Eger - hetilap, 1891

1891-04-14 / 15. szám

121

— Az egri iparosok értekezlete. Grónai Sándor, Eger város polgármestere, az ipar- s kereskedelmi magy. kir. minister sürgetése folytán, az egri iparos-testület megalakítása czéljából, a múlt vasárnapra, f. kő 12-e délut. 3 órájára értekezletre hívta fel városunk önálló ipariiző polgárságát. Egy, értelmes egri iparosokból álló csoport, az iparos polgártársakat, saját jól felfogott érdekükben, az értekezleten való tömeges megjelenésre nagy plakáiokban hívta fel. Meg is jelentek iparos polgártársaink nagy számmal az értekezleten, mely azonban, a jelenvoltak egy nagy, nyers tömegének makacs ellenszegülése folytán, minden eredmény nélkül oszlott szét, s igy az egri iparos-testület ezúttal se volt megalakitható. Városunk iparos polgársága egy jelentékeny részének az iparos testület megalkotása ellen kifejtett csökönyös ellenszegülését, s ennek furcsa indokait közelebbről bővebben, s kíméletlenül fogjuk lapunkban szellőztetni.

— Gyászhir. Özv. porubai Porubszky Istvánné, szül. szentmiklósi Sebők Mária, f. apr. hó 9-én borsodmegyei tapol- czai birtokán elhunyt. A boldogult hamvai Egerbe szállíttattak, ahol f. hó 10-én közrészvét mellett tétettek a Fájdalmas Szűzről nevezett sirkertben az örök nyugalom helyére. A boldogult- ban Porubszky József egri kanonok közelrokonát, Porubszky István, az egri arany-fiatalság egyik előkelőbb tagja pedig édes anyját vesztette el, s az utóbbit épen akkor érte a súlyos veszteség, midőn a közelebbi napokban arájával épen házassági frigyre vala lépendő.

— Köszönet nyilvánítás. Mindazoknak, kik szeretett édes anyám, özv. Porubszky Istvánné elhalálozása alkalmából szives részvétüket fejezték ki, ez utón nyilvánítom köszönetemet.

Porubszky István.

— Az üresedésben levő egri városi alszámvevöi tiszt, a múlt vasárnap, f. hó 12-én délelőtt, Kaszap Bertalan megyei alispán elnöklete, s igen nagy számú városi képviselők élénk részvéte s érdeklődése mellett, szavazás utján töltetett be. Választás — habár csak alárendelt tisztviselői állás betöltésére vonatkozó választás — lévén tárgysorozaton, mi természetesebb, mint hogy a tanácsterem zsúfolásig megtölt városi képviselőkkel, kik között szép számmal láttunk olyanokat, kik oly képviseleti közgyűlések alkalmával, midőn városunk nagy fontosságú, s életbevágó érdekeiről van szó — rendszerint távullétök által tündökölnek. Az állásra körülbelül 7-en pályáztak, kik közöl azonban a kandidáló bizottság csak négyet bocsátott pályázatra: Buko- vics Lajost, Boma Imrét, Csórt és Sir Lajost. Megejtetvén a szavazás, az egri alszámvevöi tisztre szótöbbséggel Sir Lajos, volt egri füszerkereskedő, utóbb biztositási ügynök választatott meg.

— Tehát törvénytelen menyasszony. Helyes. És ki volt vad-vőlegényed ?

— Azt is Lajosnak hívták, mint téged; az is magyar volt, min te, és épen olyan barna ficzkó, mint te.

— És szintén budapesti volt, mint én, — nemde?

— Ó nem. Pozsonyi volt. Ez volt az egyedüli különbség közted és közte.

— Nos, hát még tovább is fel akarod csigázni kíváncsiságomat? — kérdé Lajcr nyugalmat affektálva, bár nyugtalan kíváncsisága egyre fokozódott. Linda pedig bűnbánó hangon folytatta:

Reáltanuló volt. Ötödik osztálybeli. Az állami reáliskolába járt Pozsonyban. Husvétra nem bukott meg, sőt a rajzoló mértaóból „dicséretes“ érdemjegye is volt.

— Ezzel ugyan a „dicséretes rajzoló mértanász“ még nem kompromitált.

— Várj csak. Majd mindjárt rájövünk. A „dicséretes“ érdemjegy az ábrázoló mértanból vakmerővé tette öt. Azt hitte, hogy mindjárt kinevezik államvasuti mérnöknek, beleképzelte magát e tisztes polgári állásba, mely ábrándja szerint épen élégsé- ges jövedelmet biztosit arra, hogy abból feleségét és gyermekeit eltarthassa.

— Engedd meg, hogy ez érdekes históriát én fejezhessem be, — szakasztá félbe aráját Lajos. — Aztán megkérte a kezedet.

— Úgy van. Szerelmet és hűséget esküdtünk egymásnak, még pedig, mint gondolhatod — örökre.

— Látom.

