Eger - hetilap, 1891
1891-01-06 / 1. szám
1-sö szám. 30 -ik év-folyam. 1891. január 6-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — Félévre . . 2 50 Negyed évre- 1 „ 30 Egy hónapra — 45 Egyes szám — 12 EGER. ■ *; Hirdetésekért: ' mtoden 3 hasábozott petit , . sorrily után 6, bélyegadó .fejébÁ minden.hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. \ ■ • Előfizetéseket, elfogad: a kiadó-hivatal (lycemni nyomda), a szerkesztőség (Széclienyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. | T „Boldog uj évet!44 Az „Eger“ múlt évi utolsó számának névtelen vezérczikk- irója, úgy látszik, nem nagy barátja a konvenczionális szokásoknak, ezek közt az udvariasság némely chablonszerü formalitásainak, különösen pedig, — mert sok kellemetlenséggel járnak, — az uj évi gratuláczióknak. Nem vagyok vele egy értelemben. Mert ha azt veszsziik, csaknem minden konvenczionális társadalmi szokás, vagy udvariassági formalitás össze van kötve bizonyos kényelmetlenségekkel, s csupáu ezért szakítani valamely szokással, főleg olyanokkal, melyek arra szolgálnak, hogy az emberek közt,, a társas életben a szívességet, a kegyeletet, a kölcsönös tiszteletet s becsülést istápolják s öregbítsék, — sem nem okos, sem nem opportunus dolog. Úgyis elég kegyeletes szokással szakított már eddig is az úgynevezett modern czivilizáczió; s ha még azt a kevés meg- maradottat is kipusztitjuk társadalmi életünkből, mi marad visz- sza közöttünk a nemesebb érzelmek kölcsönös kapcsolkozásának szimbólumaid r A rideg, fagyos közoTffr 4 * Érzi, tudja ezt az emberiség, s azért csak nagy nehezén, s nagy sokára bir megválni tőlök. Az ephemer szokások, divatok, könnyen váltakoznak, jőriek s elmúlnak; de a kegyeletes szokások divatja századokon át föntartja magát. Az újévi köszöntések szokását a leghatalmasabb fegyverrel: a jótékonyságéval akarták megsemmisíteni. Nem sükeriilt. Éu is határozottan perliorreskálom ama visszaéléseket, melyekre épen az uj ér i gratulácziók nyújtanak legtöbb s legkedvezőbb alkalmat; de azért e körülményt még sem tartom elegendő oknak arra nézve, hogy ez ősrégi kegyeletes szokással végleg szakítsunk. Az évfordulót, mondhatjuk: kivétel nélkül, minden ember fontos mozzanatnak tartja életében. Rendszerint nem a születési, hanem a polgári év fordulójánál szoktunk felkiáltani: „Ismét egy évvel lettünk idősebbek!“ Maga a társadalmi élet is fontos momentumnak tartja az év fordulóját, s úgyszólván minden műveltebb vallásfelekezet megünnepli a ha'dokló év utolsó, s a születő év első — „Szilveszter“ és „Újév“ — napját. Az évforduló e vallási s társadalmi jelentősége hozta létre ama századok óta divő kegyeletes szokást, hogy az emberek ez alkalomból egymásnak sok minden jót kivannak. S ez a jó kívánat — valljuk meg őszintén. — jól esik, mert valóban ránk fér. „Selten kommt vas besseres nach“ tartja a német példaszó, s csaknem mindnyájan kénytelenek vagyunk beismerni, hogy — igaza van. Az egyes emberek életében az évek számának növekedtével arányban gyarapodnak egyszersmind a gondok és bajok is, még pedig annál nagyobb mértékben, minél inkább fokozódnak, — az emberi természetből kifolyólag — vágyaink és igényeink. S a tapasztalás azt bizonyítja, hogy éveink hosszú sorozatából alig volnánk képesek egyet-kettőt kisz'e- melni, melyekről bízvást elmondhatnák, hogy kedvezőbbek voltak a megelőzőknél. Selten