Eger - hetilap, 1890

1890-12-09 / 49. szám

391

— A korcsolyázó-egyleti tó már befagyott, s ha az idő nem változik, amint értesültünk, e f. hó 14-én a közhasználatnak okvetlen átadható lesz. Az egyletbe beiratkozni lehet e hó 11-étöl kezdve Gröber Ferencz úr vaskereskedésében.

— Hevesvármegye területe az 1891-iki jan. hó 1-től kezdve amiskolczi kereskedelmi s iparkamara területéhez fog csatoltatni.

— „Palócz mesék a fonóból“ czim alatt Istvánffy Gyula tanár Lr'ptó-Szent-Miklóson, — tehetséges fiatal költő, kinek csinos verseivel a múlt években gyakrabban találkoztak t. olvasóink, — egy kötetnyi tündérmesét szándékozik kiadni, amaz elbe- széllések nyomán, melyeket a szerző a Mátra aljában élő jó paló- czok ajkairól elesett, midőn néhány évig maga is e vidék lakója volt, s a néppel gyakran volt alkalma érintkezni. A kötet a karácsonyi ünnepekre fog megjelenni. Előfizetési ára 80 kr mely szerzőhöz küldendő. Az érdekesnek Ígérkező költeményfüzetet mi is melegen ajánljak t. olvasóink becses pártoló figyelmébe, s előfizetéseket a műre szerkesztőségünk is elfogad.

— A mezőkövesdi ifjúság, a helybeli önkéntes tűzoltó egylet alaptőkéje javára mait hó 22-én tánczestélyt rendezett, melynek bevétele: 193 frt 27 kr, a kiadás: 102 frt 67 krnak levonásával tiszta nyereménye 90 frt. 60 kr volt. Ehhez felűlfizetéssel hozzájárulni szívesek voltak: Harangi Ferencz 2 frt Streilinger Vilii 2 frt, Antony Ágoston 2 frt, Szerényi József 1 frt, Novák Sándor 1 frt, Farkas József 1 frt, Morvay János 1 frt, Bacsó Endre 1 frt, Kiszty János 1 írt, Klein Sámuelné 1 frt, Bern Pál 1 frt. Özv. Okolicsányi Józsefné 1 frt, Dienes Lajos l frt, Szentpéteri Lajos 1 frt, Csizmadia József 1 frt, Balogh Béla 1 frt, Veisz Adolf 1 frt, Spitz Dávid 1 frt, Epperjessy Sándor 50 kr, Grossz- rnann Ferencz 25 kr; miért is fogadják az egylet leghálásabb köszönetét.

— Vakmerő utonállás. A múlt hét egyik estéjén S. Adolf terménykereskedő polgártársunk, a Mecset-utczában lakó rokonainál tett látogatás után, tanuló fiacskájával hazafelé ballagott, midőn a legényegyletnél összeszögellő utczák egyikéből egy vakmerő csavargó, bottal fegyverkezve, rájok rohant, s az apától tárczáját és óráját követelve, botjával feléjök ütött. Az ütés a fiú lábát érte. Erre az apa sem volt rest, s a kezében levő ri- noczerosbőr-bottal oly erősen vágta arczon a gaz támadót, hogy a pofája bőre végig hasadt, mire a vitéz útonálló vad futásnak eredt, a távolból ordítozva: „Megállj kw^zsi^ , majd a körmöm közé kerülsz még !“ A vakmerő utonállót még máig sem tudták megcsípni a — ezirkálók.

— Utonállás. F. é. nov. hó 22-én Engler György, makiári lakost, ki kocsiján Kaálba igyekezett, a kerecsend-kápolnai utón egy csavargó fölkérte, hogy vegye föl kocsijára, s midőn ezt megtette, a csavargó magát a börtönből most kiszabadult hires Erdélyi Gyurkának adva ki, Engler pénzét követelte, mit ez megtagadván, a csavargó Englert fojtogatni kezdette, s a küzdelemX.

Fabius neje fekhelye mellett leült s szemeit halvány, lesoványodott de már nyugodt arczárói le nem véve, a történtek felett elmélkedni kezdett . . . s a felett is, mikép viselje magát? s mit lesz teendő? .... Ha Mutiust megölte, — s ha reá emlékezik, mi mélyen hetotr be a tőr pengéje, nem is kételkedhetik e felett, — akkor nem lehet a dolgot eltitkolni! A herczeg, a bírák tudomására kell hozni mindent .... de hogyan magyarázni meg „a dolgot, hogy mondani el ily megfoghatatlan eseményt? — — 0, Fabius megölte saját házában rokonát, legjobb barátját! Azt fogják kérdeni: miért? mi okból? — De hátha Mutius nem is halt meg? — Fabiusnak nem volt ereje, hogy továbbra is bizouytalanságban vergődjék, — s miután meggyőződött róla, hogy Valeria aluszik, óvatosan felkelt a székből, elhagyta a házat s a pavilion felé indúlt. Ott teljes csend uralkodott; csak az egyik ablakon át látszott világosság. Dobogó szívvel nyitotta fel a külső ajtót — (ezen még lehetett látni véres ujjak nyomát, s az út porondján is vércseppek sötétlettek) — keresztülhaladt az első sötét szobán . . . s elfogúltan állott meg a küszöbön.

