Eger - hetilap, 1891

1891-01-06 / 1. szám

1-sö szám. 30 -ik év-folyam. 1891. január 6-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — Félévre . . 2 50 Negyed évre- 1 „ 30 Egy hónapra — 45 Egyes szám — 12 EGER. ■ *; Hirdetésekért: ' mtoden 3 hasábozott petit , . sorrily után 6, bélyegadó .fejébÁ minden.hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. \ ■ • Előfizetéseket, elfogad: a kiadó-hivatal (lycemni nyomda), a szerkesztőség (Széclienyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. | T „Boldog uj évet!44 Az „Eger“ múlt évi utolsó számának névtelen vezérczikk- irója, úgy látszik, nem nagy barátja a konvenczionális szokások­nak, ezek közt az udvariasság némely chablonszerü formalitása­inak, különösen pedig, — mert sok kellemetlenséggel járnak, — az uj évi gratuláczióknak. Nem vagyok vele egy értelemben. Mert ha azt veszsziik, csaknem minden konvenczionális társadalmi szokás, vagy udvari­assági formalitás össze van kötve bizonyos kényelmetlenségekkel, s csupáu ezért szakítani valamely szokással, főleg olyanokkal, melyek arra szolgálnak, hogy az emberek közt,, a társas életben a szívességet, a kegyeletet, a kölcsönös tiszteletet s becsülést istápolják s öregbítsék, — sem nem okos, sem nem opportunus dolog. Úgyis elég kegyeletes szokással szakított már eddig is az úgynevezett modern czivilizáczió; s ha még azt a kevés meg- maradottat is kipusztitjuk társadalmi életünkből, mi marad visz- sza közöttünk a nemesebb érzelmek kölcsönös kapcsolkozásának szimbólumaid r A rideg, fagyos közoTffr 4 * Érzi, tudja ezt az emberiség, s azért csak nagy nehezén, s nagy sokára bir megválni tőlök. Az ephemer szokások, divatok, könnyen váltakoznak, jőriek s elmúlnak; de a kegyeletes szoká­sok divatja századokon át föntartja magát. Az újévi köszöntések szokását a leghatalmasabb fegyverrel: a jótékonyságéval akarták megsemmisíteni. Nem sükeriilt. Éu is határozottan perliorreskálom ama visszaéléseket, me­lyekre épen az uj ér i gratulácziók nyújtanak legtöbb s legked­vezőbb alkalmat; de azért e körülményt még sem tartom ele­gendő oknak arra nézve, hogy ez ősrégi kegyeletes szokással végleg szakítsunk. Az évfordulót, mondhatjuk: kivétel nélkül, minden ember fontos mozzanatnak tartja életében. Rendszerint nem a születési, hanem a polgári év fordulójánál szoktunk felkiáltani: „Ismét egy évvel lettünk idősebbek!“ Maga a társadalmi élet is fontos momentumnak tartja az év fordulóját, s úgyszólván minden mű­veltebb vallásfelekezet megünnepli a ha'dokló év utolsó, s a szü­lető év első — „Szilveszter“ és „Újév“ — napját. Az év­forduló e vallási s társadalmi jelentősége hozta létre ama száza­dok óta divő kegyeletes szokást, hogy az emberek ez alkalom­ból egymásnak sok minden jót kivannak. S ez a jó kívánat — valljuk meg őszintén. — jól esik, mert valóban ránk fér. „Selten kommt vas besseres nach“ tartja a német példaszó, s csaknem mindnyájan kénytelenek va­gyunk beismerni, hogy — igaza van. Az egyes emberek életében az évek számának növekedtével arányban gyarapodnak egyszers­mind a gondok és bajok is, még pedig annál nagyobb mértékben, minél inkább fokozódnak, — az emberi természetből kifolyólag — vágyaink és igényeink. S a tapasztalás azt bizonyítja, hogy éve­ink hosszú sorozatából alig volnánk képesek egyet-kettőt kisz'e- melni, melyekről bízvást elmondhatnák, hogy kedvezőbbek voltak a megelőzőknél. Selten