Eger - hetilap, 1890
1890-03-18 / 11. szám
84 Ezek alapján az igazgatótanács kéri a bemutatott zárszámadás i'S mérleg helybenhagyását s részére a szokásos fölmentvény megadását. A közgyűlés az igazgató tanács eme jelentését örvendetes tudomásul vette. Olvastatott továbbá a felügyelő bizottság jelentése, mely a szokásos előzmények után a tiszta nyeremény felosztására nézve az igazgató-tanács javaslatát elfogadja, magáévá teszi, s a t. közgyűlésnek elfogadásra ajánlja. A közgyűlés a lefolyt üzletévi nyeremény felosztására nézve az igazgató-tanácsnak a felügyelő bizottság által is helyeselt javaslatát egészben véve elfogadja, az évi osztalékot részvén y e n k i n t 80 írtban megállapítja, s annak kifizetését, f. márcz. hó 17-étől kezdve folyóvá teszi. A jótékony czélokra szánt 340 frtnyi összegnél felszólal Szerelem Alfréd részvényes tag, s a humánus czélok iránt lelkesülő, ismert nemes szive sugallatát követve, a javasolt összeg megkétszerezését ajáulja a t. közgyűlésnek. A közgyűlés azonban szótöbbség utján, az igazgató-tanács javaslatát fogadta el. melynek értelmében a 340 frt a következőleg osztatik fel: az egri irgalmas nénék kórházának 30 frt: az egri irg. nénék tébolyházának 8Q fit; az egri dologház-alapra 10 frt; az egri lámpavilágitási alapra 10 frt; a hevesmegyei jótékony nőegyletnek 20 frt; az egervidéki jótékony nőegyletnek 20 fit; az egri tűzoltó egyletnek 100 frt; az egri jogászsegély egyletnek 20 frt; az egri fögymuásium Vitkovics-körének 15 frt; az egri kisdedóvó intézetnek 20 fit ; az egri kath. legényegyletnek 10 frt; a vöröskeresztegylet egri fiókjának 10 frt; az egri angol- kisasszonyok intézetébe járó szegénysorsu s jó magaviseletü leánynövendékeknek 15 frt: az egri szegény sorsú népiskolai tanulókat ruházattal segitő egyletnek 10 frt ; az intézeti eljárónak 20 frt. Végül elnök jelenti, hogy egy elkésve érkezett indítvány az alapszabályok értelmében tárgyalható nem lévén, — miután a tárgysorozat kimerittetett, a tagok üdvözlése után a közgyűlést bezárja. Különfélék. — Márczius 15-ikét, alkotmányos szabadságunk s a nemzeti újjászületés e nagy napját, a közelmúlt kormány válságos napok behatása alatt — az előző évekéihez hasonló — nagy lelkesedéssel és tüntetések közepette iillötte meg városunk hazafias közönsége. Úgy látszik, a közelmúlt évek politikai eseményei bőséges olajat szolgáltattak a részben, hogy újra meg újra lángra lobbanjon a már már kialvó télben levő nemzeti lelkesedés parázsa, mert tért, de azért maradtak még mindig vissza mulatók, kik Patiká- rus Ferkó, Kecskeméti Károly, Bunkó Ferenc/ vagy Sárközy Ferenc/ lelkesítő-andalító zenéje mellett világos virradtig járták a tánczot. A következő 1862. év nyarán gyöngélkedő állapotom miatt a császárfürdőben fogadtam lakást, hogy naponkint való fürdéssel enyhítsem bajomat. Lakásom a nagy gyógy udvar emeletén volt; az orvos eltiltott a táncztól és a bor élvezetétől is. Szerdát kivéve, a hét minden napját kellő nyugalomban töltöttem; szerdán azonban nem alhattam a vigalmi zaj miatt, tehát rendesen lementem a vigadók közé, azonban sem a tánczban nem vehetvén részt, sem a borozókkal nem tarthatván: untam magamat. — No, gondoltam egy Ízben, majd szerzek én magamnak mulatságot, ha a mások rovására is. A gondolatot tett követte. A következő kis pajzán költeményt vetettem papírra: Bál-virágok. Felgyujtvák a lámpák. A tánczot is járják A hősök, daliák. Nini. ki az ottan. Jó nagyokat dobban, Mindig jobbaii-jobban. A jó kedve ormos, Béla