Eger - hetilap, 1891

1891-04-07 / 14. szám

— megfelelő utasítással láttam, el, reméllem lesz is sükere. — A kezdők osztályában megszűnt azon eddig dívott szokás, hogy a kántor-tanító időről-időre fogadott és bocsátott el „segéd-tanitő- kat.“ Most a kántor maga tanít és dicséretére legyen mondva, teljesen kielégítő eredménynyel. Az iskolaszék elnöke az iskolaügyek ellátása körül kiválóan buzgólkodik. A tankötelesek nagyszáma miatt új iskola felállítása szükséges, a mi 1893-ban lesz foganatosítva. — Az iskolaszékkel ez ügyben tárgyaltam, s az iskolai alkalmas telket kiválasztottam.

Szarvaskőn, e rendkívül szegény iskolában, hol a tanító úgy szólván a megélhetéssel küzd, szintén észleltem előhaladást, s ez is meggyőzött arról, hogy a tanítónál a lelkiismeretes szorgalom egyik tőkellék. — a mely gyengébb tehetség mellett is képes síikért felmutatni.

Végül jelentem, hogy a hasznos-hutai tankötelesek oktatására egy állami vándor-tanitói, és a hatvani állami elemi népiskolához egy újabb rendes tanítói állomás rendszeresítése iránt a vallás és közokt. m. kir. Minister úrhoz indokolt előterjesztést intéztem.

Jövendő szőlő kultúránk,

ii.

Midőn arról van szó, hogy szellemi és anyagi erőink latba- vetésével — tehát minden áron mentsük meg a megmenthetőt, vagy — hogy a már elpusztultat szorgalmas munka és pénzáldozat árán tegyük újra felvirágozóvá — mindnyájunk jól felfogott érdeke azt kívánja tőlünk, hogy e nagy összeget elnyelő kultúra fejlesztése körül munkálkodásunknak a szakismereteken nyugvó biztos alapja legyen.

Ugyanezért arra fordítsunk legnagyobb gondot és ügyeimet, hogy befektetésünk után szorgalmas munkálkodásunknak hasz- nothozö gyümölcseit minél előbb élvezhessük.

Nagy hiba lenne tőlünk oly telepítés keresztülvitelébe bocsátkozni, melynek kétes sükere, s bizonytalan eredménye eleve is megállapítható lenne. — Értem itt a direkt-termő európai szőlőfajainknak fertőzött talajunkba leendő újra ültetését. — Mai viszonyaink között az újra telepítés sükeres keresztülvitelének egyedül csak két módja ven. Egyik a direkt termő amerikai fajok ültetése, másik a nemes oltványokkal való újra telepítés. Az előbbire vonatkozólag igen kevés itt a megjegyezni való, mivel az ameritai fajok ültetése az európai fajok ültetésével egészen azonos.

Az ültetés különös szabályaid, csakis az egy méteres távolEgy vén bútor.- Rfiz. Irta Hevesi József.

Mintha ekeversenyt rendezett volna rajta, úgy tele szántotta az idő Maris asszony ábrázatát fedőkkel, melyek olyan sűrít egyenes vonalakban váltogatják egymást, akárcsak a szántóföld barázdái.

Az igaz, hogy már öreg is a jó lélek. A falu legvénebb emberei sem látták fiatalnak. Talán nem is volt soha sem fiatal. Sárgás-barna bőre, mely olyan, mintha cserzett volna, talán sohasem volt fehér, puha, harmatos, talán soha sem ömlött el rajta az ifjúság üde hamva; törött fényű szemeiből talán sohasem villant, ki egy ragyogó sugár, és kétrétbe hajtott termete talán sohasem versenyezett Libanon karcsú cédrusával.

Olyan öreg szegény, olyan törődött, olyan roncs!

Rugékonyságának. elevenségének, fürgeségének csak egyetlen lfrdetője maradt. Az igaz, hogy ez aztán hangosan is hirdeti a múltat, nagyon is hangosan.

Szegény jó Maris asszonynak a nyelve még ma is úgy pereg, akár az orsó. Ezen nem fogott az idő, sőt még élesebbre fente.

Nála teljesedett a khinai közmondás, mely azt tartja, hogy a nőnél a nyelv a kard, melyet nem enged megrozsdásodni.

És Maris asszony bizony jól forgatja azt a kardot, nem fog nála egyhamar megrozsdásodni. Áz összes cselédség retteg tőle, mint a tűztél, mert ha egyszer elkezd porolni, úgy kergeti egyik szó a másikat, mint a héják, mikor csoportostul indulnak útnak. Nincs annak vége-hossza.