kommt vas besseres nach. S a mi áll az egyes emberek életére, ugyanaz áll a társadalom, az egyes népek és nfemzetek életére nézve is. Ennek igazolására elég legyen csupán azon egy körülményre hivatkoznunk, hogy az úgy nevezett „fegyveres béke“ évről évre erősebben fojtogatja az európai nemzetek torkát. Helyes és nemes, — mert szives, udvarias és kegwéletes szokás tehát, hogy a felebarátok az uj év alkalmából, egymást ' jó kivánatokkal üdvözlik. Mert csak azt kivánjuk,más(#n|k, apfit magunknak is kívánunk: egy jobb, boldogabblye§. S -mert az újévi gratulácziókra nézve ez a mi nézetünk Jféígy ő ződCsünk, azért a most beköszöntött évforduló alkalmából mz^,Eg«F‘ t. olvasóinak j ; f JF „Boldog uj évet ki vánunk!“ i Jr A szegényügy Egerből. Megdöbbentő a koldusok naponkint Jvaló szaporodásának aránya városunkban. - Aki különösen /szombaton délelőtt a Káptalan-utczán végig megy, s látja a rongyaikra büszke kére- getők egyes, ronda, visszataszító csoportjait, önkéntelenül is ama gondolatra jut; hogy itt a koldusok privilegizált városában van. 1V. t, idus-v^apatok tisztán városunk elszegenyüli,^ elaggott, s keresetképtelen lakosságából kerülnének ki, aggodalmunk e szaporaság fölött talán kevésbbé volna annyira indokolt; de midőn azt tapasztaljuk, hogy e kéregető csoportok egy nagy kontingensét a szomszéd községek koldusai képezik, kik közt, feltűnő alakjaikkal, mintegy vezérekként emelkednek ki egy-egy elriasztó külsejű, elzüllött. elaljasodott, dologkerülő, idegenből idevetődött iparosfélék vagy egyéb munkások, kik fényes nappal is mint titkos rablók osonnak be lakásainkba, s csak azt vész- szűk észre, ..midőn szobánkban előttünk állanak, ijesztő arezukat szánalomgerjesztőre torzítani ügyekezve, s — iszonyú pálinkabüzt. terjesztve magok körül: midőn azt tapasztaljuk, hogy ez idegen koldus-csoportok minden engedély s felügyelet nélkül nyíltan jár- nak-kelnek utczáinkon. és zsarolják a publikumot: akkor ez üzelmeket tovább szó nélkül tűrnünk nem lehet, nem szabad. Megbotránkozott e tűrhetetlen és nyomorúságos állapotokon, — mint magán-utón értesültünk maga az egri kir. ügyészség is, és nem rég át is irt a város rendőrhatóságához, hogy e botrányos visszaélést megszüntetni, s a koldus-ügyet városunkban a. törvények értelmében rendezni szíveskedjék. Volt-é ez átíratnak valamelyes foganatja? Még eddig nem tapasztaltuk. Mondják, hogy t. rendőrfőkapitányunk e fölhívás következtében adott ki valamiféle rendeletet, de hogy mit: nem tudjuk; a rendeletet nem láttuk, s igy azt sem mondhatjuk meg, volt-é a rendelkezésnek valamely eredménye. Minthogy azonban a koldusok száma városunkban azóta nemcsak nem fogyott, de sőt. úgy látszik, szaporodott is, s főleg az idegen, kétes existen- cziák mind nagyobb számmal lepik el városunkat: azt kell hinnünk, hogy valamint a szegényügyre vonatkozó törvények végrehajtása. úgy rendőrhivatalunk ide vonatkozó intézkedése is csak — papíron maradt. Az 1871. XVIII. t, ez. 131. §-a, de egyéb ide vonatkozó törvényeink is határozottan rendelik, hogy azokról, kik közsegélyre szorulnak, magok a községek tartoznak gondoskodni, és csak azon esetben, ha a községek erre képtelenek, folyamodható nak a törvényhatósághoz, vagy a kormányhoz segélyért. Rendezett tanácsú városokban az idevonatkozó törvények szigorú foganatosítása első sorban a városi képviselő-testület
