Eger - hetilap, 1891
1891-04-14 / 15. szám
119 A nagy német egység megteremtői lerombolták a régi Berlint, hogy helyébe méltó központot emeljenek az egységessé lett német nemzet számára. Molt,ke legnagyobb érdeméül azt ösmeri el, hogy az uj fényes Berlint megteremteni segített. III. Napoleon ágyukkal lövetett széles utakat a zegzugos városrészekben, és Komát az egységes olasz nemzet újból építi a régi Róma tőszomszédságában. 1891-ben márczins 15-ike uj, de békés forradalmat jelent. Az eszmék ismét találkoznak a régiekkel, a felfogás ugyanaz, mint negyvenhárom évvel ezelőtt. Hatalmas, fényes központot kivan a nemzet. Be akarja tetőzni apáink nagy müvét, s ez magyarázza meg, hogy szakítani óhajt a tradíciókkal s a prímás székhelyét is Budapestre kívánja. Minden pompát, gazdagságot összpontosítani szeretne, hogy igy emelje Budapest fényét. De ennek a fénynek aztán ki kell sugároznia az egész országra. Mint a nap fényköre terjed el az égboltozaton, úgy kell elterjednie a fénynek és jólétnek az egész országban. Egy újabb központ legyen minden vidéki város, ahonnan dicsőség, gazdagság, műveltség, hazaszeretet áradjon az egész országra. Ez lesz a márczius 15-ikéuek legszebb diadala. Virág Béla. Különfélék. — Megyei közgyűlés. Hevesmegye közönsége f. é. apr. hó 20, és következő napjain tartja évnegyedes rendes közgyűlését. E közgyűlés tárgysorozatából kiemeljük a következő fontosabb s közérdekübb pontokat: A m. kir. belügyminister leirata a főis- páni lak és hivatalhelyiségül szolgálandó ház megszerzése vagy fölépítése tárgyában kelt megyebizottsági határozatra, s ez ügyben egy újabb leirata a telekvétel tárgyában kelt főiterjesztésre. A Ludovica akadémiában három helynek választás utján való betöltése. Belügyministeri leirat az egri „Korona-utcza“-beli asfalt- járda tárgyában, stb. — Jótékonyság. Szerelem Alfréd, hevesmegyei nagybirtokos, megyei, s társadalmi életünk egyik kiváló vezérférfia, — mint évek óta tenni szokta, — e napokban ismét újabb jelét adta emberszerető nemes, jó szivének, midőn a hevesmegyei takarék- pénztárnál viselt igazgatótanácsosi tisztségéért a múlt 1890-iki évre járó tiszteletdijat, 192 frtot azon kéréssel küldötte el Gró- nay Sándor Eger város polgármesteréhez, hogy ez összegből az irgalmas rend egri kórházának 50 frtot, az egri irgalmas nénék intézetének szintén 50 frtot juttatni, — a fönmaradt 92 frtot mába törtek, a pápai állam tisztviselőinek legnagyobb része iidvö- sebbnek tartotta át nem állani olasz állami szolgálatba. Miután azonban a pápa előbbi összes tisztviselői karát továbbra is nem tarthatta meg szolgálatában, legnagyobb részöket nyugalmazta. Az első tiz évben a nyugdíjaztatások által felszaporodott kiadás valóban rengeteg volt ; de IX. Pius nem akarta hű szolgáit a nyomornak kitenni, s igy az iszonyú terhet magára vállalta. Természetes, hogy e rettentő kiadás, a bekövetkező halálesetek folytán évről-évre apad annyira, hogy ma már az aránylag csekélyebb másfélmillió lírányi összegre apadt alá. A fönebb felsorolt főbb budget-tételek azonban még korán- sem merítik ki a szentszék kiadásait. A rendkívüli kiadási tételek ismerete csak igen csekély részben szivárog ki a közönség körébe. S hogy ezek gyakorta mily nevezetes összegekre rúgnak, példa rá a Congregatio de propaganda fide, mely már harmadizben vesz igénybe 500,000 lira segélyösszeget. Ezenkívül Rómában számos tudományos intézet., minők péld. a Sz.-Tamás-akademia, a Conferenze giuridico-storiche, az Accademia Pontifica Tiberina, az Accademia dei Nuovi Licei, s több mások részesülnek a szentszéktől időnkint segélyben, vagy kapnak összegeket fontosabb müvek kiadására. Ezekhez járulnak ama tetemes összegek, melyeket a szentszék a sz. Jánosról czim- zett lateráni bazilika restaurácziójára fordított, s melyek 5 millió lírára rúgnak. A romai katakombákban történő kutatások, tudvalevőleg, szintén a szentszék költségére történnek. Carpineto, XIII. Leó pápa szülővárosa, ő szentsége példaszerű bőkezűségének köszönheti nagyszerű vízvezetékét, s pompás kórházát, mely monumentális építkezések szintén rengeteg pénzébe kerültek ő szentségének. Hogy mennyi áldozatot hozott pedig egri elszegényült polgárok közt legjobb belátása szerint szétosztani szíveskedjék. A tett valóban méltó ahhoz, aki már