Eger - hetilap, 1891
1891-05-12 / 19. szám
152 Szóval az összes szereplők nagy mértékben megérdemelték elismerő s kitüntető tapsait, és virágözönét a szép számú, elegáns közönségnek, mely főleg a páholyokat egész a zsúfolásig megtöltötte. Müveit közönségünk érdeklődését csak fokozta a hangver seny estéje, mely másnap, vasárnap, f. máj. hó 10-én, a törzskaszinó nagy termében tartatott meg, s 8 számból állott. A hangversenyt az egri koszorús dalkör nyitotta meg Dilrner „Viharban" cziinü csinos és hatásos férfi-négyesével, s ugyancsak dalkörünk fejezte be, egy ügyesen egybeállitott, s a szokott chablonszerüségtől egészen eltérő, s ép ezért szerkezeti ujdon- szerüségével is ható, csinos népdal-egyveleggel, Rudasy János mostani karnagyuk vezénylete mellett, — dalkörünknél már régóla megszokott preczizióval. Farkas Dezső, egri jogakad. polgár, az egri joghallgatókat segítő egyeletről tartott egy érdekes és tanulságos felolvasást, inig jogásztársa: Szapáry József, „Huszonöt év“ czim alatt ez alkalomra irt versét szavalta el élénken, hatással. Dr. Tróján Alajos, az „egri zenekedvelők ötösének“ ismert kitűnő gordonkása, pompás hangszerén, Demidoff „Románczát“ és Schubert: „Du bist die Ruh“ kedvelt dalát játszotta, azzal az igazi művészi felfogással, játékbeli verve-vel, s mély érzéssel, melyben már volt alkalmunk párszor egész lélekkel gyönyörködni. — S most emlékezzünk meg azokról, kiket először kell vala fölemlítenünk. s kik a hangverseny- estének fénylő csillagait „képezték: Éliássy Ida, s Némethy Irén kisasszonyok ról. Éliássy Ida k. a., ez a nagy reményekre jogositó fiatal zongorás, kit már egy Ízben volt alkalmunk nyilvánosan hallhatni, ez úttal merész dologra vállalkozott. Drei- schocktól játszott egy mesteri darabot, hol a tehnikának, különösen a balkéz ügyességének, rendkívül fontos szerepe van. A balkéz kiművelésének ugyanis, a zongorán, egy egészen különvált, s Zichy Géza óta úgyszólván önállósított iskolája van, melyet épen Dreischock, e par excellence balkézjátékos fejlesztett, s Zichy Géza. az európai hirü balkezü zongoraművész, kit maga Liszt Ferencz is, elragadtatásában „Drei mai Dr eisc h oc k“-nak nevezett, emelt a tökély bizonyos magaslatára. S Éli ássy kisasz- szony, darabjának épen e balkezes részében mutatott legtöbb ügyességet, mondhatnék: igazi bravourt ugyanuyira, hogy tehnikája, első nyilvános föllépte óta, bámulatos haladásról tanúskodott, mi annál meglepőbb, mert a kisasszony ez idő szerint, tudásához megfelelő mester nélkül, egyedül saját szorgalmára van utalva. Hogy zenei felfogása s érzése is jelentékenyen pallérozódott azóta, beigazolta Moskovszky „Serenade“ ez. gyönyörű kis salon-piéce-jének finom eljátszása által, melylyel a méltán megérdemelt tapsok- s kihívásokra lepte meg a zeneértő közönséget, A hangverseny-est másik ragyogó csillaga Némethy Irén kisasszony volt. az estély egy ép oly kedves, mint érdekes vendége Budapestről, ki elébb Halevy „Zsidónő“ ez. operájából, később Verdi „Troubadour“ ez. dalművéből énekelt egy-egy naAz „EGER“ tárczája. 25 év. Az egri „Jogász-segélyzö Egylet“ jubileumára. Irta, s az egyesület 1891-ik évi. mujus hó 10-én tartott jubiláns ünnepén elszavalta •Szapáry József. Mily szép, s nemes tett kényeket törülni, A fájdalomnak égő könyeit, Sugárt bocsátni kínok éjjelébe, Enyhitni a lét szenvedéseit! Nincs arra szó. mely ki tudná fejezni Mit érez az a szenvedő kebel, Mely megtörötten, már-már csüggedezve, Pusztán bolyongva hüs oázra lel. Pusztában él az emberek csoportja! Egyik pihen, a másik ezélra tör. És nem segítve a hosszas tusában, Hány elmaradna a küzdők közül?! Hiába küzd enmagára hagyatva, Hiába ott a munka s szorgalom, Hol fájdalom-könyü rezeg a szemben, Es ínség ül a halvány arezokon. — gyobbszabásu magándallamot. A t. kisasszony, — mint