kommt vas besseres nach. S a mi áll az egyes emberek életére, ugyanaz áll a társa­dalom, az egyes népek és nfemzetek életére nézve is. Ennek iga­zolására elég legyen csupán azon egy körülményre hivatkoznunk, hogy az úgy nevezett „fegyveres béke“ évről évre erőseb­ben fojtogatja az európai nemzetek torkát. Helyes és nemes, — mert szives, udvarias és kegwéletes szokás tehát, hogy a felebarátok az uj év alkalmából, egymást ' jó kivánatokkal üdvözlik. Mert csak azt kivánjuk,más(#n|k, apfit magunknak is kívánunk: egy jobb, boldogabblye§. S -mert az újévi gratulácziókra nézve ez a mi nézetünk Jféígy ő ződCsünk, azért a most beköszöntött évforduló alkalmából mz^,Eg«F‘ t. ol­vasóinak j ; f JF „Boldog uj évet ki vánunk!“ i Jr A szegényügy Egerből. Megdöbbentő a koldusok naponkint Jvaló szaporodásának aránya városunkban. - Aki különösen /szombaton délelőtt a Káptalan-utczán végig megy, s látja a rongyaikra büszke kére- getők egyes, ronda, visszataszító csoportjait, önkéntelenül is ama gondolatra jut; hogy itt a koldusok privilegizált városában van. 1V. t, idus-v^apatok tisztán városunk elszegenyüli,^ elaggott, s keresetképtelen lakosságából kerülnének ki, aggodal­munk e szaporaság fölött talán kevésbbé volna annyira indokolt; de midőn azt tapasztaljuk, hogy e kéregető csoportok egy nagy kontingensét a szomszéd községek koldusai képezik, kik közt, feltűnő alakjaikkal, mintegy vezérekként emelkednek ki egy-egy elriasztó külsejű, elzüllött. elaljasodott, dologkerülő, idegenből idevetődött iparosfélék vagy egyéb munkások, kik fényes nappal is mint titkos rablók osonnak be lakásainkba, s csak azt vész- szűk észre, ..midőn szobánkban előttünk állanak, ijesztő arezukat szánalomgerjesztőre torzítani ügyekezve, s — iszonyú pálinkabüzt. terjesztve magok körül: midőn azt tapasztaljuk, hogy ez idegen koldus-csoportok minden engedély s felügyelet nélkül nyíltan jár- nak-kelnek utczáinkon. és zsarolják a publikumot: akkor ez üzel­meket tovább szó nélkül tűrnünk nem lehet, nem szabad. Megbotránkozott e tűrhetetlen és nyomorúságos állapotokon, — mint magán-utón értesültünk maga az egri kir. ügyészség is, és nem rég át is irt a város rendőrhatóságához, hogy e bot­rányos visszaélést megszüntetni, s a koldus-ügyet városunkban a. törvények értelmében rendezni szíveskedjék. Volt-é ez átíratnak valamelyes foganatja? Még eddig nem tapasztaltuk. Mondják, hogy t. rendőrfőkapitányunk e fölhívás következtében adott ki valamiféle rendeletet, de hogy mit: nem tudjuk; a rendeletet nem láttuk, s igy azt sem mondhatjuk meg, volt-é a rendelkezésnek valamely eredménye. Minthogy azonban a koldusok száma városunkban azóta nemcsak nem fogyott, de sőt. úgy látszik, szaporodott is, s főleg az idegen, kétes existen- cziák mind nagyobb számmal lepik el városunkat: azt kell hin­nünk, hogy valamint a szegényügyre vonatkozó törvények végre­hajtása. úgy rendőrhivatalunk ide vonatkozó intézkedése is csak — papíron maradt. Az 1871. XVIII. t, ez. 131. §-a, de egyéb ide vonatkozó törvényeink is határozottan rendelik, hogy azokról, kik közse­gélyre szorulnak, magok a községek tartoznak gondoskodni, és csak azon esetben, ha a községek erre képtelenek, folyamodható nak a törvényhatósághoz, vagy a kormányhoz segélyért. Rendezett tanácsú városokban az idevonatkozó törvények szigorú foganatosítása első sorban a városi képviselő-testület

Next

/
Oldalképek
Tartalom