nevében is az emberi szív legnemesebb, legroagasztosabb érzelmét hordozza! — Grand soirée dansante. Mióta városunk intelligens elemének társadalmi élete újabb lendületet nyert az időnkint rendezett piquenique-ek, estélyek s más alkalmi összejövetelek által; mióta az összetartás mind mélyebb s mélyebb gyökeret vert előkelő családaink körében, Gáspárdy Géza, városunk tekintélyes ügyvéde s közszeretet- és tiszteletben álló férfia volt az, ki leginkább előmozdította azt páratlan szívességével, az ő vendégszerető háza képezte központját e nagy fontosságú fordulatnak társadalmi életünkben, itt jöttünk össze minden évben legnagyobb számmal s itt találtunk mindannyiszor oly nyájas vendégszeretetet, mely lekötötte egész valónkat, mint ez f. hó 8-án szerdán este is történt, mely alkalommal szeretett főispánunk és kedves neje ő méltóságaikat is volt szerencsénk láthatni és üdvözölhetni a jelenvolt díszes társaság körében. Oly szép és oly fényes thea- tánczestély — mint maga a vendégszerető házigazda nevezte — folyt le ez estén Gáspárdy Gézánál, mely sokáig kedves emlékeket fog hátra hagyni a jelenvoltak lelkében. Fél kilencz óra lehetett, midőn a fényes társaság összejött. Csakhamar belevágott Gábor is a legropogósabb csárdásba s oly tűzzel fogott hozzá az arany fiatalság a tánczhoz a tágas salonban, rnintüa legalább is egy esztendeje pihentette volna a talpát. Néhány tour és egy négyes után fölnyiltak a többi helyiségek ajtai is, hol három szobában ugyanannyi, mintegy 45 személyt ellátó gazdag terítéktől roskadozó asztal várt a már ekkor kissé nekihevült keblekre. A kedélyes társalgással — különösen a páratlan kedélyű K. S. főhadnagy bohóskodásaival — fűszerezett pompás fogásokból álló lucullusi lakoma közben főispán ő mlga meleg szavakban emlékezett meg a szívélyes barátságról, éltetve a házigazdát és kedves családját, mit a vendégszerető háziúr hasonló meleg szavakkal viszonzott. Vacsora után az egész társaság újra tánczra kerekedett s folyt a táncz oly animóval, amihez fogható alig lehet mindaddig, mig csak a folyton növekvő reggeli világosság hazatérésre nem szólított bennünket. Nem is tudom, de azt hiszem 7 óra lehetett, mikor hazamentünk. Hogy mily körülmény volt létrehozója e sokáig emlékezetes szép mulatságnak; most sem tudom, de azt hiszem — ami való is, — hogy a szeretetreméltó, kedves háziasszony: Gáspárdy Gézáné, szül. Okolicsányi Celeszta úrnő névnapja volt annak indító oka, s épen azért ma sem tudom elfelejteni, hogy annyira tiltakozott jókivánataim ellen, mikor az én naptáramban april. 9-ére esik Celeszta napja, és arról nem tehetek, ha vannak naptárak, melyek e napon Dömötör napját jelezik. Egyébiránt bármint. legyen, ma is azt mondom, hogy az olyan aranyos kis háziasszonyt, mint Gáspárdy Gézáné, már eddig is a most uralkodó pápa Perugia városának, melynek ő szentsége püspöke volt, mindenkit bámulatba ejt, ki e városban megfordul. A Cortile della Pigna-beli vatikáni zsinat emlékoszlopának befejezése szintén XIII. Leó pápának köszönhető, s a pompás emlékmű bizonyságot tesz ama jelentékeny összegről, melybe befejezése került. XIII. Gergely ódonszerü tornyán, a könyv- és levéltár fölött a lefolyt évben egy csillagvizsgáló torony (specola) épült, melynek kezelésére nézve a szent atya különleges intézkedéseket tett. Aki e csillagvizsgálót meglátogatva, figyelemre méltatja, mennyi drága csilagtani műszer kellett annak teljes berendezéséhez, aki az égboltozat pontos lefényképezése czéljából a XIII. Leó nevét viselő tornyon épült kupolát megbámulta, annak lehet fogalma a most uralkodó szent atya páratlan áldozatkészségéről. Az ara múltjából. A tömérdek Hymen-hirek között, melyekkel a farsang beköszöntött, Linda és Lajos is elküldték rokonaik-, barátaik- s jó ismerőseiknek diszkártyájokat, melyen ékes rond-irással vala olvasható, hogy: „Linda . . . Lajos . . . jegyesek.“ Linda egy csinos, szöszke bécsi hajadon, Lajos pedig egy barna magyar ficzkó volt, Budapestről. Mindketten vidám kedélyű gyerekek. Linda atyja superintendens, a Lajosé pedig kúriai biró. A manó tudja, hogyan és* hol kerültek össze. De hogy egymást imádják, az már bizonyos. A színhely, hol a szerelmes jegyespárt először megpillantjuk, egy enzersdorfi kertecske. Euzersdorf, köztudomás szerint, vasúti *
