Eger - hetilap, 1890
1890-12-30 / 52. szám
423 /etünk növendékei ugyanis a karácsonyi ünnepeket megelőzőleg-, saját, az ünnepekre megtakarított filléreiket arra fordították, hogy az együttes összegből két szegény árva leányka számára téli öltözetszövetet vásároltak, s azt sajátkeziileg készítették el. E jótettük fölött való ártatlan örömüket mégitikább növelte Fogéi Ágostonná úrnő szívessége, aki értesülvén a leánykák szándékáról, hogy azt még nagyobb mértékben érvényesíthessék, nagyobb mennyiségű fehérnemüeknek való szövetekkel járult a nemes czélhoz. Nosza! lett akkor örömteljes sürgés-forgás a leánykák között; a gyöngéd kezecskék valódi lázas versenyre keltek a gépek s asztalok körül, s az volt boldogabb aki többet készíthetett. Meg is lett az eredmény; két kis árva leányka számára teljes téli öltözék készült el. s nyomban átadatott felhasználás végett az egri irgalmas uénikék fónöknőjének. Hogy a derék növendék leánykák e ténye nemes szívre vall, — szükségtelen mondanunk. De nem tartjuk fölöslegesnek fölemlíteni, hogy azon intézet, melyben serdültebb növendékleányaink a mellett, hogy a számukra nézve egyik leghasznosabb foglalkozásban: a női kézi munkában — értesülésünk szerint — egészen szakszerű, alapos és sükeres oktatást nyernek, még erkölcsi szempontból is ily példás irányban vezéreltetnek, — a Könyves Teréz magán-nő i-ip ári s k oláj a minden dicséretre s pártolásra méltó. — Hymen. Borhy Ilona kisasszony, az egri elite- hölgykoszorú egy kedves-bájos virága, Borhy László gyöngyösi kir. közjegyző müveit leánykája, f. decz. hó 24-én váltott jegyet tahvári Tahy Márton m. kir. honvédfőhadnagygyal.-- Hymen. Porubszky István közelebb kinevezett cs. és kir. 12 sz. huszárezredbeli tartalékos hadnagy, városunk arauyfiatalságának egyik kiválóan kedvelt tagja, f. hó 25-én Karácsony első napján jegyezte el csendes családi körben arájaúl, egyik kedves szép rokonát Anders Gusztik a kisasszonyt. — Gyászhir. Özv. Bátaszéki Szabó Imivé né, szül. Kősikátor i Lukács Klára, élete 87-ik évében, f. decz. hó 24-én végelgyöngülésben elhunyt Hevesen. A boldogultban bátaszéki Szabó Ignácz hevesi birtokos, családja és messzeterjedő rokonsága, édes anyját, illetve a szeretett rokont gyászolja. A boldogult temetése Hevesen, f. decz. hó 25-én, az ottani közönség tömeges részvéte mellett ment végbe. — Térzene. A városunkban állomásozó 60 sz. b. Appel- gyalogezred derék zenekara, a múlt pénteken, Karácsony másodünnepén térzenét adott az Eszterházy téren, melynek választékos programmját, daczára a borongós időnek s azon körülménynek, tett reájok figyelő szeretettel, s tekintete mindannyiszor megpihent egy-egy pillanatra a legkisebbiken. Ilyenkor végtelen gyöngédség sugárzott szemeiből, s arczárói a komolyságot egy futó mosoly üzé el. Végre elkészült munkájával, kitatarozta a gyermekek ruháját az ünnepekre, s a kis fiúcskát térdére ültetvén, belevegyült a gyermekek társaságába. — Ugy-e, anyám, holnap lesz karácsony? — kérdé a legnagyobb gyermek. — Igen, fiam, holnap születik a kis Jézuska. — Én azt hallottam, anyám, — szólt közbe a kisebb fiú, hogy ilyenkor a Jézuska karácsonyfát küld a jó gyermekeknek. — Küld bizony! egy fehér-ruhás angyalka szokta vinni. — Hát akkor nekünk is fog hozni, úgy-e; mi is jók voltunk, meg ezután is jók leszünk ? — Nem, kis fiam, nektek nem hoz, — szólt csendes hangon, s egy könnycsepp jelent meg szemében. — Hát miért nem hoz? — fakgatá a leányka is. — Hát — hát — — azért kis lányom, mert mi nagyon messze lakunk, — válaszolá elfogódott hangon s néhány könnycsepp hullott a térdein ülő kis fiú fejére. — Jaj! mi lelte anyám? miért sir? — Dehogy sírok — felelt mosolyra erőltetve ajkát, — valami esett a szemembe. — Istenem, de jó azoknak, akik közel laknak a Jézuskához ! — Milyen az a karácsonyfa — tudakolák a gyermekek. — Bizony, fiaim, az nagyon szép! Télen is olyan zöld mint nyáron. Piros alma, aranyos dió terem rajta; czukor madárkák ülnek a gályáin ; füge, narancs, szentjánoskenyér, czukrosság — minden vau raji a. Ezüstös lánczok kötik össze az ágakat, és