Eger - hetilap, 1890
1890-08-12 / 32. szám
32-ik szám. 29 -ík év-folyam 1890. Augusztus 12-én. Előfizetési díj. Egész evre . 5 frt — kr Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. GER Hirdetésekért minden 3 hasábozolt péti sorhely után 6. hélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorbelyért 15 kr. fizetendő. A pécsi dalárda bucsuzója. Az egri tűzoltó-egyesület f. hó 4-én a tűzoltó őrtanyán búcsú-estélyt rendezett a pécsiek tiszteletére, amelyen az egri dalkör testületileg s Eger előkelőségei közül urak és hölgyek sokan vettek részt. Jelen voltak a pécsi hölgyek, s az egri koszorús lányok is. A vacsorát tekeverseny előzte meg, amelybeu 10— 12 értékes versenytárgyért harczoltak a pécsiek egymással s az egriekkel. A pécsiek megmutatták, hogy e téren is versenyképesek, ha nem olyan mértékben is, mint a dalolás művészetében, — mert — amint halljuk — a már befejezést nyert verseny eredménye szerint két, vagy három versenytárgy a pécsieknek is jutott. Elnökük, Aidinger János, Pécsváros polgármestere, aki her- cules-alakjának megfelelöleg dobott, a második dijat — egy értékes villany-lámpát — nyerte meg, amit postán fognak tűzoltóink neki elküldeni. A vacsora az udvaron felállított hosszú asztalok mellett folyt le, oly kedélyességgel, amelylyel az előbbi két est vét messze felülmúlta, s a jelenvoltak bőven kárpótolva voltak azért a zűrzavaros rendetlenségért és kiszolgálás-hiányért, amely a megelőző estén a Korona-kertben volt tapasztalható. Derék tűzoltóink megmutatták, hogy mi az az udvarias szolgálatkészség és lekötelező szívesség; ebben igazán mesterek, mit a jelenvoltak ajkáról minduntalan volt alkalmunk hallani. Broncs mamának érdekes „tanulmányúi“ szolgálhatott volna az előbbi este után. Ennek a jóleső sziveslátásnak lehet talán tulajdonítani azt, hogy a két dalárda kevesebb tartózkodással és több intimitással vegyült össze, mint eddig; — hogy a fesztelenség nőttön-nőtt az egész publikumban, s mindenünnen vidám kar-zajok hangzottak bele a feketén ránk boruló éjszakába, midőn a pécsi specialitások — oláh dudás-banda, s a művészi olasz saláta. — meg az egri különlegességek — baktai palócz, canis ruber semper sitiens (alias: a Vargáék kertje alatt ugató Bodri kutya, felis agriensis amorosa,) a tűzoltó-banda stb. — előkerültek s a pécsiek és egriek kölcsönösen bemutatták egymásnak ebbeli művészetüket. A pécsiek repertóriuma, úgylátszik, kifogyhatatlan, mert itt is folyton új és igen szép darabokat hallottunk tőlük dalolni. Különösen érdekes volt az a tenor- és bassus-solo és duett, amelyeket Ernst lírai tenoristájuk és Jilly baritonistájuk fent az őrtorony második emeleti ablakában daloltak, lent pedig a pécsi dalárda halk dongó-karban kisért. — Az első toasztot dr. Pásztor Bertalan tüzoltó-főparancsnok, mint házigazda mondta, melegen üdvözölvén a pécsi dalárdát s az egri vendégeket, kifejezvén azon óhajtását, hogy vendégeik jól találják és otthonosan érezzék magukat. Dr. Danilovics Pál, a tűzoltó-egyesület elnöke hévvel előadott pohárköszöntőjéhen élteté a pécsieket. Utána a pécsi dalárda elnöke Aidinger János kir. tanácsos és Pécsváros polgármestere beszélt, toasztjában kifejezvén azt, hogy az Egerben élvezett vendégszeretet és szivesség minden várakozásukat felülmúlta; s úgy is, mint a pécsi dalárda elnöke ez egyesület nevében, s úgy is, mint Pécsvárosának elén álló egyén a város közönsége nevében köszönetét fejezi ki az egri dalkörnek s Eger közönségének, egyszersmind pedig meghívja az egri dalkört Pécsre, hogy daltársai s városuk viszonozhassák az itt élvezett vendégszeretetet. Imre Miklós, az egri dalkör elnöke válaszolván Aidin- gernek, kijelenté toasztjában, hogy az egri dalkör nem