Eger - hetilap, 1890
1890-02-11 / 6. szám
43 — Uj plébánosunk. Tör öcsik József kanonok úr őnsg. f. hó 9-én jelent meg először a hivatalánál fogva vezetésére bízott rom. kát. iskolaszékben. Tanító választásokat kivéve, ritkán mutatkozik e testületben oly élénkség, milyent az említett napon láttunk. Már d. e. 10 órakor egybegyűltek az iskolaszék tagjai a belv. elemi fiúiskola VI. osztályában. Tiz óra után nehány perczczel később jelent meg az uj elnök. Első látásra mindenkit megnyert azzal a lekötelező, rokonszenvre keltő, természetes modorával, a mely a legnemesebb belső tulajdonok nyilvánulása. A kölcsönös bemutatások után a tagok éljenzése között foglalta el elnöki székét és rövid, tartalmas beszédben nyitotta meg az ülést. A hallgatókban legfőképpen a korát elfelejtető szellemi elevenség és szavaiból kisugárzó érzelmi hő tette meg hatását. Körülbelül igy szólott? Midőn Érsek úr ő excellentiájának nemes és kegyes szive ő f lé hajlott, s ezen utón a m. király 0 felségétől kanonokká kineveztetett: az egyházm. legfőbb tanhatósága az egri plebánosi teendőkkel a rom. k. iskolaszék vezetését is ő reá bízta. Ily alapon foglalja el e testület elnöki székét. Pogramm- beszédet azonban nem kiávn mondani ezen alkalommal, miután — úgy mond —- három év múlva Isten szt. kegyelméből ő is be fogja mutatni aranymiséjét, — azaz negyvenhét év óta foglalkozik iskolai ügyekkel majd mint tanitó, majd mint iskolaszékek elnöke. „A múltban is a kötelesség hű és „ lelkiismeretes teljesítése volt kenyere, a jövőben is az leszen.“ 0 megkívánja osztani a jövő munkáját az iskolaszékkel, azért bizalommal ajánlja magát a tagok figyelmébe; kéri őket, hogy a mostani megjelenésökben, érdeklődésükben mutatkozó hivatás-szeretetökkel támogassák őt; meg van győződve, hogy mindnyájoknak szivén fekszik fontossága ama feladatnak, a melylyel választóik részéről, a város kától, lakossága részéről megbizattak. Végül „kát. szívvel és honfiúi érzelemmel“ üdvözli az iskolaszéket, melynek jövő működéséhez a Mindenható kegyelmét és áldását kérve, az ülést megnyitotta. A felhangzó éljenzések után az iskolaszék nevében Dr. Hubert János, jogtanár isk. tag emelkedett szavakban válaszolt. Szavainak lényege: Ongnak, az elnöknek általánosan ismert nemes tulajdonai folytán örömmel bocsátja magát a kától, iskolaszék új elnökének vezetése alá, és Ígéretet tesz, hogy buzgó tevékenységgel fogja e testület ő nagyságát jövő működésében támogatni. Miután elnök néhány szóban még reflektált Hubert János jogtanár beszédjére, a gyűlés tárgysorozatának elintézéséhez fogott. — Ezen tárgyalás folyamán igen élénk képet öltött az ülés, midőn a tanítói nyugdíjtörvény módosítása ügyében a m. k. közokt. ministerium által leküldött statistikai táblázatoknak f. hó 20-áig leendő kitöltése iránt kellett az iskolaszéknek intézkednie. Természetesen abban akadt meg a gyűlés, amiben már több mint fél év óta mindig meg szokott akadni, hogy t. i. a kától, tanítók nagy részének nincsen dijlevele. A táblázatoknak ilyen akadály mellett való kitöltése még bonyodalmasabbnak tűnt fel egyik iskolasz. tag ama megjegyzésére, hogy ezen iskolaszéknek mandátuma f. hó 13-án lejár, miután pedig a dijlevél- iigyet 3 — 4 nap alatt elintézni nem lehet, tehát 20-áig a kívánt, adatokat nem lehet megadni. Végre is többek élénk eszmecseréje után azon felfogás győzött, hogy miután még a jelen ülés jogérvényesen határoz, azért egy bizottság alakítandó, amely bármikor, tehát f. hó 13-a után is, érvényesen intézkedhetik. Az uj iskolaszék szabályszerűen 4 hét határán belül fog megalakulni. A választás előkészítése, vezetése szintén az említett bizottságra bízatott. Folyó hó 13-a után a mandátumát vesztett iskolaszék helyett. ezen öttagú bizottság fog működni: Horváth József, ügyvéd, világi elnök; Vincze Alajos, k. igazgatótanár, egyh. alelnök ; Kontra László, k. tanár, isk. sz. tag; Kovács Fer- dinánd, isk. sz. pénztáros; Dan assy Antal isk. sz. jegyző. Sz . . . S. — Szemere Pál összegyűjtött munkái. Szem er e Pál müveinek egybegyűjtésével tudvalevőleg Szvorényi József magy. tud. akad. tiszt, tag, s az egri főgymnásium tudós igazgatója lett megbízva. A teljesen összegyűjtött, s több kötetre terjedő müvek, Szvorényi bevezető, ismertető soraival, a Kisfaludy-társasághoz benyújtva, már jó ideje sajtókészen állanak. Mint a Kisfaludy- társaság utóbbi ülésének jelentéséből örvendetesen értesülünk, Szemere Pál művei I. kötetének megjelenése már közelebbről várható. — Hevesmegye monográfiájának megírására — tudvalevőleg — Balázsy Ferencz akadémiai tag és