Eger - hetilap, 1891

1891-05-12 / 19. szám

154

— Áthelyezés. Az egri kir. törvényszék elnöke Péter F e- rencz gyöngyösi kir. járásbirósági segélydijas joggyakornokot hasonló minőségben az egri kir. járásbírósághoz helyezte át.

— Gyászhir. Kotr ba Nándor, Eger város tiszti alorvosa, élete 54-ik, boldog házassága 17-ik évében, f. máj. hó 7-én elhunyt. A ooldogult temetése, díszes egyházi szertartás, s közönségünk tömeges részvéte mellett, f. hó 8-án a délesti órákban ment végbe. — A csehországi származású Kotrba Nándor, mint a közös hadsereg egri helyőrségénél alkalmazott katona-orvos, mintegy 3á év előtt került városunkba, s itt, mint kedves modorú, szerény, művelt, finom társalgású, s megnyerő külsejű fiatal ember csakhamar kedvelt tágjává lön az egri müveit társas köröknek. E kedvező körülményeknek köszönhette, hogy az 1867-ik évi mozgalmas városi tisztujitás alkalmával, midőn nem a képv. testület hanem a nép választott, egri születésű pályázó ellenében, K o trb a Nán dór lön városi alorvosul szótöbbséggel megválasztva. Már e választást megelőzőleg mintegy bizton számítva arra, hogy egri polgár lesz, — serényen tanulta nyelvünket, melyben legjobb tanító-mestere — mait mondani szokták: „grammatica viva“-ja, — az egri müveit hölgyek akkori koszorújának egy kedves virága: Lux M. kisasszony volt, ki csakhamar nejévé is lön a megválasztott városi alorvosnak, ki e tisztét, — újból és újból megválasztva - egész halála órájáig becsülettel, s mind végig lankadatlan buzgalommal töltötte be. Elhunytét özvegye-, s egy leány- két fiú gyermeke siratja, kiknek mély bánatában a közszeretet s becsűlésben állott boldogultunk számos barátja osztozik. A boldogult ravatalát szebbnél szebb koszorúk halmazával borította el a családi, rokoni, s baráti kegyelet.

— Bertha János ügyvédjelölt s hevesmegyei közigazgatási gyakornok kora haláláról lapunk múlt számában közlött hírünk kiegészítéséül, e helyütt pótlólag még azt is fölemlítjük, miszerint a koporsóra helyezett díszes koszorú, az egri Dalkör szeretett tagjának nyújtott bucsu-ajándoka volt.

— Köszönet-nyilvánítás. Azon t. rokonok, jóbarátok, ismerősök, kar- és tiszttársak s mindazok, kik felejthetlen férjem halálával ért végtelen fájdalmamat meleg részvétükkel enyhíteni s elviselhetőbbé tenni igyekeztek, fogadják e helyen megszomorodott szivem forró köszönetét.

Ozv. Kotrba Kandómé.

— Gyászhir. Nagyi vány i dr. Nagyfejeő Mihály, orvostudor, Hevesmegye volt tiszti főorvosa, s az egri egyház- megyei papnövelő intézet nyugalmazott orvosa, élete 84-ik évében, f. hó 8-án elhunyt. A boldogult temetése f. máj. hó 10-én az esti órákban közönségünk tömeges részvéte mellett ment végbe.

— Gyászhir. Dr. Vezekényi István, orvostudor, kir. tanácsos, a gyöngyösi nyilv. kórház nyug. igazgató-főorvosa, munkás életének 83-ik évében f. hó 7-én elhunyt. Dr. Vezekényi István neve s élete maradandó becsű alkotásokkal van szoros

összeköttetésben Gyöngyös város történelmével. A boldogult temetése ugyanott f. hó 9-éu Gyöngyös város és környéke értelmiségének tömeges részvéte mellett ment végbe.

— Kitüntetett hevesmegyei lovak. A budapesti lókiállitás bíráló bizottsága f. máj. hó 6-án az „eladó lovak“ II. diját, 300 frankot, Isaak István nagy-rhédei birtokosnak Ítélte oda gyönyörű négyes fogatáért.

— Gázvilágitás. Tudomásunk szerint a gáz-, és villanyvilágításra tett ajánlatokra, a küldöttség véleménye készen van, és az még e hét folyamán fog az illető szakosztálynak előterjesztetni.

