Eger - hetilap, 1890
1890-03-18 / 11. szám
Örömmel ismerjük -be, hogy Magyarországnak ma nagyobb súlya, tekintélye van Európában, mint bármikor az utóbbi 3 század alatt. Ámde honnan származik e tekintély ? Talán Tiszának kormányra léptétől? Nem! hanem a kiegyezéstől, a miben Tiszának — úgy tudom — minél kevesebb érdeme van. Ez a Deák Ferencz elévülhetetlen érdeme, s ha azt keressük, hogy mikor, s ki által erösbittetett, izmosittatott meg e tekintély, aka- ratlanúl is gr. Andrássy Gyula genialitására gondolunk, a ki előbb mint a kiegyezés után első ministerelnök emelte Magyarország tekintélyét, később, mint külügyminister megkötvén a német szövetséget, azon útra terelte Magyarországot, melyen a monarchiában már természetszerűleg birt praeponderantiáját a külföld előtt is bebizonyíthatta, s magát az európai politika egyik tekintélyes tényezőjévé avathatta. Magyaroszág ezen az utón feltartóztathatatlanúl haladt és halad előre s haladt volna Tisza Kálmán nélkül épúgy, mint Tisza Kálmánnal együtt. Mert ezen súly nem a Tisza által teremtett stabilitásból származott, hanem származott a kiegyezésből és gr. Andrásy Gyula külpolitikájából. Különben, hogy a kormány stabilitásának vajmi csekély köze van a hatalmi álláshoz, legfrappansabb módon bizonyltja a fiatal Olaszország példája. Olaszország u. i. körülbelül olyan idős mai egységes alakjában, mint Magyarország a dualismusban; és mégis épugy megerősödött, épúgy helyt foglal a hármas szövetségben, épúgy nagy tekintélynek örvend a külföld előtt, mint Magyarország, pedig az utolsó 15 év alatt nem volt neki Tisza Kálmánja, sem nem élvezte az annyira dicsőitett stabilitást, hanem a kormány-változásnak többször kivolt téve. E stabilitásból sem lehet tehát Tiszának érdemet kovácsolni ; sőt ellenkezőleg, ha az alkotmányosság és parlamentarizmus szempontjából vizsgáljuk, a legkárosabb stagnationak kell azt tekintenünk. Mert vájjon haladt-e előbbre e 15 év alatt az alkotmányosság? Fejlesztetett-e a dualismusban Magyarország önállása úgy, amint az fejlődhetett volna? Nem! Sőt Tisza még szorosabbra kötötte a dualismust, és kész volt a véderőről benyújtott javaslatban az országnak egy sarkalatos jogát is feláldozni. De nemcsak az alkotmányt nem fejlesztette kellően, hanem a Parlamentarismus,! sem, melynek pedig mindig védőjéül szerette magát feltüntetni. 0 egy sajátszerü parlamentaris hatalmat alapított, melynek megvolt parlamentaris külszíne, de lényege absolut hatalom volt. Minden parlamentben szükséges, hogy a kormány a többségből emelkedjék ki nemcsak formailag, hanem lényegében is. Ez pedig akkor történik, ha a többségben levő párt nézete jut kifejezésre a kormányban, ha a kormány férfiai azért emelkednek a hatalom polczára, mert legjobban, legtisztábban fejezik ki azon Az „EGER“ tárczája. Falusi idyll. Szegény ember szép leánya Eljárt a szomszéd kútjára, Eső, derű, éjjel, nappal, — Daczolva hó, kemény fagygyal: Vizet hozni szomszéd kútra Mindig kedves volt az útja. Gazdag ember legény fia, Szivében szerelem nyila, .... Az az nem nyil, tüzszikra volt Mely szive mélyébe hatolt, — Bogár szempár gyújtá rája. . . . Szegény ember szép leánya. — Kristálytiszta kútvizében Fürdik a hold halvány fényben; Megzörren az ágoslakat. . . . A szegény lány horgon akadt, — Gazdag ifjú ölelte át Szegény ember szép leányát. „En üdvöm, én boldogságom! Jötfödet oly