Eger - hetilap, 1891
1891-03-31 / 13. szám
13-ik szám. 30 -ik év-folyam 1891. márczius 31-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasáb'zott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedésc; s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. /S :Mf. m ________________________ F elolvasó- és kamara-zeneestélyek. A cisterci rendház nagyérdemű tagjai, s a zenekedvelők egyesülete által rendezett felolvasó- és kamara-zeneestélyek, mint a múlt évben, úgy az idén is a közönség élénk érdeklődése mellett folytak le. Mindkét estén nagyszámú előkelő, müveit közönség töltötte meg a főgimnázium tágas torna-termét és hallgatta nagy figyelemmel az előadott zeneműveket és felolvasásokat, örvendetes tanúságát adván annak, hogy a közönség és a szereplők egyaránt megtalálták, amit óhajtottak; a közönség megtalálta azt a szellemi táplálékot, amelyet a szépérzelem, mü- izlés, kedély, egyszóval a léleknek gyönyörködni szerető része, de maga a gondolkozó ész is megóhajt idönkint. a szereplők pedig megtalálták az őket méltányolni, élvezni tudó közönséget. Midőn közönségünk tömeges látogatása és jelenléte alatt mohó figyel mezese által érthető jelét adta annak, hogy érdeklődéssel viseltetik az estélyek iránt és tetszésével kiséri azokat, akkor kritikát gyakorolt nem csak az ott nyújtott szellemi élvezetek értéke, de még inkább — önmaga felett. Mert hiába, magasabb, finomabb, szellemibb, a közönségestől távolabb eső gyönyöröket csak fejlődött, finomult müizlés, eszmékkel gyakran érintkező ész. ideálisabb érzelmek iránt fogékonynyá nemesedett kedély képes élvezni. Egy könnyű szerkezetű operett-dallamot vagy népdalt, egy melodikus keringőt az élvezet kisebb-nagyobb fokával hallgat egy műveletlen egyén, egy pór is; a katonai zenekar zengő lármája, a czigánybanda szilaj játéka erőszakosan is utat tör magának a figyelemhez s ha más hatást nem kelt fel a hallgatóban, vaskos ritmusa önkéntelen mozgásra ingei*!i a test tagjait s derültebb hangulatot ébreszt. Ámde egy klasz- szikus zenedarab, főleg vonós-négyes által előadott ily zenemű élvezéséhez bizonyos szellemi tulajdonok szükségesek. Az öntudatos Ítéletnek legalább derengő világossága, egy picziny akaraterő, mely a figyelmet odakényszeriti osztatlanul és szakadatlanul az egymásból folyó hangok megragadására. Fejlődött Ízlés, mely a szövevényesebb szerkezetű és erősebb harmónia szépségeit is megérti; gyakorlott érzék, mely az ensembleban is követni tudja az egyes hangok önálló menetét s kiveszi úgy azok szerepét, mintáz összehangzásukból származott, folyton változó kellemes harmóniát; kiséri a darab motívumait haladásukban; akifejezett zenegondolatokat észreveszi; gyönyörködik az átmenetek szépségeiben; — a művészi szép iránt fogékonynyá finomult kedély, élénk szépérzelem, — mindezek nem nélkülözhetők egy nagyobb- szabásu klasszikus zenemű élvezéséhez. S hogy eme tulajdonoknak valaki birtokába jusson,^ nem szükséges, hogy maga is zenész legyen, hanem szükséges, hogy ily müveket gyakran és figyelmesen hallgasson; szükséges a hallási és műérzék, a figyelem, ítélőképesség és kedély gyakorlottsága, s ebből származott fejlettsége és finomultsága. Hogy pedig ez tökéletesebb szellemi állapot, s azért e tulajdonok a műveltség attribútumai között helyet foglalnak, az kétségtelen. A vad indiánt a csörgők, dobok, üstök zűrzavaros lármája is kielégíti és nem tud különbséget tenni ezen hangkhaosz és egy zenekar játéka között. Nálunk a műveletlen pór is fülsértőnek találja amazt s az élvezet bizonyos nemével hallgatja emezt. S ez izléskülönbség mértéke egyszersmind annak a különbségnek is, mely a kettő szellemi fejlettsége között létezik. Ámde