A varázshegedű“ ez. csinos zenéjű 1 felv. operettje, mely utóbbiban Taposy Márton. (Matthieu apó), F einer Róza (Georgette), és Makra Géza (Antal, kertészlegéuy) szerepeikben kiváló műkedvelő operett-erőknek bizonyultak. A derék műkedvelő zenekar, a páratlan buzgalmu egyesületi elnök s igazgató, Hanisz Imre karmesteri vezérlete alatt, szintén minden dicsérettel felelt meg feladatának. Sajnos, hogy e régóta fönálló derék műkedvelő társaságot csak — irigyelni tudjuk Gyöngyöstől, holott épen nem járna nagy fáradsággal s nehézséggel ily egyesületet nálunk, Egerben is létrehozni. — Rendőri hírek. Lopás. László Gedeon nádasdi illetőségű alkalmazás nélküli gyári munkás, saját előadása szerint e hó 1-én éjjel munkakeresés végett elindult hazulról. Útja a nádasdi gyártelepen vezetett keresztül, hol midőn Andrés Károly nádasdi gyárvezető lakása előtt elhaladt, észrevette, hogy a szoba kulcsa benne van az ajtóban. Mint volt gyári napszámos a viszonyokkal teljeseu ismerős lévén, jól tudta, hogy a gyárvezető ilyenkor a gyárban van elfoglalva s rövid gondolkozás után behatolt a szobába. A hold fényétől félig megvilágított helyiségben kevés körültekintés után sikerűit neki egy szekrényből a gyárvezető 120 forintos aranyóráját lánczostól, és még egy másik lánczot kilopni, s a szobából észrevétlenül eltávozni. Az igy szerzett zsákroány- nyal aztán Eger felé vette útját, miközben egy éppen oda induló kocsival találkozott, melyre fölülve a délelőtt folyamán városunkba érkezett. Itt első gondja volt az egyik lánczot egy kereskedésben áruba bocsátani, a kereskedő azonban a gyanús külsejű egyénnel nem kötött üzletet, hanem midőn boltjából eltávozott azonnal, felhitt a (cercles) száma 1886. óta megháromszorozódott, főleg azért, mert a rendőrség szemethunyt fólöttök. Eme, némi tekintetben úgyszólván „hivatalosan engedélyezett, vagy legalább hivatalosan tűrt és elnézett“ játékházakon kívül még egy egész nagy serege tartja főn magát a titkos játékbarlangoknak. Ezek mellett, természetesen, még mindig léteznek magánházaknál, még pedig tekintélyes számmal, fényesen berendezett játéktermek, melyek legnagyobb részét oly hölgyek tartják fon, kik előkelő, — de rendszerint hamis — nevet viselnek, s kik részint saját zsebükre, részint vállalkozók vagy társaságok pénzén állították föl „játszó intéze- töket,“ hogy, — mint mondani szokták — „a gimpliket megkop- passzák.“ Ezeknek szolgálatában aztán rendkívüli ügyességű hamisjátékosok, valamint számos úgynevezett „hivókák“ (férfiak és nők) állanak, kik az idegeneket, sőt a befonható pári- siakat is: üzletembereket, hivatalnokokat, vagyonos magánzókat stb. a játéktermekbe csalogatják, s e mesterségöket többnyire kitünőleg is értik. Párisban jártamban magamat is ritka ügyességgel hálóztak be egyszer, de sükerűlt tőlök csakhamar ép bőrrel megmenekülnöm. A hölgyet, aki a játék ördögének ilyetén templomában, az üzlet élén áll, Francziaországban közönségesen „Madame“-nak, Németországban pedig „Tante“-nak nevezik. Hazárdjátékot különben nemcsak a szalonokban űznek, hanem a padlásszobákban, sőt a pinczelakásokban is. Az iparosok közöl a hazárdjátékhoz állitólag legkiválóbb hajlammal bírnak a — pékek. A játék szenvedélyről köteteket lehetne összeírni, miután e gyöngeségüknek az emberek ősidőktől fogva rabjai voltak. Már a keresztény-latin próza egyik legrégibb emléke is, melynek írójául sz. Cipriánt, a vértanuságot szenvedett karthágói püspököt tartják, a hazárdjátékosok (adversus aleatores) van intézve. „Vágd le inkább a kezedet — mondja az idézett könyv — s fordítsd el szivedet a játékasztaltól. Hárítsd el szemeid elül ellenséged hályogát, s mosd meg kezeidet az ördög áldozatától.“ Mindazoknak, kik játékközben a szenvedélytől el hagyják magokat ragadtatni, nem lehet eléggé ajánlanunk, megszivlelés végett, I. Vilmos császár követésre méltó példáját. Midőn a gyászos emlékű Rudolf osztrák-magyar trónörökös utoljára időzött a császárnál a letzlingeni vadászkastélyban, a császár, és Rudolf négy más magas rangú vendéggel billárdoztak, játszmáját — 50 fillérben. A császár nyert, s aztán nem sokára aludni ment, — de csakhamar visszatért még egyszer, mert valamit ott feledett. Ekkor látta, hogy Meyerink fővadászmester, a biliárd-asztal előtt állva, kártyákat osztott a körülálló uraknak. „Mit játszanak?“ — kérdi a császár. „Ó, egy igen ártatlan játékot, felség, — huszon- egyezünk.“ — „No azt én is játszom, — mondá az uralkodó, s kártyát adatott magának, melyre föltette a biliárdon imént nyert tallérját. Mikor pedig ezt a játszmát is megnyerte, kedélyesen mosolyogva dugta zsebre a két tallért, s midőn Meyerink figyelmeztette, hogy „Fölség, még egyszer fölteheti a kártyára a két tallért,“ a császár azt válaszolta: „Köszönöm, a mai költségemet megnyertem. Ezzel megelégszem.“ — S ment aludni. W. R. u.
