Eger - hetilap, 1891
1891-03-31 / 13. szám
105 nincs, — de ellenkezőleg, a nagy sietség válhatna megyénknek kárára. E kérdés megbirálásánál a főispán személyétől el kell tekinteni, — mert, ki személyen keresztül nézi ez ügyet, — ■a megye érdekét nem látja meg. Antoine. Különfélék. (Előfizetési fölhívás. Tisztelettel kérjük azon t. olvasóinkat, kiknek előfizetésük a f. márcz. hó végével lejárt, előfizetéseiknek idejekorán való megújítására. Előfizetési föltételek: Egész évre Félévre Évnegyedre Egy hóra 5 frt. 2 „ 50 kr. 1 * 30 „ — » 55 „ U^T“ Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. Az „Eger11 kiadóhivatala. — A húsvéti szent ünnepeket szokott áhitatos kegyelettel ünnepelte meg városunk kath. közönsége. A nagyliét folyamán, a délesti órákban tartott, s az egri növendékpapság által szokott szabatosság- s hatással énekelt Lamentatiókat, és „Miserere“-t rendszerint nagy számú ájtatos közönség hallgatta. — Nagy- Csütörtökön, az ünnepi nagymisén, valamint az ezzel kapcsolatos olaj- és krizmaszentelés, ugyszinte a lábmosás szertartásain, a szokott nagy számú, s fényes egyházi segédlet mellett dr. Samassa József érsek ő exja pontifikáit. Ugyancsak érsek- főpásztor ő nmlga vezette Nagy-Szombaton az esti órákban, fényes ■egyházi kísérettel, a feltámadás ünnepi körmenetét, — s tartotta Husvét-vasárnapján regg. 9 órakor az ünnepi nagymisét. — Daczára a kedvezőtlen, borongás, szeles és hűvös időjárásnak, ugy a szent sirokat, valamint a különböző templomainkban külön időkben tartott feltámadási körmeneteket is nagyszámú ájtatos hívek látogatták. — A közöshadsereg köréből. A hiv. „Bpesti Közlönyében olvassuk: „0 cs. és kir. apóst. Felsége legkegyelmesebben méltóztatott: Offenbach József, 60. sz. gyalogezredbt-li ezredesnek, a jól megérdemelt nyugalomba helyeztetését saját kérelmére elrendelni, és neki ez alkalomból, — hosszú, kötelességhű, békében és háborúban egyaránt kitűnő szolgálatai elismeréséül — a katonai érdemkeresztet adományozni. — Hymen. Erdélyi Marianna kisasszony, özv. Erdélyi Józsefné, szül. Ferenczy Mária úrnő kedves és müveit leánykája, az egri elite-hölgykoszoru egyik legbájosabb virága, Husvétvasár- napján, f. é. marcz. hó 29-én váltott jegyet ifj. Simonyi Károly t. megyei aljegyzővel. — Kinevezés. Az áthelyezés által nem rég megürült egri kir. al ügyészi tisztre e napokban d r. S a á r y Z s i g m o u d kőszegi aljárásbiró neveztetett ki. — Hymen. Lipcsey Lidiké kisasszonyt, Lipcsey Péter kir. közjegyző, szép műveltségű, szeretetreméltó leánykáját, e napokban jegyezte el arájául Ló hr Antal mérnök, tartalékos hadnagy, Budapestről. — Apát-választás. A zircz-pilis-pásztó-szent-gotthárdi apátságokban egyesült magyar cisterczi rend apátjának megválasztása, holnap, csütörtökön, f. hó 2-án fog Zirczen végbemenni. A választásra az egri cist. rendház összes tagjai — az alperjel házi gazda kivételével — Zirczre utaztak. E miatt fógymnásiumunknál a húsvéti szünetek f. apr. hó 5-ig hosszabbittattak meg. — Hymen. Nyáry Teréz kisasszony, Nyáry József t. füredi birtokos és az ottani takarékpénztár vezérigazgatójának kedves és müveit leánya a napokban váltott jegyet Popovics Szilveszterrel, Békésmegye első aljegyzőjével. — Húsz év után! Az egri kath. főgymnásium azon tanulói közöl, kik az 1871-ik évben a VIII. osztályt végezték, s a mondott év jul. 7-én ugyanott érettségi vizsgálatot tettek, — s kiket sorsuk azóta a szélrózsa minden irányában szerteszórt e hazában, — ez idő szerint hatan vannak, kiket pályájuk huzamosabb időn át csatol Egerhez, ama városhoz, melyben középiskolai pályafutásukat, többi iskolatársaikkal együtt fejezték be. „Murányi Venusa“ csaknem minden 10 évben uj kiadást ér, s tovább másfél századnál legkedveltebb olvasmánya a közönségnek ? Hisz mindössze is csak a leírások iránt van érzéke, noha -e tekintetben aztán erős; elbeszélése azonban lépten-nyomon megakad a közbe szőtt idegen részletek, alanyi hévömlések