És Maris asszony egy cseppet sem tartózkodó. Neki mindegy, akár a belső szobalány, akár az utolsó pesztra, ha egyszer

ságot tartsuk meg itt úgy a sorok, valamint a tőke-távolságok méreteinél is. Ami pedig ezen fajok újra ültetésénél a szabályok- szabályát képezheti — főképpen az: hogy a most már teknő-ovál- alakúvá rendezett szőlősorok — nem mint eddig a lejtő felé, hanem feltétlenül a szőlő derekát keresztülszelve a szélesség- felé irányúltak legyenek. Ezen újításnak czélszerű és hasznos volta különösen abban rejlik, hogy az ily hullámzatos-teknö- alakkal biró szőlősorok a kisebb-nagyobb esőzések alkalmával összegyülemlett esővizet nem bocsátják el úgy, mint az eddigi —• úgyszólván nyílt csatornát képező szőlősorok. Az ily hullámzatos- ovál-sorok. mint nem igen alkalmas vizutak, a vízmosásoknak sincsenek annyira kitéve. A gőz és hő kisugárzásai, valamint ezeknek visszaverődései is, az ily sorok által hathatósan előmoz- dit.tatván, a szőlő érlelésének hatalmas tényezőivé válandnak. Ezek pedig mind oly dolgok, melyek megérdemlik, hogy az újra ültetésnél számottevöségük ügyelemre méltattassék! A fentebb elősoroltak után az amerikai fajok újra ültetésének mikéntjével készen lévén, térjünk át a nemes oltványokkal való újra telepítés módozataira.

Miután itt az oltási műveletek számtalan nemével találkozunk — nevezetesen a szemzés, hasítás, párosítás, sipolás, héj- baoltás és a többi — elegendő, ha ezek közül csak a három első begyakorlásában tökéletesítjük magunkat. Eddig a gyakorlat is e három elsőnek t, i. a szem fos, hasítás és párosításnak adta meg az elsőséget minden egyéb oltási mivoletek fölött. . . A fásoltás, mely ez időszerűit a szőlő-oltásnál a legelterjedtebb — szintén nem más, mint párosítás. A zöld oltás legelterjedtebb neme a szemzés; kivételkép alkalmazható még a szőlőnél a hasítékban való zöldoltás is. De bár miként nyert, vagy készült oltványaink legyenek is, legtanácsosabb azokat örökös helyeikre azonnal kiültetni.

A beiskolázás szerintem egyedül csak arra való, hogy a betelepítés hiányai abból pótoltassank. Fölötte nagy tévedésben élne az, aki — feltéve, hogy rigolirozott területe van — oltványait előbb beiskolázná, s csak azután ültetné ki örökös helyére, midőn már azokból teljes készlettel bír. A gazdának minden tekintetben előrelátónak kell lennie. Az idő és viszonyokkal számot vetni, s dolgát lehetőleg úgy végezni, hogy munkálkodásának hasznát mielőbb vehesse. A beiskolázás igen sok időt vesz igénybe. Legkevesebb két év kell ahhoz, hogy oltványaink az iskolából veszélyeztetésük nélkül örökös helyeikre kiültethetek legyenek. A kiültetés után ismét egy év múltán várhatnék majd munkálkodásunknak hasznát. Tehát nésry év peregne le. szépen, mig a gazda fáradtsága első gyümölcseit örömmel szemlélhetné. Ez pedig

nem felel meg a kötelességének, bizony emlegetni kezdi az öregapja teremtését.

De még a nagyságos urnák is megmondja a véleményét, ha az valamit nem cselekszik inye szerint, még pedig olyan ki- apadhatlan szó-áradattal, mely elől az úr is futásban keres menekvést.

Hja, hiába, Maris asszony régi bútor, és kiváltságos jogai vannak a háznál, melyeket mindenkivel szemben érvényesít, csak a — kisasszonynyal szemben nem.

*

Ez a „kisasszony“ voltakép a ház úrnője és a többi cselédség nagyságos asszonynak szólítja, hanem, hát Maris asszony nem tud ahhoz a czimezéshez hozzászokni. Ő neki csak „kisasz- szony“ marad az immár fiatal anya; minek következtében, aztán abba az abnormis helyzetbe jut, Jioyry a nagyságos urat a „kisasszonyom férjének“, a kis babát pedig a „kisasszonyom gyermekének“ nevezi.

Hiszen ő még az öreg nagyságos asszonyt is szolgálta annak leánykorában. És mikor az férjhez ment, őt is vele adták, nem férjhez, — mert hisz Maris asszony gyűlöli a férfiakat, a kik nem egyebek, mint ördögök, — hanem szolgálatba.

És attól a percztől, hogy megszületett az ő kisasszonya, soha, soha, egy órára sem tévesztette őt el a szeme elől. () dajkálta, nevelte, mosdatta, öltöztette, fektette, ringatta, altatta, jártatta, etette és tanította meg az első szavakra, különben, mint később a nyelvmesterek, kik annyi fránya beszédre oktatták. Ő tanította meg az első lépésre, az első csókra és az első dalra. () készítette neki az első bábut, és az ő öléből mosolygott először az édes anyjára azokkal a tiszta, nagy, kék szemekkel, melyek derültebbek a májusi égboltnál.

Maris asszony látta őt aztán később nagyra nőni, kifejlődni, a bábukat könyvekkel cserélte föl, tömérdek sok könyvvel, me-