Eger - hetilap, 1890
1890-11-18 / 46. szám
366 — Liba-vacsora. Az egri lövész-társulat, idei saisonját a szokásos libalövés- és bezáró-ünnepiségen kiviil még egy kedélyes, vidám s minden tekintetben sikerült vacsorával fejezte be folyó hó 15-én a Móz er Antal vendéglőjében. Mintegy 35-en vettek részt a „Márton-lúd“ elfogyasztásában. Zamatos magyar nótákkal egyik elsőrendű czigány-zenekarunk fűszerezte az estély hangulatát. A barátságos egvüttlét, a párolgó ételek, a habzó fröcs- csös-bor és a szívhez szóló magyar nóták összehatása többeket szólásra ébresztett. így a többek között Loór Gyula, városi tisztviselő, a távol-levő fólövészmesterre , P ó k a István, jószág- igazgatóra, majd ennek helyettesére: Komáromy József lövészmesterre emelte poharát. Ez utóbbi pedig egyszerű, de a szív belső hangján mondott köszönetét tiszttársai nevében a belé- jök helyezett bizalomért az egész társulatnak. Izsépy Béla Egedy Antal egri polgárt éltette, kit méltán elismerés illet a kitünően sikerült estély rendezéséért. Polgáraink ezen vidám kedvtelésének az éjjeli órák vetettek véget. — Kinevezés. Az egri kir. törvényszék elnöke, Ury Lajos végzett jogászt, a vezetése alatt álló egri kir. törvényszékhez díjtalan joggyakornokká nevezte ki. — Zsarolás. A múlt pénteken, f. hó 14-én Egerbe érkezett két afrikai hittérítőtől, Sorur Pharim Ben Dániel és Geyer Xavér Jézustársaságbéli atyáktól, kik a végett jöttek hozzánk, hogy afrikai missió-telepük javára könyöradományokat gyűjtsenek, — a bérkocsis, ki őket a vasúti pályaháztól a cisterciek kolostoráig vitte, ez egyetlen útért 2, mondd: két forintot zsarolt. E körülményt az egri városi rendőrfőkapitánysághoz intézett azon kérésünkkel hozzuk nyilvánosságra, hogy a gaz”zsaroló bérkocsis kilétét kipuhatolni, zsarolásáért szigorún megfenyíteni, s elrendelni méltóztassék, hogy az egri bérkocsik a rendőrkapitányság által helybenhagyott, s az utasok által bármikor előkövetelhető ár szabályzattal legyenek ellátva, s ez árszabályzat az egri vasúti pályaháznál is több helyütt szembetünőleg ki legyen ragasztva. — „Magyar gentry történetek“ czimü novella-gyűjteményre hirdet előfizetést Kemechey Jenő, a „Szegedi Híradó“ ez. politikai lap behnunkatársa. Az egy kötetre terjedő beszély- gyiijteménynek, melyet Kacziány Ödön, Linek Lajos, Szabó Béla és Füleky Lajos illustráczióval az Endrényi testvérek szegedi jónevü ezége ád ki, csinos kiállításban, — előfizetési ára 1 frt. Előfizethetni szerkesztőségünkben is. — Kemechey Jenőt, ki journalistikai pályáját, mint az egri fiatalság egyik kedvelt tagja, városunkban kezdte meg, s némely irodalmi művei nem közönséges tehetségre vallottak, — a közelmúltból ,még igen jól ismeri müveit közönségünk, azért nem szükség bővebben ajánlanunk becses pártoló figyelmébe Kemechey Jenő novella-gyűjteményét, melyből mai számunk hoz „Egy elhatározás“ czim alatt mutatványt. hibák felfedését, melyeké miatt ma az elismerés: becsületes munkát végezett. Kármán korában nehéz volt főben járó hibáinkat mutogatni. De azért rendületlenül hitte ő, hogy a kevesek példája, kik gondosan ápolgatják értelmök s szivök termőfáját, hatni fog. Erős volt a hite, hogy a kikre letéteményesül van bízva a nemzet jövő boldogsága, útra kelnek könnyen boldoguló hóditó munkájokra: a nők hatékony közremunkálásától várt segélyt czélja megvalósításában. Eféle eszmék szűrődnek át Kármán törekvésein; törekvései pedig táplálékot kaptak a körben, melyben forgolódott s a mely kör fejének, mint a mozgató lelkének, ajánlották fel Kár- mánék az „Urániát“, folyóiratukat, elveik képviselőjét. Kármán, Pajor: a szerkesztők, a kiadónak „Méltóságos Generális Beleznayné, született Báró Podmauiczky Mária Asszony Őnagyságának, egy valóban Főasszonyságnak nyújtják bé „tisztelettel munkájokat a kiadók.