Szederkényi Nándor orsz. képviselő vállalkoztak. Balázsy a mohácsi vészig, Szederkényi a mohácsi vésztől máig terjedő időszak történetén dolgozik. Szederkényi a mohácsi vésztől Eger vára elestéig terjedő időszakról egy jókora kötetre menő kézirattal már kész, s ezt rövid idő alatt követni fogja a 17-ik század nem kevésbbé érdekes illusztrácziója is, s azt Hevesmegye közönségének be is mutatta, mely a történelmi társulatnak küldötte fel, hogy a kinyoma tás felől véleményt adjon. A történelmi társulat Majláth Béla, Acsády Ignácz és Nagy Gyula tagoknak adta ki a kéziratot, kiknek véleményezése alapján, a társulat egyhangúlag kinyomatását, ajánlotta a megyének. A megye közönsége már intézkedett, hogy a kötet mielőbb kikerüljön a sajtó alól. A müvet ama korbeli rajzok, s egyéb érdekességek fogják illusztrálni. dött hölgykoszorújával, frakkos donzsuánjaival és ünnepélyes gardedámjaival, vagy egy korcsolya-pálya élénk publikumával ? Én mégis inkább az utóbbi mellett maradok. Pedig egy bálban az összes résztvevők: hölgyek, fiatalemberek, mamák, papák, rendezők minden igyekezetüket arra irányítják, hogy mennél több esin, elegáncia, finomság halmozódjék össze; egyszóval ott minden ember a „szépnek“ a. szolgálatába szegődik. S valóban, a gyertyafényes, csilláros, tükrös terem, a fény és pompa az öltözékekben, melyek mintegy keretül szolgálnak a sok üde, bájos arcznak és sugár termetnek; a négyes festői csoportozata, a zene mámoritó hangjainál gyorsan keringő párok együttes benyomása oly hatást gyakorol a belépőre, mely a gyönyör és megilletődés sajátságosán összevegyült érzelmeiben nyilvánul. Ámde hol van az a báli terem, melynek teteje a menny kék boltozatához volna hasonlítható; melynek csillárja fenségesebben szórná sugarait, mint a derült ég ragyogó napja, s a melynek gyertyái kellemesebb kivilágítást adnának mint a bujkáló hold s a szelíd fényű csillagok ? Hol van az a báli dekoráczió, melynek szépsége felülmúlná a zuzmarás fák s a csillogó tiszta fehér hó báját? hol van az a parfüm-illatár, melynek beszivása nagyobb gyönyört okozna, mint. a friss szabad levegőé? Hát az a rózsás pirosság, amit a hideg fest a korcsolyázóhölgyek arczára s amelyet itt a vér gyorsabb szökellése nem enged a kék és lila bizonytalan színei által meghamisittatni, mint az utczai séta közben! Ez a pirosság össze sem hasonlítható azzal, amelyet a táncz s a báli terem meleg levegője idéz elő az arczon; mert emez már egy másik, — a pirossal közeli rokonságban levő színnek legalább is gyönge árnyalatát ölti magára, amelynek nevét udvariasságból jónak látom elhallgatni. Az a pir, amelyet a külső hideg s a belső „meleg“ von az ifjú női arczra. a legszebb szín a világon: üde és gyöngéd mint a nyíló rózsa szirmaié s mégis erőteljes, élénk mint. az egészséges piros almáé. Ez aztán a csodás hatású „Ravissante“, meg „Créme Pom padour" és „Poudre de Serail“! De még a fényes báli toilettek is —! Egy báli ruha — mint minden új öltözék — soha sem tapad úgy a termethez, soha sem ölti úgy magára a termet plasztikus arányait és kecses hajlásúit, mint az egyszerű köznapi öltözék s abból a szögletességből, mely egy felöltöztetett bábról lerí, még a legbájosabb alakon is megmarad valami kevés. S ha talán még szerencsétlenül választott szín, szabás és disziték vagy rosszul sükerűlt frizirnői „expe- rimentácziö“ járul hozzá, akkor a természetes bájak szép össz- hangzatába disszonancziát hozott be az emberi kontárkodás, amit báli nyelven úgy szoktak kifejezni, hogy „nem jól nézett ki.“ A jégen ilyen katasztrófa nem történhetik meg a hölgyekkel, ott mindenki jól néz ki egyszerű köznapi ruhájában a természet közepette. Végre pedig a jégről a etikette zsarnoksága nem tiltja le azokat a gyermeki kortól búcsúzó kis hölgyecskéket sem, akiknek a báli gyönyörök még csak ábrándjaik közt foglalnak helyet. Már pedig nem sokkal szebb-e egy csokor, ha a kinyílt rózsák közé fakadó bimbók is vannak vegyítve ? Bárki hogyan gondolkozzék is, én tehát azt tartom, hogy sokkal kellemesebb képet nyújt egy népes jégpálya, mint egy báli terem. Különös egy anyag az ajég: viz és még sem folyékony, szilárd és mégsem szárazföld, — tehát egy harmadik geográfiai alkatrésze földünknek —; s azért sem a vizek fürge lakója, a hal, sem a szárazföldi gyorslábú nyúl, vagy az ember — nem boldogul egy oly tiszta jégmezőn, melynek tükörsima sikját még semmi sem karezolta össze. Mig a korcsolyás játszik, repül rajta; a jég egyedül az ő elementuma. Az a kis vékony vas-él olyan itt neki. m.nt a madárnak a szárny, a halnak az uszószerv s a nyul*