régen várom; elveket, melyeknek a többség hódol. Szóval, egészséges parlamenti életben a többség alkotja meg a kormányt, és nem a kormány a többséget. Tisza azonban kiforgatta a Parlamentarismus ez alapelvét, midőn több választáson keresztül egy engedelmes többséget szerzett magának, a melylyel azután — mint ez épen a válság alkalmából köztudomásrajött, —sem nem tanácskozott, sem nem kérdezte véleményét, nem puhatolta hangulatát, hanem kész tényekkel állott eléje, kijelentvén, hogy ez az ö megváltozhatatlan akarata, melynek elfogadását s a parlamentben leendő keresztülvitelét, elvárja hú többségétől. Hát parlamentaris kormányzat az ilyen ? S amilyen imparlamentaris volt Tiszának kormányra lépte a fúzió által 1875-ben, a milyen imparlamentaris volt egész kormányzata. oly imparlamentaris bukása, s azóta követett eljárása is. A mai válságnak u. i. bevallott és be nem vallott okai vannak. Bevallott oka a kabinetben felmerült nézeteltérés. Magában véve ily nézeteltérés helyes oka a kormány lemondásának. Erre találunk példákat Anglia történetében is. így Lord Goderich kormánya 1828-ban, Grey gróf kormánya 1834-ben, szintén a kabinetben felmerült, nézeteltérés miatt bukott meg. Ha tehát csak ezen bevallott oka volna a kormány lemondásának, az ellen parlamentáris szempontból semmi kifogásunk nem lehetne. De kifogásolható a jelen válság azért, mert a tulajdonké- peni ok elhallgattatott; s Tisza eljárása imparlamentáris azért, mert a válság e tulajdoképeui okából nem vonta le magára nézve a következményeket. Az események figyelmes szemlélője könnyen észrevehette, hogy Tisza a véderő-vita alatt, a két ellenzék által reá mért csapásokat nem bírja kdieverni. Észrevehetőig fogyott azóta népszerűsége, tekintélye, befolyása a kabinetben ép úgy, mint a többségben, és ezekkel együtt hatalma is. Mind jobban feltűntek politikai rendszerének hiányai és tarthatatlansága. Ezért volt szükséges a kabinet reconstructiója is. mely egy utolsó kísérlet volt a hatalom biztosítására. Azonban mikor ez nem sikerült, a bukás csak idő és alkalom kérdése lön, mely alkalom megjött a Kossuth-kérdésben. Ebben a politikai elzüllésben fekszik tulajdonképeni oka a válságnak; és ezért mondhatjuk azt, hogy Tiszának az ő politikai rendszere is megbukott. De ha egy kormányelnök politikája megbukott, neki nem szabad volt pártjába közlegényként beállni, hanem át kell engednie a kormányzást azoknak, kik őt megostromolták. s ki is buktatták. Ámde Tisza ezt nem tette, s ezért nevezhető eljárása imparlamentarisnak. De ily, a parlamentarismussal ellenkező állapot nem tarthat soká ; meg fog az szűnni, s a helyzet tisztulni fog, mihelyt Isten áldja meg atyádat, Hogy e kút vizére vágyott. . . f Adsza korsód, megmentem, Forró csókod legyen bérem.“ Szól az ifjú vizet merve, Áll a lány félve, remegve; — Hogy ölelje, hogy csókolja? .... Forró szive azt jósolja: „Korsó addig jár a kútra. Mig törik, s belliül a kútba. . . . Szegény ember kis kunyhóban Vivődik aggodalomban; Gazdag ember tágos terme Teremtettével van telve: „Hol maradsz el szegény lyányom“ ,,„Úrfi kószál, amint látom.““ Keresni megy gazdag, szegény. . . Kúthoz vezet a kis ösvény, — Haragosok ők már régen, Találkoznak az útfélen; De a szónak most nincs hangja. . . Nem a lett szivük haragja. Mint virág az illatárban Fürdik két szív boldogságban. . . Tiltva van mind a kettőnek.
