Eger - hetilap, 1890

1890-02-18 / 7. szám

53

— A helybeli cisterciek rendháza mult vasárnap f. hó 16-án adta szokoti farsangi disz ebédjét, melynél városunk polgári s katonai előkelőségei szép számban vettek részt. Ebédközben fölállott a rendház perjele, s az egri eist. r. főgymnásium érdemes igazgatója, ft. s tudós Szvorényi József, a magy. tud. akadémia tiszt, tagja, s a Ferencz-Józsefrend lovagja, s körülbelül a következő, nagy figyelemre méltó, klasszikus beszéddel köszöntötte fel a ház vendégeit: „Tisztelt uraim! Az életet s iskolát — vagy hát mondjuk — az életet s tudományt rendszerint szembe szokás állitni egymással, holott pedig egymás mellett és egymásért kellene élniök, — azon megjegyzéssel mégis, hogy nem az élet van a tudományért, hanem ez amazért.

De a magasabb tudományok udvarlói, mindent ettől várván, az életet csak a tudomány gyámolójának nézik ; mig amattól ha egykor tetőzésének legfelső vonaláig elér, az emberiség boldogi- tására nem csudás előnyöket csupán, de valóságos csudákat reméltnek.

Azt mondják : csak a tudomány regenerálja s emelheti nagyokká a népeket. No hát uraim, nem lehetetlen megmérni ebbeli hatalmát, s megkérdezni tőle: mit tud? Képes volt-e hát a híres görög tudomány elnapolni a görög népek feloszlását; meggátolhatta-e a hatalmas Róma elsüllyedését? Olaszország tudományos újjászületése nem volt-e egyidejűleg hanyatlásának kezdete. Es hát magyar hazánkat a tudomány tartotta-e meg? . .

Mindenkor úgy volt az t. uraim, hogy az élet ad irányt és szentesitést a tudománynak; mely azután minél magasabbra fejük, minélinkább érik, annál alább száll az érző és képzelő erő a nemzetben, — az a két erő, melyből minden nagy lelkesedés, minden nagy initiativa kiered. A tudomány a népek érett korának szüleménye már, melynek nincsen többé friss ereje a nemzet életfolyását megújítani, ifjúságát visszavarázsolni. Sőt, elmondhatni, a tudomány sokszor az élet rovására női. Minél több gondolatot termelünk, annál többet vonunk el a tettekből.

És végre bátran el lehet még azt is mondani, hogy a tudomány nemhogy az élet előtt vinne mindenkor vezérfáklyát, de sőt legtöbbször ő jár az élet sarkában.

Nem úgy van-e, hogy lejár a történet, — s ekkor jelennek meg a történetírók; megfogyatkozik a közerkölcsiség, — s er- kölcstanitők kezdenek oktatni; leomlik a valódi köztársaság, — s Plató eszményi köztársaságot állít fel; a művészet lehanyatlik. — s Aristoteles fölveszi annak leltárát; az állam bomladozik, — s ekkor keletkeznek a legnagyobb szónokok; szóval, meghal az élet, — és Plutarch ekkor kezd a sirok között vándorolni s elbeszélni a nagy halottak életét. . . A tudomány fényt, azt adhat a hanyatló, vagy lehanyatlott életnek: ezt magát vissza nem állíthatja soha!

S már most mint lehet az, hogy épen e hajlékban és épen én mondom ezeket, — kérdik talán önmaguktól, uraim? Onnét van ez, mert az állam, a család, a szülő mind csak azt várja tőlünk ma, hogy az ismeretek sokféleségével és sokaságával töltsük tele a serdülő nemzedék fejét; de senki nem kérdi, mint neveljük, s mint neveli azt maga a család is az életnek? Minden férfi-szülöttből a magasabb tanulmányok -jelöltjét, azaz czimbelit, urat, gondolkodó apparátust kivánunk faragni, szemügyet sem vetve a gyakorlati életre és arra, hogy tanulja a gyermek tiszteletben tartani nem csak a tekintetes állást, hanem apja mesterségét is; s tanulja belátni, hogy mint a tudós fejnek, a munkás kéznek is megvan a maga méltósága. Neveljük az embert legelőbb embernek, azaz képezzük a szivét, akaratát s ezeken épülő jellemét, s úgy ezen alapon értelmét.

Városunk mélyen tisztelt, jelen lévő és jelen nem lévő szülőire emelem poharamat. Engedje nekik a Gondviselés, hogy romlatlan szivű, erős akaratú, szilárd jellemű és munkaszerető férfiakat adjanak az életnek, s benuök hatalmas gátat az áltudomány azon gigászi áramlatának, mely időnkben nem ritkán az eget ostromolja, s melyet feltartóztatni a tudomány soha. —■ csakis a bölcs keresztény nevelés lehet képes.“ — A lelkes éljenektől kisért beszéd után Hunyor Sándor, az egri kir. törvényszék elnöke szólalt fel, s b. Eötvös József egy emlékezetes mondatából indulva ki, nemesen egyszerű, de beusőségteljes szavakban köszöntötte fel az érdemdús igazgatót, s viszonozta a szives üdvözletét.

— Magasrangú honvéd-tisztek voltak a múlt héten Eger vendégei. Forinyák csász. és kir. honvédaltábornagy, József főherczeg, a magy. kir. honvédség főparancsnoka ő fenségének adlátusa, és Paxy, csász. és kir. houvéd-altábornagy, a kassai honvédkerület parancsnoka, segédtisztjeikkel, Jekelfalussy m. kir. honvéd alezredes-, továbbá Mattyasovszky és Ludmann m. kir.

honvédszázadosokkal, az itteni magy. kir. honvédcsapatok hivatalos megszemlélése czéljából, pár napig városunkban tártózkodtak.

