Eger - hetilap, 1890
1890-02-11 / 6. szám
6-ik szám. 29-ik év-folyam 1890. Február 11-én. Előfizetési dij: E^esz evre . 5 írt — kr Félévre . . 2 „ 50 Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasáboson péti sorhely után 6, hélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílt térben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Klötizetéseket elfő "ad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Középiskola-ügy Egerben. ii. Akik a gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi magy. kir. miniszter által, a magyar közép- és felsőbb oktatásügy reformja tárgyában közelebbről egybe,hívott, s legkiválóbb szaktudósainkból álló egyének tanácskozásait némi figyelemmel kisérték, tapasztalhatták, hogy ott a legilletékesebb férfiak hangoztatták és sürgették az egységes középiskola kérdésének mielőbbi megoldása szükségességét. Mi az az egységes középiskola? Ismeretes dolog, hogy nálunk épen úgy, mint a külföldön, kétféle, tulajdonkép úgynevezett „k ö z'é p i s ko 1 a“ van: a gymnasium. és a reáliskola; miután a többi középiskolák eredetileg szakiskolák levéli, nem az egyetemekre, hanem csupán egyes szaktudományokra, és specialiter eleve kijelölt pályákra készítik elő a növendékséget. A reáliskoláknak hazánkban felállítása, s szaporítása, tehát körülbelül 30 —40 év óta a köztapasztalás arról győzte meg szak- férfiainkat, hogy hazai reáliskoláink nem felelnek meg a hozzájuk kötött várakozásoknak. A műegyetemi tanárkar különösen arról panaszkodott, hogy a reáliskoláinkból odakerült növendékség nem hoz magával annyi alapműveltséget, mennyit e magasabb tanintézetünk joggal követelhet, s ép ez okból szívesebben látják a gymnásiumokból oda kerülő növendékeket, kik. habár a reálismeretekben nem mérkőzhetnek ugyan reáliskolát végzett pályatársaikkal, de a gymnásiumokban nyert klasszikus alapműveltség folytán sokkal képzettebbek, s a polytechnikai magasabb ismeretek elsajátítására is hivatottabbak reáliskolát végzett collé- gáiknál. Ez a panasz annyira szembetűnő s jogosult volt. hogy elvégre is elkerülhetetlenül szükségesnek látszott, hogy valamiképen segítsenek rajta. Segítettek is olyformán. hogy a reáliskolákban a latin nyelv és irodalom fakultativ tanítását elrendelték. De hát az ilyen fakultativ intézkedés sem szüntette meg a bajt, mint azt az utóbbi évek tapasztalása bebizonyította. Most tehát elérkezetteknek látják szakférfiaink, s az illetékes körök, hogy a bajon elvégre is gyökeresen kell segíteni. Erre lesz hivatva az egységes középiskola, amely abban fog állani, hogy jövőre — ha életbe lép, — nem lesz se külön gymnasium, se külön réáliskola, hanem lesz mindenütt egyenlő, egyöntetű középiskola oly formán, hogy az eddigi gymnásiumokban, a mostaninál nagyobb figyelem fog fordíthatni a reálismeretek tanítására, az eddigi reáliskolákban pedig a klas- sikus nyelvek tanítása, a kötelező tantárgyak sorába fog felvétetni. Szóval gymnasium és reáliskola ezentúl teljesen egyenlő oktatásügyi szervezettel fognak bírni. Nincs kétségünk benne, hogy az ilyetén egyöntetű egységes középiskolák szervezése hazánkban, már csak rövid idő kérdése. Mindezt pedig azért mondottuk el igy töviről hegyire, hogy még azok a t. urak is, akik nálunk a reáliskola mellett oly erősen kardoskodtak, belássák, miszerint törekvésünk ebben az