s elmélkedések miatt; jellemei ugyanazok, csak más név alatt; szóval, ami csak az elbeszélést rosszá teszi, mindazon hibáknak egész halmaza minden müve. Igaz, hogy verselése oly tökéletes, hogy maga Arany János is alig-alig képes itt-ott felülmúlni, ellenben többször nem is bir vele mérkőzni. Mi fejti hát meg ez ellenmondást? Nem más, mint ha aláírjuk Aranynak róla mondott jellemzését: „G-yöngyösi alapjában lirai költő volt . . . lírai oldalát tárgyának mindig megragadja, ilyenkor igazi elemében látjuk: legszebb helyei ezek. Dallá olvad az elbeszélés, a párbeszéd hősei ajkán. Maga is érzi, sőt egyszer kimondja ezt. . . Gyöngyösi ■e szerint . . . ugy hatott korára, mint lirai költő:“ . . . Csak Arany e szavai után értjük aztán, mért akad meg Gy. ajkán lépten-nyomon az elbeszélés; azért t. i. hogy alkalma legyen a lírikusnak kiömleszteni lelki tartalmát majd a hírről, majd a pártos kod ás ellen, majd a szerelemről, stb. s ezért ad hősei ajkára egy-egy dalt, melyet bármely szerelmes eldalolhat; s mely részleteket ha Gy. elbeszélő müveiből kivágnánk s külön ezimek alatt összefűznénk : a lirai költemények egész gyűjteményét birnók, látván belőle, hogy csakugyan egyik legnagyobb lírikusunk volt az, ki egész életében alig irt lirai költeményt, de elbeszélési tárgyakon ömlesztő ki lantos szellemét, (lragadva s lebilincselve dallamos nyelve bűbájával nemcsak kortársait, de mindörökre nemzetét, jó magunkat sem véve ki, sőt bátran mondhatjuk, ez oldala biztositandja Gyöngyösinek a halhatatlanságot. — És ép e körülmény, hogy t. i. lirai ömlengései elbeszélésekké szélesült regények: képezi a legeklatansabb bizonyítékot állításunk mellett is a magyar lira jellegéről. ... A múlt század, a szathmári béke százada, csakis végső tizedeiben kezd termékeny lenni az irodalom számára; különben a lojalitás hazafiatlansága, tespedés léhasága borúi a nemzet egére, elfátyolozva azt az álomkórság lidérezszárnyaival. Ámde e sötét éjben is világit egy-két csillag az égalján. E csillagok egyike br. Amadé László, ugyancsak korának legnagyobb lírikusa, de ki számot tesz összes irodalmunkban is, korkülönbség nélkül ösz- szeválogatott jeleseink pantheonában. Tudjuk róla, hogy a pillanat költője volt, hogy jó részben rögtönzött versei csinos ötletek- s képekben bővelkednek; hogy zengzetes dalai szerelmének hol könnyed bánatát, hol változó örömeit, majd a katonaélet gyönyöreit, majd a házas élet bajait éneklik: de hogy állításomat igazolná, aligha sejti valaki. Ki kell tehát jelentenem, hogy vau egy lirai regénye is költőnknek szerelme történetéről. De e műve még kiadatlan. Mely mű ha napvilágot látand, szellemi életünk legsötétebb százada is líránkról tett állításom igazsága mellett szavazand. Líránk történetében a múlt század utolsó, s a jelen század első évtizedeit két nagy lírikus hidalja át: Csokonai és Kisfaludy Sándor. Ha már az előbbi is fényes tanúságot tesz állításom igazsága mellett nemcsak Dorottyájával, Béka-egér-harczával s tervezett Árpád-eposzával, de főleg „Lillához“ czimzett szerelmi regénynyé szélesült dalcziklusával: annál hangosabban hirdeti, ha ki nem mondanám is én, ugyanazon igazságot a „Himfy szerelmeinek“ költője, kinek ugyanazon költői alanyisága, mely e Petrarkai dalregényt lehellé, ömlik tovább izzó lávatenger gyanánt „Gyula szerelmében“ s Csobáncz, Tátika, Somló stb. czimü rege-cziklusában. . . . Mindkét jelesünk sokkal ismertebben igazolja tételünket, hogysem tovább kelljen időznünk szent rózsaberkeikben. De ne fájjon távoznunk fölszitott kandallójuk melegétől, mert újabb örömre vonja szivünket a nagy lantos, kinek K. S. átnyújtja a koszorút, mielőtt maga elnémulna: Vörösmarty Mihály. a lírikusok lírikusa, a minden izében alanyi költő, mindaz- által a nemzeti eposz megteremtésének kísérletezője Zalánjával. Igen, eposz akar lenni e mű; de ha látjuk, mint kénytelen leszedni róla Gyulay Pál az eposzi dicsőséget, a nélkül, hogy a mű