ha ez utóbbinak egy finomabb hangszeren előadott magasabb, művészibb darab szépségeit kellene élveznie, arra ő is képtelenné válnék. Ahhoz a kellő értelmi magaslaton kívül az előbb fejtegetett tulajdonok szükségesek, S ez ismét egyik mértékmutatója e kettő szellemi fejlettsége és műveltsége közt létező különbségnek is. Hasonlóan áll a dolog a szavak művészetével, az irói termékekkel. Egy fecsegő tárczaczikket, humoros, kalandos elbeszélést, izgató regényt érdekkel olvas kevésbbé müveit egyén is, — természetesen anélkül, hogy azok hasznos és maradandó "nyomokat hagynának lelki világában, — mert kevesebb Ítéletet, könnyebb gondolkozást kíván, nem okozván semmi nehéz munkát az elmének, s közönségesebb fogalmakat és gondolatokat tartalmaz. Azonban egy oly müvet, ahol a szépirói művészet egyesül a tudománynyal; amelyben tehát elvontabb eszméket, rendszerekbe szorított fogalmakat, a tudomány megállapított törvényeit, veszi fel az iró munkájában anyagúi, hogy azokat szépirói művészetével kellemes, tetszetős ruhába öltöztesse, s így az olvasónak gyönyörködést és tanulságot nyújtson egyszerre, — ?z ily müvet, legyen az kisebb értekezés, disszertáció, aforizma, vagy nagyobb önálló munka, csakis kellő műveltségű, elég tágas ismeretkörben széttekintő egyén képes élvezettel és haszonnal olvasni vagy hallgatni. S ez az ily egyénre az objektiv ismeretek gyarapodásán kívül szubjektív haszonnal: az értelmi erők fejlődésével és a kedélyi világ finomodásával jár. A felolvasó- és kamara-zeneestélyek rendezői ily irányú szellemi élvezetet és tanulságos szórakozást kívántak nyújtani klasz- szikus zenemüvek előadása és tudományos irányú felolvasások által városunk müveit közönségének. Az elmondottakból tehát két konzekvenciát vonhatunk le ez estélyekre vonatkozólag. Az egyik az, amit már fentebb is kifejeztem, hogy a t. közönség önmaga felett, is gyakorolt kedvező kritikát, midőn oly nagy érdeklődést tanúsított, a lefolyt esték iránt. A másik pedig az, hogy nagy köszönet illeti mind azon egyéneket, kik az estélyeken szerepeltek. mind a rendezőséget s az eszme megtestesítőit, mert a szellem oly termékeivel és vívmányaival, a műveltség olynemű tényezőivel ismerkedhetik gyakorta közönségünk, amilyeneket más városoknak nélkülözniük kell. Az idén lefolyt két estélyen a zenekedvelők egyesülete előadott négy klasszikus zenemüvet : az első estén egy Mendelssohn- vonós-négyest s Goldmark egyik ötösét; a második estén Schubert egy vonós-négyesét s Rubinsteintől egy hármast. Közben két felolvasás tartatott. Mendelssohn előadott vonós-négyese a mester egyik kiválóbb müve. Négy tételének mindegyike egy-egy önálló egészet képez, s mint az ilynemű nagyobb zenemüveknél szokásos, mindegyik másmás nemét mutatja be a zenei alakoknak. Az első egy zajos allegro, egy bár csinos és mesterien kidolgozott, de nem zenész emberek előtt kissé hálátlan mű, mert, mig valamely kellemes melódia nincs benne, a gyors menetben a harmónia egy zűrzavaros hangtömeggé látszik összegomolyogni. Kétségtelen, hogy azt inkább az ész számára irta a mester, mint gyönyörködtetésre. Alinál szebb azután a második tétel, a scerzo, mely egyszerre megragadta a közönség figyelmét, s fogva tartotta mindvégig. Az eleje kedélyes, játszi dallamaival, majd a folytatása orgonaszerű lágy harmóniájával gyönyörködteté a hallgatókat. Igen szép szerepe van e tételben az altó violának, mely sajátszerü gömbölyű hangjával beleénekel egy-egy rövidke kedves dallamot a folyó harmóniába. E tétel jóval felülmúlja szépségben az előbbit, amit. a közönség erősen demonstrált is zajos tetszésnjnlvalutásaival. Szintén nagyon szép és zeneileg értékes részt képez a