irányban, sehogy se vezethetett volna czélhoz. Mi kell tehát nekünk ? Hogy mostani virágzó főgymnásiumunk mellé, a 20—22,000 lakossal biró Eger városa, valaha az államtól még egy másik egységes középiskolát kapjon, vagy egy ilyet a maga erejéből valaha fölállíthasson, arra, — városunk közel szomorú jövőjét is tekintetbe véve, — egyelőre tiszta fővel gondolnunk sem lehet. Nincs tehát egyéb számunkra bátra, mint minden tehetségünkkel, törekvésünkkel s ha kell, a lehető áldozatok árán is oda hatnunk, hogy meglevő, virágzó középiskolánk, a jeles cisterci rend vezetése alatt álló, országos jó hírnévnek örvendő egri főgymnásium oda fejlesztessék, hogy a jelentkező s tapasztalás szerint évről-évre szaporodó tanuló ifjúságot, minden nehézség s aggodalom nélkül teljesen befogadni képes legyen. Szent meggyőződésem, hogy e czélt, ha egyátalán elérhető, csupán az előző czikkemben előterjesztett indítványom alapján érhetjük el. Tisztelettel fölkérem tehát városunk t. polgárait, hogy e lépést tegyük meg mielőbb. Hadd tudjuk meg idejekorán, hányadán állunk; mit várhatunk; mit remélhetünk? Ha czélt érünk: városunk középiskolájának kérdése a legszerencsésebben lesz megoldva. Lesz egy oly főgymnásiumunk, mely úgy jó h i r n é v, mint látogatottság tekintetében ritkítani fogja párját hazánkban. De ha czélt akarunk érni, mint már emlitém, nem elég a jó szándék, hanem nekünk is meg kell hoznunk a kellő áldozatot. Nem elég csupán e czélra az épületet, az ugyn. „gymnasiális kaszárnyát“ fölajánlanunk, hanem az épületnek az oktatás czéljaira alkalmassá tételéről, s fölszereléséről is nekünk kell gondoskodnunk. Mert tekintetbe kell vennünk azt, hogy esetleg igen rövid idő alatt, az egri főgynmásiuniban 3—4 parallel osztályt kell majd fölállítani, s ennek ellátására a főt. cisterczi rendnek, az egri főgymnásium tanárszemélyzetét 4—5 tanárral szaporítania, mi a föntisztelt, rendnek évenkint nem csekély anyagi áldozatába fog kerülni. Méltó és igazságos tehát, hogy velők szemben mi is meghozzuk a lehető áldozatot. „De miből?“ —- kiált föl elkeseredve rendes busás állami, fogyasztási, iskolai, s tudj’isten még miféle adók mellett 97°/0 pótadóval, s egy csomó filloxerás szőllővel megáldott polgártársam, — mikor szegényebbek vagyunk, mint a templom egere?! Ez igaz. De hát legyen szabad erre nézve is egy szerény és tiszteletteljes javaslattal előállanom. És most, Eger város nagy számú, érdemes, értelmes, vagyonos és áldozatkész izraelita polgáraihoz fordulok. Egész őszinte tisztelettel kérem őket: ne értsenek félre, hanem egész nyugodt lélekkel, s a mi fő: igaz hazafiul érzéssel szívleljék s fontolják meg, amit mondandó vagyok : Általánosan ismert dolog az, hogy hazánkban minden hitfe- lekezet állított s tart főn középiskolákat. A katolikusoknak s a reform, hitfelekezeteknek országszerte nagy számban felállított, s nagy áldozatok mellett föntartott középiskoláik vannak. Csupán a nagy vagyonú magyar izraelita hit- felekezetnek nincs hazánkban általa föntartott középiskolája; s csupán a gazdag magyar izraelita s á g nem járul a magyar közép tanodái oktatás előmozdításához egy árva fillérrel sem, daczára annak, hogy s tat istikai kimutatások szerint, az összes magyar középiskolákba járó összes nővén- dékségnek mintegy 25%-át izraelita h itf elekez etü tanulók kép ezik.
