Eger - hetilap, 1890

1890-02-25 / 8. szám

hosszas szenvedés után Egerben elhunyt. A boldogult halálát számos gyermekein kívül, nagy rokonság gyászolja. Hült tetemeit a múlt vasárnap, f. hó 23-án, közrészvét kisérte a Kisasszonyról nevezett sirkertben az örök nyugalom helyére. — A hevesmegyei 1848—49-iki honvédek egyesülete, mely a temetésen testületileg vett részt, díszes nemzeti szalaggal ékesített nagy babérkoszorút helyezett, bajtársi kegyelete jeléül, a boldogult ravatalára; Csiky Sándor, a honvédegyesület elnöke pedig a sírnál hatásos gyászbeszédben ecsetelte az elhunyt bajtárs honfiui érdemeit.

— Nyilvános köszönet. Mindazoknak, kik Istenben boldogult férjem temetésénél megjelenésükkel szíveskedtek részvétüket nyilvánítani, e sorokban mondok őszinte köszönetét.

Ozv. Völfif/i Lajomé.

— Helyreigazítás. Lapunk múlt számában az egri itj kaszinó által f. hó 15-én rendezett millióról megemlékezvén, ott jelenvolt szépeink névsorából, a két legkedvesebb tánczosné:Ka j csi ch Ilona és Margit, k. a.-nyok nevei sajtóhibából kimaradt, mit is észrevéve, sietünk ezennel helyreigazítani.

— Térzene. A helyben állomásozó 60. sz. csász. és kir. b. Appelgyalogsorezred zenekara, a múlt vasárnap, f. hó 23-án, a déli órákban az Eszterházy-téren változatos műsorral térzenét tartott, melynek a lyceumi korzón szép számú sétáló közönség volt hallgatója.

— Légszesz-viiágitás Egerben. Az egri légszesz-világitás, mely eddigelé csak mint teljesülhetlen „jámbor óhajtás“ kisértett nálunk, — úgy látszik, megvalósúlásához kezd közeledni egy lépéssel. Ugyanis, mint megbízható forrásból értesülünk. Walser Ferencz, budapesti ismert nevű gyáros, közelebbről kérvényt szándékozik Egei' város képviselőtestületéhez benyújtani, melyben az egri légszesz-világitás teljes berendezésére ajánlkozik, s kérvénye mellé egyszersmind a vállalkozás föltételeit, illetve a vállalkozási szerződés mintáját is csatolja. E föltételeket nem ismerjük ugyan, de mint állítják, azok a városra nézve eléggé előnyösek, s elfogadhatók. Majd meglátjuk. A vállalkozó Walser F. a kérvény és szerződési formula benyújtásával, mint halljuk, dr. Pásztor Bertalan helybeli ügyvédet bízta meg.

— A „Hevesmegyei Társaskör“ f. hó 16-án este tartotta meg első vigalmi (felolvasó) estélyét a Tigris-szálloda első emeleti dísztermében. A rendezőség lelkes ambitióval kezdett tevékenysége fényes jutalmat nyert az estély sikerültében, melynek műsora következőleg állíttatott össze: 1. Braun Gábor aíelnök úr, lendületes hangon tartott megnyitóban, szép szavakban ecsetelte a kör

megalakulásának történetét, vázolta a kifejteni szándékolt szép- irodalmi működést és a közönség jóakaratát és bizalmát kérte ki a szépen fejlődő kör iránt. 2. Krausz Soma úr fővárosi jónevű zenetanár „Nocturne“ saját szerzeményét zongorán a közönség lelkes tapsai között adta elő. 3. Wahl Adolf úr Coppée F. „A hajótörött“ czimü monologot adta elő nagy tetszés mellett; élénk hévvel előadott szavalata által különös mértékben hozzájárult az est sikeréhez. 4. Handler Simon úr a jeles fiatal philosophus „A kik egymást keresik“ czimü karczolatát olvasta fel. A nagyszámú közönség élénk tetszés nyilatkozatokkal jutalmazta a jeles felolvasást, 5. Preszler Miklós úr Charles Dankla „Resignation“-ját adta elő mély érzéssel, zongorán kisérte Krausz Samu zenetanár úr. Játékukkal nagy élvezetet nyújtottak a közönségnek. 6. Ezután a szép tehetségű szavaló Cserő Armin úr Ábrányi Emil „Keresem az Istent“ és Jókai „Munkács rabja“ költeményeket oly patkóssal, oly erős hévvel és oly finom érzéssel adta elő, hogy a közönség elragadtatása határtalan vala. 7. Berger Jenő Viola M. után németből átdolgozott „Az én frakkom“ czimü humoreszkjével derült hangulatra kelté a hallgatóságot. 8. Az estély fénypontját azonban kétségkívül Barna Ödön úr cello-játéka képezte, ki a valóban nagy reményekre jogosító művészi vervvel előadott darabjai által, mélyen átérzett finom játékával perczekig tartó tapsra ragadta a közönséget; Fischer „Románcz“-át és Popper „Gavot- te“-jéf adta elő Krausz Samu zenetanár úr kitűnő zongora-kisé- rete mellett, mindkettőt oly virtuozitással, hogy a jeles művésznek ismételnie kellett azokat. Utolsó tárgy Haas Adolf úr „Szivemhez“ csinos költeménye volt. melyet élénk tetszésnyilvánítások között Cserő Ármin úr művészi érzéssel adott elő. A felolvasást (bár a programúiba felvéve nem volt, de mint előre lehetett látni) tánczvigalom követte, melynek sikerülte megadta a koronát a kitűnő estélynek. A teremben — bár a vendégek száma a 400 (négyszázat) meghaladta, a lehető legkellemesebb aera volt. — Az oldalhelyiségekben és a „buffet“-ben vidáman folyt a társalgás. A négyest 132 pár tánczolta. — A fesztelen, de mégis diszes mulatság reggeli 5 óráig tartott lankadatlan jó kedvben. A Hevesmegyei Társaskör márczius hóban ismét rendez egy „irodalmi és zene-estélyt“ valószínűleg tánczvigalommal egybekötve.