mint „hitelező“, de mint „adósság-törlesztő“ tette azt, amit tett ez alkalommal, mert a pécsiek az Egerben tapasztalt szívességet jóval nagyobb „quantumban“ „előlegezték“ az egri dalkörnek. Kitűnő pohár-köszöntőket halottunk még: Kapácsy Dezsőtől Hoffer Melániára, mint az egri dalkör koszorú-lányára, s a pécsi dalárdára, dr. Maczki Valértől a közös barátságra s a dal művelésére, és Jilly Alajostól, a pécsi dalárda alelnökétől a tűzoltó- egyesületre. Vacsora után tánczra vitte a „lángkedvü fiatalság“ a pécsi és egri szépeket. Közölnők bájos tánczosnőink névsorát is, de hanyag referensünk, — ki úgy látszik maga is semper sitiens — elmulasztotta neveiket följegyezni, vagy talán az erdőtől nem látta a fákat, annyira elálmélkodott gyönyörködésében. A publikum kitartóbb része csak akkor ment szét, mikor a hajnal legelső sugara odasurrant közéjük, s figyelmeztette őket, hogy mindennek kell, hogy vége legyen, még a bucsuestélynek is. Aug. 5-én. kedden reggel elérkezett a bucsuzás ideje. A bevonulás alkalmával használt fogatok tulajdonosai újra készségesen rendelkezésükre bocsáták kocsiaikat, vendégeinknek. Reggel 9 órakor már teljes számban az állomásnál voltak a pécsiek, valamint az egri dalkörnek számos tagja s több házigazda. A pécsi dalárda egy csatából visszatérő seregnek a képét viselte magán. Ha úgy hirtelenében kellett volna a deszkákra lépniük, hogy egy másik hadseregével a dalmüvészet harczosainak sikra szánjanak, ugyancsak fontolóra vették volna a dolgot. Némelyikük úgyszólván hang nélkül tért vissza Pécsre, s a búcsúzásnál mimikával és gesztusokkal fejezte kiszivbéli érzelmeit, mivelhogy torkuk megtagadta a közvetői szerepet. Otthon ugyancsak kétségbe fognak esni, hogy mi lesz már most hang nélkül az ő kitüuő dalárdájok- kal. A szívélyes és vidám beszélgetést (már t. i. akinek a torka engedte) a csengő éles hangja szakitá meg, amikor a körbe állott pécsiekhez Szőke Sándor, az egri dalkör tagja, a következő búcsúbeszédet intézte: Igen tisztelt Uraim! Kedves Daltestvéreink! Még alig pár napja annak, hogy itt, e pálya-udvaron az Egri dalkör ajkairól elhangzott kitűnő karnagyuk: Hoffer Károly úrnak, saját szerzeményű „Isten hozott dal testvérek“ kezdetű üdvözlő dala; még alig tegnap volt az, hogy hazánk messze, távol vidékéről, a kies Dunán-túlról, nemzetünknek mindenkor büszkeségét képező Pécs-városából érkező kedves daltestvéreinket mélyen tisztelt kíséretükkel együtt ölelő karjainkba zárni, a szív legbensőbb érzelmeivel fogadni szerencsénk volt: s ime már is búcsúszóval kell hozzájok fordulnunk, ime becses ittlétük kedves perczeinek már is vége. Gyors repülésében az időt megállítanunk nem áll hatalmunkban s Ti, kedves vendégeink, távoztok körünkből, távoztok, miután már sokszoros diadalotok babérjait a városunk által nyújtott. szerény koszorúval megszaporitottátok, miután már kiválóan művészi képességeteknek városunk lakosai között uj csodáinkat szereztetek, s távoztok, hogy az út fáradalmait a boldog családi tűzhelyen kipihenhessétek, hol szeretteitek részéről új ölelés és a viszontlátás édes öröme vár reátok. Távoztok, s a válás fájó érzetével küzdeni minket, szerető tesvéreiteket, magunkra hagytok. De nem ! nem távoztok el, itt maradtok, a legbecsesebb megemlékezés zálogával, itt, sziveinkben, mely a rokonszenve- zés legönzetlenebb érzelmeivel egészen telve van irántatok. Avagy nem! mi is veletek megyünk: egész életpályátokon kisérni óhajtunk benneteket a mi szeretetünk s sziveink tiszta vonzalmainak szellemével. Fogadjátok, szeretett vendégeink, úgy az Egri dalkörnek, valamint a ti bűvös fegyvereitekkel, művészi dalaitokkal teljesen meghódított Eger-város közönségének is osztatlan köszönetét, mé!-