— Városi ügyek a folyó év május 10-én tartott képv. test. ülésről. A város több rendbeli épületének eladására vonatkozó szakosztályi előterjesztés tárgyalására, — miután a vár. képviselők a községi törvény 110-ik § ában kívánt mennyiségben nem jelentek meg, — ujabbi határidőül folyó év májushó 14-ik napja tűzetett ki. Hevesmegye alispánja felhivatott., hogy Kotrba Nándor elhalálozásával megüresedett vár. alorvosi állás betöltésére vonatkozó pályázatot, a községi törvény 82-ik §-ához képest hirdesse ki. A kir. vallás- és közoktatásügyi minister leirata folytán, azon kötelezettségek és jogokra vonatkozó szerződési tervezet megállapításával, melyeket az egri alreáliskoiát illetőleg, a város, az állammal szemben elfoglalni fog, egy szükebb körű bizottság bízatott meg. A Koronautczában készítendő asphaltjárdát elrendelő megye bizottsági határozat végrehajtás végett a városi tanácsnak kiadatott. Hevesmegye bizottságának azon határozata, mely a ma kadám-gyalogjárók készítésétől a „Csiky Sándor“-utczai ház- és telek-tulajdonosokat felmenti, a kir. belügyministeriumhoz fele bbeztetett; mert a Csiky-Sándor-utcza az 1-ső építési körbe tartozik. Az építési szabályrendelet 37-ik §-a szerint pedig, az 1- ő építési körben asphalt-járdák alkalmazandók, és a hatóság intézkedéseiből készítendő asphalt-járdák és szegély-kövek költségeit, az illető háztulajdonosok viselik; e szerint tehát azon utczabeli háztulajdonosok, a szabályrendelet értelmében asphalt- járda készítésére is kötelezhetők lettek volna. Azonban e város képv. testületé, a midőn az egyes háztulajdonosok részéről neheztelt, s a megye bizottsága által feloldott 11619/890 számú végzésével a makadám-gyalog-ut készítését határozta el, figyelemmel volt arra, hogy miután ezen útvonalon, több oly házak vaunak, melyek hosszabb kerítéssel bírnak, sőt lakóinzak nélkül lévő egyes borházak és pinczék is találtatnak, megkímélni akarta ezen utcza szegényebb sorsú birtokosait az asphalt-járda költségének viselésétől. Jelen felebbezés netáni elutasítása esetére fen- tartja a város intézkedési jogát, kérdéses utcza egész hosszában az asphalt-járda készítésének kötelezőleg leendő megrendelése iránt. — Czigler Sománé mint a vásári és piaczi helypénz-szedési jog bérlője által, ez ügyben a város ellen indított keresetre vonatkozó iratok, a jogügyi szakosztálynak a további teendőkre von atkozó véleményadás végett kiadattak azzal, hogy vélernészanak. E czélra kibéreltek Párisban egy deszkabódét, s elnevezték a „hírneves szi nház“-nak.

E muzsafiakhoz csatlakozott „Moliére“ álnév alatt a fönebb említett fiatal jogász is, csakhogy elválhatatlanul forrón szeretett hölgye közelében lehessen. Minthogy azonban a társulatnak a fővárosban igen roszul ment a dolga, vidéken akartak szerencsét próbálni, s déli Francziaország felé fordították székeli 1 rudját. Itt is, ott is, hol egy kevés „gázsi“-ra kedvezők voltak a kilátások, nyomban felütötték Thália sátor-templomát, előadtak egy pár színdarabot, aztán tovább vitték a sátorfát.

Néha-néha bizony nagyon roszul folyt a dolguk. A bevétel rettentő csekély volt, vagy épen semmi, sőt némely községben a lakosság részéről a fogadtatás sem volt kellemes. De mindé ka- lamitások egy perezre sem hozták ki sodrából a könnyűvérű fiatal társaság tagjainak tréfás kedélyét, legkevésbbé vezérükét: Moliéreét. Most, útközben, a legszebb derült idő s a gyönyörű táj szemlélete, mely mindegyre regényesebbé vált. csak fokozta a fiatalok vidám hangulatát.

Nem sokára egy karcsú torony ötlött a távolban szemükbe, s utána balra az országguttól egy csinos helység tekintett csalo- gatólag feléjök.

A nap forrón kezdett sütni, s mindnyájan vágyódtak egy kis hús árnyas nyugovó hely után.

Rövid idő múlva a vidám karaván Romans községbe tartotta ünnepélyes bevonulását. Ilyetén bevonulást pedig rég látott vala a helység lakossága, minek folytán apraja nagyja tátott szájjal s kimeredt szemekkel bámulta a jüvényeket. Hát még mikor a

csinos hölgyecskék is elébujtak a taligá-sátorponyva alul, s piczi lábaikkal tánczolva, hangos kaczagás és pajzán ugrándozások közt lejtettek be a korcsma-szobába, — a falubeli némberek nyiliogva bújtak össze, s kendőikkel szemérmetesen eltakart szemeikkel csak lopva pislogattak feléjök.

A falusi korcsma legtágasabb helyiségében csakhamar fel vala állítva a színpad, s az estszürkület beálltával kezdetét vette az előadás, melyre nagy számú publikum jelent meg.

A főszerepet a népies darabban, — melyben a községi kupaktanács is képviselve volt, — Moliére játszotta, s habár a magán- és párbeszédek legnagyobbrésze csakúgy „hasból“ folyt, az egyes jelenetek oly pompásan sükerültek, a közbeszőtt tréfák oly gyújtó hatással voltak, hogy a közönség tombolva adott kifejezést határtalan tetszésének. De a szereplő színészek közöl egyik se tanúsított annyi ügyességet, elevenséget s természetességet, egyik se tudta magát oly élethiven alakítani, s oly varázsszerü gyorsasággal átalakítani, szóval egyik sem volt képes oly rendkívüli hatást gyakorolni a publikumra, mint a fiatal Moliére, aki a falusi élet minden egyes tipikus alakját a megszólalásig híven állította a színpadra, annyira, hogy a publikum fiatalsága mindjárt rámutatott az öregek egyikére, vagy másikára, valahányszor Moliére egy öreg paraszt alakjában jelent meg a színpadon, — mikor pedig paraszt suhauezot produkált, akkor meg az öregek mutogattak hahotázva a fiatalok közé. Egyről azonban mindnyájan meg voltak győződve, hogy tudnillik a színpadi hős a falubeliek közöl mindegyiket már régóta ismeri, mert minden egyest a leghívebben utánzott az ő modorával, szokásaival, sőt még hangjában is, annyira, hogy mindegyikre rá lehetett ismerni.