“ (Urania I. k. 1794.) A ház úri asszonyának, kinek szalonjában megjelenhetett a gavallér, a tudós, a művész; az úrnőnek, ki megnyitotta ajtóit a magyar nemzetiségnek: mig maga „a tiszta vidámság volt, hajléka a csinos társalkodás piacza,“ — gyengéd ápolgatása alatt reménynyel telten lélegzett szabadon a szűkösen táplált magyar szellem. Való, magyar társadalmi élet, mint ilyen, nem létezett; a Telekyek, Rádayak, Beleznay Miklósné háza a szóban forgó időben volt melegágya annak a magyar nemzetiségnek, mely rátermett is volt hatnia s eredményeiben szülte a törekvést: a magyar nemzetiség intenzivebb terjesztését minden irányban. Szerencseadta kiválóságok főként Kármánt választották el a czél megvalósítására: megnyerő külső — Pest Alcibiadesének — „Magyar világ“. Vértessy Arnold jeles beszélyiró földink „Ezer elbeszélés“ ez. beszély-gyüjteményéből immár a I08-ik füzet jelent meg. Egyes füzet ára 15 kr. Előfizethetni negyedévre (13 füzetre) 1 frt 95 krjával a „Debreczeni Ellenőr“ kiadóhivatalában, s minden hazai könyvárusnál. — A Pierre lelke, regény, irta Ohnet György. (Budapest, Singer és Wolfner kiadása, Egyetemes Regénytár VI. évfolyam I. és II. kötet.) Öt teljes évfolyamnak a végén áll immár az Egyetemes Regénytár, mely keletkezése idejében oly örvendetes feltűnést keltett a közönségben és az iróvilágbau egyiránt, nemcsak tartalmának válogatott voltánál, hanem a könyvek olcsóságánál fogva is, és elhallgattatott egy régi panaszt, mely az irodalom termékeinek csekély terjedéséért a könyvek drágaságát okolta. Az egyetemes Regénytár csinos, piros kötetei ezer és ezer példányokban terjedtek el széles Magyarországon, s Íróink vetélkedve keresték fel müveikkel a gyarapodó vállalatot, hogy ennek utján minél tágabb körű közönséghez szóljanak. Iróvilágnak és közönségnek egyiránt üdvös szolgálatot tett az Egyetemes Regény- tár, amannak a munkák terjesztésével, emennek a mindenkor nagy gonddal és Ízléssel megválogatott olvasmányokkal. Az öt évfolyam 90 kötetének több mint harmadrésze magyar irók eredeti müveiből áll. Abonyi Lajos, Beniczkyné Bajza Lenke, Bródy Sándor, Csiky Gergely, Herczeg Ferencz, Jókay Mór, Kazár Emil, Margittay Dezső, Mikszáth Kálmán, Petelei István, P. Szatmáry Károly, Tolnay Lajos és a három évi Almanach számos veterán és ifjú Írója — olyan gárda, a milyennel kevés irodalmi vállalat dicsekedhetik. A külföldi irók hosszú sora pedig arra mutat, hogy az Egyetemes Regénytár szerkesztői mindenünnen a legkiválóbbakat választották ki: Feuillet, Ohnet, Zola (Az álom), Chérbuliez, a két Delpit és Uchard képviselik a franczia, Rider Haggard, Convay, Aide, Ouida, Wilkie Collins az angol, Sarchetti az olasz, Tur- genjev, Dosztojevszkij, Lentnyev az orosz, Carmen Sylva, Lindau, Heyse, Werner, Groller a német irodalmat. Az első évfolyam Ohnet egyik hires müvével indult meg, s ugyancsak Ohnet kezdi, legújabb művével a most megindult hatodik évfolyamot. „A Pierre lelke“ külön helyet foglal el a koszorús franczia regényíró müvei közt nem csak kiválóságánál, hanem sajátszerűségénél fogva is. Az emberi lélek misztériumának egy rendkívül érdekes tüneményét állítja elénk megkapó vonásokkal, a léleknek a test fölött való uralmát bizonyítva, de tartózkodva nehézkes filozófiai fejtegetésektől. A mese, mint Ohnetnél mindig, megragadó, érdekessége folyton fokozódik, s az alakok jellemzése megfelel a lélektani szigorú törvényeknek. A regényhez a második kötetben ugyancsak Ohnetnek egy kis elbeszélése van csatolva „Orsolya néni“ czimmel. Ebben a szerzőnek egy oly tulajdonságával ismerkedünk meg, mely a franczia irodalomban szerfölött ritka: a könnyekig megható humorral. Mind a két mű jele annak, hogy az Egyetemes Regényfár hatodik évfolyama méltó folytatása lesz az mondja Toldy — igazi belső műveltség, hire neve az előkelő nővilágban nem hiába való reményekkel kecsegtethették vállalkozásában. Annálinkább, mert az idegen irodalmi törekvésekben való jártassága eredményes példákat mutogatott neki. A XVIII. sz. felvilágosodása ugyanis kiváló gondot fordított a nő kiművelésére: czél és eszköz együtt, helyesen vezetve, a legsikeresebb megoldója lehet a feladatnak. S fogékony érzékre vall Kármánban, hogy reformtörekvésének alapjául a már hasznosnak bizonyúlt példához nyúlt vala. Az eszközön felül mire is eszméltette még Kármánt a nyugat munkálkodása, erről közelebb! Török Konstant. A győzedelmes szerelem dala. Irta: Turgenjew Iván.*) (Flaubert Gusztáv emlékének ajánlva.) „Wage du zu irren, und zu träumen.“ (Legyen bátorságod tóvelyegni és álmodozni.) Schiller. A következőket olvastam egy régi olasz kéziratban: I. A 16-ik század közepe táján Ferrarában, — (mely ez időben pompa-kedvelő, a művészetet pártoló lierczegeinek jogara alatt virágzott) — élt két ifjú, névszerint Fabius és Mutius. Körül*) Turgenjew, a jeles orosz regényírónak e gyönyörű beszélyét, melyet az egri fiatalság egy kiváló tagja fordított igen szép sükerrel, — at. olvasóink figyelmébe ajánljuk. S z e r k.