az a Kormos, a táncza viharos. hisz utóbbi időben már inkább csak a megszokás, hogy ne mondjuk : a társulás ösztöne, semmint a bősök iránti kegyelet, példájukon való buzdulás, szóval az igazi lelkesedés tartatta meg velünk legnagyobb nemzeti ünnepeinket. Ma e lelkesedés őszinte s az ünnep méltóságához illő komoly volt. Épen délutáni 5 óra múlt, midőn a léget erősen megreszkettető, hatalmas taraczklövések adták tudtál városunk közönségének, hogy kezdetét vette az ünnepély. Már ekkor — a pompás tavaszi idő által is csalogatva — szokatlan nagyszámú néptömeg lepte el a Lyczeum előtti tágas Eszterliázy-teret, hova testületileg gyűlt egybe a hevesmegyei honvédegylet s az egri jogakademiai polgárság, melynek vezérférüai nemzeti szinti kokárdákkal s szalagjelvényekkel vrtlának feldiszitve. A roppant nagyszámú sokaság, mely útközben mind nagyobb s nagyobb mérveket öltött, esti fél hat órakor indult el az Eszterliázy-térről, Palócz Jancsi zenekarának nemzeti indulói s lelkesítő nótái, és nemzeti zászlók elővitele mellett impozáns fáklyásmenetben, élén a hevesmegyei 48/49-es hou- védegyesület s a jogakadémia polgárságával Kossuth Lajos, Csiky Sándor. Szederkényi, Kapácsy hangos éltetésével vonult keresztül a Káptalan- és Német-utczákon át a piacz-térre, hova ekkorra egy másik jókora tömeg verődött össze, s hol a városház kapuzata fölött elhelyezett, s ez alkalommal zöld koszorúkkal s apró lámpákkal kivilágított honvéd-emléktábla előtt állapodott meg, körülvéve a/.t. Miután itt a közönség áhítattól áthatva elébb unisono a liymnuszt elzengette. Dusárdy István joghallgató Petőfi „Talpra magyar, hí a haza“ költeményét szavalta el nagy hatással, ezután Porubsz k y Sánd or. az egri jogakademia segélyegyletének ez idei elnöke lépett az emléktábla alatt elhelyezett emelvényre, s szép tisztán érthető férfias hangon, ügyesen összeállított s az ünnep keretébe illő lelkes beszédet tarttott. Ezt a „Kossuth Lajos azt üzente“ kezdetű dal követte, mely utáu Sándor Szilárd jogakad. polgár szavalta el kitörő lelkesedés közepette igazi pathosszal Kozma Andornak ez alkalomra irt lendületes alkalmi költeményét. Ezután a tömeg lobogó fáklyák fénye és zeneszó mellett, hazafias dalok éneklése közben Kossuth, Osiky, Szederkényi, Kapácsy stb. hangos éltetésével a Kossuth, és Szé- chenyi-utczákon át az ú kaszinó elé vonult, hol az ünnepet befejező banquette volt tartandó, s innen néhány dal eléneklése után a fáklyákat kioltva, szép csöndesen szétoszlott. Az ünnepnek társasestély része is fényesen sikerült, melyet a koszorús egri dalkör, tőle már megszokott praecisitással előadott s a jelenlevők által lelkesen meg „éljenzett“ s meg „ujrá“-zott gyújtó hazafias dalai nagyban emelt. Pohárköszöntőket mondtak: Csiky Sándor Kossuth Lajosra, Imre Miklós Csiky Sándorra, Horváth József az egri koszorús dalkörre, He ring Kálmán joghallgató az 1848/49-iki honvédekre, Kapácsy Dezső Szederkényi Nándor országgyűlési képviselőre, s az ünnep lelkes ifjú szónokaira. Itt is van valaki, Ugyancsak rakja ki. Ki más mint Dalmady. Ott meg Rózsaági, Döcög mint a rósz vers, Jól meg lehet látni. Hát Kempelen Győző, A tánczban nem győző Bár kedve kitörő. A hires udvarló, Richard, aki Szabó, Éppen idevaló. Nem virág, mely nem nyil, Mond Beniczky Emil. És repül mint a nyil. Hát kis Bodor Károly, Mire való már oly Nagy szelet csinálni? Itt meg Balázs Friczi, A lépése piczi, De nagyokat sóhajt. Mély, fekete gyászban, Ott egy honleány van. Úgy farad a tánczban. *