halljuk, — az opera-énekesnői pályára készül, s ez idő szerint a bpesti énekiskolában Pauli énektanárnak egyik legkedveltebb s legtehetségesebb tanítványa. Kellemes és rokonszenves éneke a hideg kritikus elmét is arról győzte meg, hogy a t. kisasszony kellő mértékben bir mindazon legfőbb eszközökkel, melyek az énekmüvészi pályához a legszükségesebbek: van erőteljes, hatalmas, és terjedelmes, s e mellett csengő behízelgő, s igen plastikus hangja, melynek, ha közép-registere még kevésbbé fejlett s képzett is, magas skálája, mely még a felső ces-t is minden legkisebb erőlködés nélkül teljes biztossággal, erő- s csengéssel vágja ki, — annál pompásabb, s annál inegtámad- hatatianabb orgánumra vall; van továbbá kitűnő zenei halló érzéke, melyről biztos intonácziója bőven tanúskodott: hangjának elég hajlékonysága a koloraturákra; — s ha még ezek mellett, üde fiatalságát, kedves, barátságos modorát, s kellemesen vozó külső megjelenését is tekintetbe veszszük, — mindezek oly tulajdonságok, melyek jó iskola s helyes vezetés mellett a t. kisasszony választott pályáján a legjobb síikért s a legszebb jövőt biztosíthatják számára. A megmegújult éljenzések- s tapsokra a t. kisasszony szives volt, érzésteljesen, néhány kedveltebb magyar dalt is elénekelni, mi által még jobban lebilincselte az elragadtatott közönséget. — Nagy mulasztást s ezzel egyszersmind nagy igazságtalanságot követnénk el, ha megfeledkeznénk a hangverseny egyik igen fontos szereplőjéről, ki a programmon nem volt megemlítve. Ez pedig nem más, mint Tarnay Alajos, budapesti fiatal zongora-müvésznövendék, ki az eljövetelben akadályozott dr. Gschwindt Györgyöt helyettesítette, s ki Némethy I. kisasszony énekét s Tróján A. ur gordonkajátékát meglepő ügyességgel, s ritkán tapasztalt finomsággal kisérte. Tarnay Alajos, a jászberényi előkelő Tarnay-család tagja, ez a rendkívül kedves és szerete reméltó müveit fiatal ember, ki az első pillanatra mindnyájunk osztatlan vonzalmát meghódította magának, ez idő szerint a bpesti konzervatórium zongora-osztályának egyik legkiemelkedőbb, nagy tehetségű tanítványa, s — ahhoz értők véleménye szerint — a jövő művészvilág legkiválóbb zongora-művészeinek egyike. A hangversenyt kivilágos-viradtig, fokozott animóval tartott tánczmulatság követte a katona-zene, s Balogh Gábor nótái mellett. A hangversenyen részt vett díszes hölgy közönség névsora: Borosnésvele Németh Irénke (Bpestről), özv. Csernyus Gézáné. Danilovich Pálné, Éliássy Ferenczné s leányai Ida és Emma, L. Farkas Kálmánná s vele Kovách Mariska, Frank Antalné s leánya Anna, özv. Frantz Alajosné s leánya Etuska. Gáspárdy Gézáné s leánya Anua, Gebhardt Sándorné, s leánya Irén, Gröber Ferenczné, Hartl Edéné s leánya Emilia, Hodossyné s leáuya Lenke, Horánszky J-né s leánya Etelka. Hubert Jolánka, Hutter Károlyné s leánya Ilonka, Imre Miklósné s leáuya Leona, Kállay Zoltánná főispánná ő mlga s vele Kelcz Emma és Zsófia, Kállay Sándorné, özv. És küzd az ifjú, vágya tettre készti, Mint pelikán táplálja önmagát. S bár lelke fáj a kínos szenvedéstől, Szivébe rejti égő bánatát. — Nem kér esengve koldus alamizsnát, — Szivében nemes büszkeség honol. — Letörli könyeit, és nélkülözve A kezdett úton tovább vándorol. — Körültekint a rémes pusztaságon Es im! egy zöld fa nyújtja lombjait, A melynek árnyékán ő megpihenhet, S feledni képes fájó kínjait. — Szemében újra ott rezeg a könyű, De a szeretet édes könye az, Mely elűzi a fájdalom borúját. Mint zord telet a mosolygó tavasz. — Egy néma könyű csak a te jutalmad, Egy drága köny, a szívnek gyöngyszeme. S hogy ezt nyeréd, büszke lehetsz e gyöngyre Intézetünk sfgélyző-egylete! Nem száll csapongva rólad zengő himnusz, Nem dali a múzsák felkent dalnoka, A szívben mélyen, ottan ég az érzés, A hála az, a melynek nincs szava!