sok, igen sok gyertya ég rajta, úgy fénylik mint a csillagos ég. hogy nem volt előre tudomása róla, szép számú sétáló közönség hallgatta végig. — Közgyűlés. Az egri keresztény iparos-kör rendes évi közgyűlését 1891. évi január hó 6-án, d. u. 3 órakor fogja saját helyiségében megtartani. — Az egri önkéntes tűzoltó egylet választmánya által 1890. évi deczember 27-én tartott ülésben, Petróczy Dezső, működő tűzoltó, az egylet czimének önző czélokra történt botrányos felhasználása miatt az egyletből kizáratott. Ifj. Simonyi Károly, helyettes titkár. — Név-ünnep. Hevesről egyik levelezőnk Írja lapunknak: „F ülöp István Heves város főjegyzője, mindnyájunk kedves „Pista bácsi“-ja e hó 24-én tartá 76-ik név- és születése napját. Heves város intelligentiája csakugyan megmutatta, hogy e szó „kedves Pista bácsi“ nem csak az ajkakról hangzik, hanem a szivekben is lakik; mert a 60 személyre terített asztalnak egy terítéke sem maradt gazdátlanúl. A számtalan fogású vacsora közben ftdő Puchlin Kázmér esperes-plebános úr emelt a mi kedves bácsinkra poharat, kívánva neki, hogy még nagyon sokáig friss egészségben működjék oly áldásosán, mint eddig a közügyre, de mint eddig úgy ezután is baráti jó indulatában tartson meg mindnyájunkat. Aztán többen igen emelkedett felfogású dictiokban kívántak az üunepeltnek annyi jót és boldogságot, hogy azt papírra tenni nem lehet. Ismét Puchlin Kázmér úr vette át a szót, mondván hogy a főzés nem mesterség, ez több annál: művészet. Mert nem elég a fűszereket csak úgy átalában keverni össze, hanem tudni kell: mit mikor és hogyan rakjunk az ételbe, hogy az oly Ízletes legyen, mint e mai vacsora, amiért is poharát a kedves háziasszony ő nagyságáért emeli, kívánva, hogy még nagyon sokáig legyen alkalma e művészetének élni. Erre Máder Miksa úr megjegyzi, ho<ry az eszmeiársulás törvénye szerint neki eszébe jut, hogy az életnek is vannak fűszerei, melyek annak „savát“, „borsát“ teszik; azért ő meg azt kívánja, hogy a mi kedves Pista- bátyánk, még sokáig megtartsa azt a jó kedélyét, mely szinte egyik fűszere az életnek, s mely által úgy a fiatalsággal, mint egykorúival oly kellemesen el tud szórakozni. Végre Radics István úr a jelenlevő hölgyekre emelte poharát. (Ezért ugyan megkontrázom, mert ezt a dicsőséget én akartam kivívni.) Aztán többen a „csendes“ mellé ültek; mások pedig a „kilenczes“ elfogására szánták magukat. A fiatalság pedig rakta a „ropogós-kopogós“ csárdást kivilágos-kiviradtig. — És most én azt kívánom, hogy az ünnepeltet nagyon, de nagyon sokáig szólíthassuk igy'- „kedves Pista bácsi.“. Krakóka, Az aljában meg kis báránykák, kis katonák, szép bábuk, képes könyvek vannak. Nagyon szép az, fiaim! A gyermekek csakúgy nyelték anyjok szavát. A legnagyobb fiú könyvébe könyökölve, tágra nyitott szemekkel figyelt. A két kisebb egészen anyja mellé húzódott, s szájtátva hallgatta a bűvös csengésű szavakat. És még érintetlen leikökben megfogam- zott a szó, alakott öltött az ábránd, az édes ábránd. — Úgy-e, anyám, az égből hozza az angyalka a karácsonyfát? — kérdé a leányka. — Igen, onnan. Én úgy hallottam gyermekkoromban, hogy az angyalka a karácsonyfával leszáll az égből egy nagy hegy tetejére, ott felül egy szamár hátára s igy lejön azon ház elé, ahova vinni akarja a Jézuska ajándékát. A ház előtt leszáll, beburkolja magát fehér ruhájába s csenget. — Aü — e szót a legkisebb fiú mondá, kinek figyelmét nem kötötte le a beszéd, s ujját fölemelve az ajtó felé hallgatózott. — Mi az, kis fiam ? — Csengő! Az anya elmosolyogta magát, s megsimogatván a kis fiú szőke haját, tovább folytatá beszédét. — Mikor az angyalka beér a házba, a szoba ajtója előtt hallgatódzik, hogy nem feddik-e bent a gyermekeket valami csínyért, s ha ezt hallja, tovább megy, ha pedig békességet talál, újra csenget, és ............ — Jaj! anyám, csengetnek a konyhában! — szólt közbe hirtelen két gyermek is. — Dehogy, csak úgy képzelődtök most fiaim. — Nem, én jól hallottam! Néhány pillanat múlva csendes kopogtatás hallatszik az ajtón, rögtön utána pedig egy kis csengetyünek a hangja.