— ,-Vajh ki ő, és merre van hazája“? Tudniillik Strauss Ede urnák, aki egy hozzánk is beküldött előfizetési fölhívásban azzal fenyegeti az anélkül is eleget zaklatott magyar olvasó közönséget, hogy a tavasz vége felé (midőn t. i. a fű már kizöldült, s virágzásnak indult a — keserű lapu,) „A harácsligeti tündérnő“ czimmel, egy 12 — 13 Ívnyi terjedelmű elbeután a függöny legördült, a közönség szűnni nem akaró, tomboló tapsaira, újból felhuzatta a kortinát, s maga vezette a színpad elejére a bájai s dalai által már is hazaszerte ismert leánykáját: a kedves, fiatal, szende — Nádiját.

Egyszerre ismét siti csend lön. A harmonium lágy akkordjai megszólamlottak. s a kedves Nadija, arai szeretett Komáromi Mariskánk barátnéja, s tanítványa, némi elfogultságtól remegő, de azért végtelenül kedves, és egyaránt fülbe, és szivbe- mászó finom soprán hangjával, tisztán ejtett magyar szöveg- g e 1 rá kezdte, hogy :

„Csak egy szép lány van a világon.

Az én kedves rózsám galambom stb.

S az erre keletkezett frenetikus éljenzés és tapsra csakhamar rágyújtott a napjainkban divatos „Is, is. is“ nótára, melyet egy igazi megtestesült magyar hajadon élénkségével, s pajzánsá- gával énekelt el, a közönség szűnni nem akaró óriási lelkesedése közt.

Ez a feledhetetlen jelenet fejezte be az orosz daltársulat miskolczi első debutjét.

A színházból jó kedvvel mentünk estelizni. mely alkalommal bőséggel volt alkalmam hallani a miskolczi „malom alatti kritika“ különféle megnyilatkozásait, mondhatnám: „förmedvé- nyeit.“ Hát bizony én ezeken jó izűeket nevettem, s mert anélkül is jó étvágyamat még hatalmasabban előmozdították, hálás is vagyok értök. s igy, tartozó discrétióból, tartózkodom azokat saját kommentárjaimmal kisérve, nyilvánosságra hozni. De e kritika egy passzusát még se hagyhatom fölemlités nélkül. „Minek jönnek ide ezek a csavargó muszkák, ez a hazánkban a nélkül is gyűlölt népfaj V Azért, hogy szegény országunkból ismér kivigyenek vagy százezer forintot?“ — kiáltott mély elkeseredéssel egy miskolczi bús hazafi. Nyomban siettem rá megfelelni. „Én megmondom, uram. hogy mért jöttek Miskolczra. Általán ismert dolog e derék városban, hogy Egri Kálmán színigazgatónak ez idő szerint hónapok óta itt működő, különben jóravaló és pártolásra nagyon is méltó színtársulata, főleg az utóbbi időkben, a miskolczi közönség részéről oly rendkívüli pártolásban részesült, hogy a buzgó igazgatónak nemcsak annyi bevétele sem volt, hogy a tagok gagejait kifizethesse, de még annyi pénzzel sem rendelkezett, hogy társulatát Miskolczról tovább szállíthassa. Szóval •' válságos helyzet előtt állott. Ekkor szerződtette a muszka daltársulatot, s e geniális ötletét a magyar (?) művészetért rajongó miskolczi müveit pártoló közönség azzal jutalmazta meg, hogy a színigazgatónak, a busásan fölemelt hely árak mellett is, mind a két este tömött házakat, csinált. Miután pedig Egri Kálmán igazgató az orosz daltársulatnak a két esti előadásért szerzödésszerűleg 1500 irtot fizetett, ez összeget pedig az első esti előadásból bevette: Maróti szerint tiszta és világos, hogy a második este csaknem ennyire rugó jövedelmét Egri Kálmán igazgató szépen zsebre tette. Nos uram, hát az orosz daltársulat azért jöttMiskolczra, hogy ebben a tősgyökeres magyar, és kivá 1 ó 1 ag müve 11 város- ban, az itt működő magyar színtársulatot kisegítse- a hínárból. Q u o d e r a t demonstrandum!“