— IV-ik felolvasó s kamara-zeneestély. A cist. rendű egri főgymn. tanárkara, s az egri zenekedvelők társasága által folytatólag czélba vett felolvasó- s kamara-zeneestélyek negyediké a jövő szombaton, f. hó 22-én fog a nevezett tanintézet torna-termében megtartat ni. Kezdete pontban esti 5 órakor. A sok szellemi élvezetet Ígérő est műsora a következő: 1. Vonósnégyes Beethoventől (C-moll. op. 18. N. 4.) Előadja az egri zenekedvelők vonós-négyese, (két hegedű, brácsa, és gordonka). Ezt követi: „A nő világ s a női erények Homérosz költészetében.“ Felolvassa Szerencse Menyhért, főgymn. r. tanár. Záradékul: „Hármas“ Ruhinsteintól. (B-dur. op. 52. Zongora, hegedű, gordonka); előadják az egri zenekedvelő társulat tagjai. Belépti jegyek, a szokott árakon, a mai naptól kezdve t. Köllner L. utódai gyógyszer!árában kaphatók. A tiszta jövedelem egri humanisztikus intézmények javára fog for- dittatni. Azt hiszszük, e felolvasó és kamara-zeneestélyek ez uj cziklusát nem szükség t. müveit közönségünk figyelmébe ajánlanunk.

— Reunio. Az egri uj-kaszinó tagjai által folyó hó 15-én, a helybeli 60. sz. gyalogezred zenekarának közreműködése mellett, a kaszinó helyiségeiben rendezett második zene és tanczestely, minden tekintetben kitűnő, — de sőt azt mondhatjuk, nagyobb sükerrel folyt le. mint az első. Kettőzött kedv, animo, és fesztelenség uralgott mindenütt, bár tánczoló hölgyközönsége, kevés kivétellel, ugyanaz volt, mint az elsőnek. C.-ak az a kár, hogy vége lévén a farsangnak, utolsó is volt egyszersmind s nem ismételhető meg harmadszor is. Maga az estély a katonai zenekarnak jelenlegi ügyes karmesterére valló választékos programmja mellett, esti 8 órakor vacsorával kezdődött, mi körülbelül egy órát véve igénybe, azután csakhamar a táncz foglalta el helyét, melynek rendezését páratlan ügyességgel Dalla-Riva cs. és kir. főhadnagy úr vitte keresztül. Az ő találékonyságának volt köszönhető a második négyes utolsó figurájában rendkívüli ügyességgel rendezett cotillon, melynek leleményesebbnél leleményesebb pieee- jei számos derült hangulatot idéztek elő a jelenvoltak keblében, s tették a valóban kedves estélykét emlékezetessé mindenki előtt. A négyeseket 18 — 20 pár tánczolta. Bájos tánczosnőink vígan csevegő collenejeiben ott láttuk: Hunyor Anna és Margit, Horánszky Etelka, Hubert Jolánka, Imecs „Jolán, Kovács Máriska, Kürthy Margit, Menner Etelka, Meiszner Orzsike (Vácz), Nánássy Mariska, Nékám Erzsiké, Szécsényi Jolánka, Vass Irénke k.-a-kát; továbbá dr. Fekete Ferenczné, Kollmann Károlyné, özv. Kolossy Sándorné, dr. Szolcsányi Hugóné úrnőket s a garde damok között Hunyor Sándorné, Horánszky Józsefné, Katinszky Etelka, özv. Nánássy Gyuláné, Rajcsich Miklósné, özv. Stephanovszky Jánosné, és Vass Lajosné úrnőket.

— Banquet! — Az egri keresztény iparos-kör tagjai folyó hó 13-án kövér-csütörtökön az ó-casinó éttermében banquettet rendeztek, melyen mintegy 70—80 tag jelent meg. — Az egri keresztény iparos kör ezelőtt három évvel alakult, mely idő alatt ez volt az első társas estélye, melyen a derék kör tagjai az egri iparosok szine-java, oly szép számban vettek részt s adtak életjelt körükről. — A banquett este 7 órakor vette kezdetét Bronts Aladár kitűnő Ízletes 3 fogásból álló étkeivel s a késő éjben ért véget Rácz Károly jéles zenészünk zenéje mellett. — Az első pohárköszöntőt Sebestény István az érdemekben megőszült Sztupka János polgártársunk a kör elnökére mondta. — Sztupka János a kör tagjait éltette. — Különös megemlítést érdemel Tancsa Lajos a kör első alelnökének szónoki hévvel s gazdag eszmetartalommal mondott beszéde, melyben a „keresztény“ szó fogalmából kiindulva a szeretet, barátság és testvériségért a tisztes ipar képviselői éltetésével ürítette poharát. — Csiky Sándor veterán polgártársunk, ki az estélyen szintén jelen volt, valamint a később érkezett koszorús költőnk, Kapácsy Dezső a derék iparos-kört és a távollevő legnagyobb magyar Kossuth Lajost éltették.

— Előléptetések az egri kir. törvényszéknél. Bóday Aurél, egri kir. törvényszéki jegyző s vizsgáló biró az egri kir. járásbírósághoz a 1 biróvá, — dr. Eötvös József, egri kir. törvény- széki aljegyző, ugyancsak az egri kir. törvényszékhez jegyzővé neveztetett ki.

— Egri fiatalok Borsodmegyében. Borsodmegye közig, bizottságának f. hó 10—11-én tartott rend. havi ülésében, elnöklő főispán előterjesztette ama tiszti kinevezéseket, melyeknek betöltése a törvény szerint a főispán jogköréhez tartozik. Ezek közt. olvassuk, hogy a főispán Toronyi László és Starosolsky Tivadar egri illetőségű végzett jogászokat Borsodmegyebe.