— Szöllöoltási tanfolyam Egerben. A nagyméltóságú fóldmi- velésügyi m. k. miniszter úr f. márczius 2-án 10486/VI. 9. szám alatt kelt rendeletével az idén is elrendelte a fás és zöld oltási tanfolyamok tartását, és utasította az egri szőllőszeti, borászati és gyiimölcsészeti tanfolyam vezetőjét, hogy ezen tanfolyamokat hirdesse azon időtartamra: „midőn a vezetése alatt álló tanfolyammal kapcsolatos amerikai szőllotelepen a fás és zöld oltványok készítése folyamatban leend.“ Miután a tanfolyam felügyelő-bizottsági eluökének határozata folytán a fás-oltások megkezdése az említett telepen folyó hó 15-ére tűzetett ki, van szerencsém az eziránt érdeklődő közönséget tisztelettel értesiteni, hogy folyó hó 12-étől 14-éig bezárólag reggeli 10 óráig és délutáni 3 órától 6 óráig hivatalos helyiségemben Gólya-utcza 1. sz. a tanfolyamra jelentkezni óhajtók személyesen vagy Írásban hozzám intézett bejelentéseit átveendem s ott mindenkinek bővebb felvilágosítással is szolgálok. Megjegyzendő, hogy a fás-oltási tanfolyamon csakis férfiak vehetnek részt, „ellenben a május és junius hónapokban tartandó zöld-oltási tanfolyamokon nőknek részvétele is kívánatos.“ „A tanfolyamban részt vevő azon egyének részéi-e, kik a szőllőoltás kézfogásaiban kellő ügyességet szereztek, a múlt évben kiadott bizonyítványokhoz hasonló bizonyítványok lesznek kiadhatók.“ Szükséges, hogy a tanfolyamban részt vevők saját jó élű késeikkel ellátva legyenek és kívánatos, hogy a késvezetés előzetes begyakorlása végett egy csomó csekélyebb értékű nyers venyige megszerzéséről gondoskodjanak, minthogy a telep tetemes kárt szenvedne, ha a kárba menő drága anyagot adná, mely a begyakorlásra szükséges. Kelt Egerben, 1891. april hó 4-én. Ferk Miklós, v.'£ egri szőllőszeti állandó tanfolyam vezető tanára.

— Az országos magyar gazdasági egyesület elhatározta, hogy kísérleteket tesz, miszerint az arató-gépekhez szükséges manilla- zsinegek olcsóbb és a czélnak tökéletesen megfelelő gyártmányú hazai zsinegekkel pótoltassanak. A miskolczi kereskedelmi és iparkamara figyelmezteti tehát a kamara területén lévő kender-termelőket és kötélgyártókat, az e czélra alkalmazható hazai gyártmányú száraz, simulékony s talán a kenderfonál mesterséges szárítása, avagy manilla, kokuszdiószál, tengeri, vagy csalánrost hozzákeverése által előállítható alkalmas és használható arató-gép zsineg gyártásának előnyös voltára. Az országos gazdasági egyesület a Felső-tisza-vidéki gazdasági egyesülettel karöltve Szabolcs- vármegyében e nyáron, arató-gépversenyt rendez, mely különösen alkalmas arra, hogy a hazai kötőzsineggel kísérletek tétessenek. A kik gyártmányaikat ez alkalommal bemutatni és azzal kísérletet tenni óhajtanak e részbeni kívánságukat az országos magyar gazdasági egyesülettel (Budapest, üllői-út köztelek) közöljék. Miskolczon, april. 6. 1891. Halvány István, elnök. Dr. Szenpáli István, titkár.

— Másnap megint eljött. Én némi változást vettem észre rajta, mire csakhamar bizalmasan tudatta velem, hogy „dicséretes“ érdemjegye, s a mi kölcsönös szerelmünk tiszteletére, ma — bo- rotváltatta meg magát először.

— Megható epizód! — jegyzé meg Lajos.

Ez időtől fogva mindennap találkoztunk, mig a húsvéti szünidőben tartott. Az utolsó napon aztán megtörtént a malheur. Mint már gyakrabban tettük, ez úttal is elmentünk a szomszéd község környékére, melynek nem akarom a nevét elárulni, mert ott szégyenemnek írott bizonyítékaira találhatnál. Rendszerint itt tartottuk rendez-vous-ukat. Lecsücsültünk az árokpartra, s az én urfim elkezdett nekem beszélni „Hermann és Dorotheáról“, melyet ép ez időszakban tanultak az iskolában. Sőt fel is volt neki adva szünidei gyakorlatúi, hogy a költeményt dolgozza ki prózában. Nos hát minden bajnak Hermann és Dorothea az oka. Lájos volt Hermann. Én meg Dorothea. Hermann arczon csókolta Dorotheát, Dorothea pedig viszonozta az arcz-csókot. Elöször csak egyszer, de azután mindig többször. Egyszerre csak egy durva hang riaszt föl bennünket égi boldogságunkból.

— No, csakhogy egyszer már megcsíphettelek benneteket semmiháziak. Már napok óta lesek rátok. De végre tetten kaptalak. In flagranti. Mars a faluházára.

— A csősz volt. Egy ronda pofáju vén kiszolgált katona, háromszögletű kalapban, bőrtokos karddal az oldalán. A bíróhoz vezetett bennünket ; mi sirva mentünk előtte, a falubeli gyerekek pedig ujjongva utánunk. Én halálra szégyeltem magam. A bíró kihallgatott bennünket. Rettenetes volt! Aztán a kóterba csuktak bennünket, mig a hivatalos iratok elkészültek.