A szoba közepén egy perzsa szőnyegen, feje alatt egy brocát vánkossal, s letakarva egy széles veres, fekete rojtú schawl-lal, feküdt Mutius, tagjait egyenesen kinyújtva. Arcza, mely sárga volt, mint a viasz, lezárt szemekkel s kékes halantékokkal, a szoba tetőzete felé volt fordítva; lélegzetét nem lehetett észrevenni ; egész halottnak tűnt fel. Lábai előtt szintén veres kendőbe burkolva térdelt a malaji. Egy ismeretlen s a páfrányhoz hasonló

nek könnyeu szomorú vége lesz, ha az épen idejére oda érkező Kovács Gergely kompoltí lakos segítségére nem siet Englernek, kik aztáD az ál Erdélyi Gyurkát közös erővel legyűrve, megkötözték, s a csendőrök kezeibe szolgáltatták. Az elönyomozatból csakhamar kitűnt, hogy a támadó csavargó nem más, mint Molnár György, kistályai illetőségű, rovott múltú ember, ki már emberölés és lopás miatt is megülte a börtönt. Átadatott a kir. fenyitő törvényszéknek.

— A locomobil- és cséplögépkezelök tanfolyama, melyet az állami közép-ipariskolánál a nagymélt. kereskedelemügyi m. kir. ministérium évenként rendezni szokott, január hó 2-án nyílik meg s márczius hó végéig tart. E tanfolyamon a gőzmozgony (locomobil) és a különböző cséplőgépek szerkezete és kezelése fogtanittatni. Tanulókul felvétetnek a 18. életévöket betöltött, írni és olvasni tudó önálló lakatosok, kovácsok s a különböző gépgyárak főbb munkásai; továbbá gazdatisztek, birtokosok, géptulajdonosok. A belépők erkölcsi bizonyítványt tartoznak előmutatni, a nem önálló munkások ezen kivul, ha munkában állanak, a munkaadótól kiállítandó munkabizonyitványt, ha nem állanak munkában, munkakönyvüket tartoznak benyújtani. A tandíj 5 frt, a mit előzetesen, a beiratkozás alkalmával kell lefizetni. A beiratások f. évi deczember 15-től január 2-ig tartatnak, az intézet helyiségében (Budapest, Vili. kér. Népszinház-utcza 8. sz.) Vidékiek a tandíj beküldése mellett levélben is iratkozhatnak. A vidékről jövő tanulóknak január 2-ig nem szükséges személyesen megjelenni az intézetben.

— A nők jogai Hindosztánban. Ázsia déli részén, Hindosz- tánbau, a nőknek csakúgy megvan a saját törvénykönyvük, mint a férfiaknak, melyben a nők jogai pontosan egybe vannak gyűjtve. E női codexet hét bölcs indus-asszony szerkesztette egybe. E codex szerint az összes férfiak három osztályba soroztainak, nevezetesen: a „tisztességesek“, a „féltisztességesek“, és a „hulpul-huplá“-k osztályába. A tisztességesek alatt azok értetnek, kik képesek egy asszonyt tisztességesen eltartani. A „féltisztességesek“ már ennyire nem képesek, minél fogva feleségeik kénytelenek férjeiknek a mindennapi kenyér megkeresésében kézi munkájokkal segítségükre lenni. Az ilyen férjek tehát ama tiszteletre, mely a „tisztességeseket“ megilleti, igényt nem tarthatnak. A féltisztessóges ember feleségének, ha a férje megveri, joga van a férjét visszaverni, sőt fölül rá még a szakállár is megtépni. Legszánandóbb, s e mellett legfurcsább helyzetek van a „hulpul-huplák“ osztályába tartozó férjeknek, mert feleségeiknek joguk van a házból egy folytában tiz napig is kimaradni, anélkül, hogy ezért a férjnek joga volna nejét kérdőre vonni, vagy szemrehányással illetni.

— Rendőri hir. Gondatlan anya. Múlt hó 29-én reggel Danyi Jánosné Czifra-uegyedi kapás asszony a piaczra ment bevásárolni. Mária 6 éves és Erzsébet más fél éves kis gyermekeit egyedül hagyta hátra a szobában. A gyermekek egy darabig vígan játszadoztak a szobában, később azonban az idősebb

növényből készült koszorút tartott a kezében, s kissé előrehajolva szakadatlanul urára nézett. Egy kicsiny, a szoba padlójába szorított fáklya zöldes lánggal égett s egymaga világította meg a szobát. E láng se nem füstölgött, se nem lobogott. A malaji Fabius beleptekor meg se mozdúlt, csakis szemeit fordította féléje, — s azután újból Mutiusra szegezte azokat. Időről-időre felemelte majd lebocsájtotta a koszorút, megrázta a levegőben, — se mellett néma ajkai lassan felnyilottak s úgy mozogtak, mintha hangnélküli szavakat beszélnének.

A malaji és Mutius között a földön hevert az a tőr, melylyel Fabius barátját megsebezte; a malaji egy Ízben ama koszorúval a véres pengére is reáütütt. Egyszerre majd egy másik is ütött. Fabius a malajihoz közeledett s hozzá lehajolva félig hallhatón kérdezte: Meg van halva? — A malaji lehajtotta fejét s jobb kezét a shawl-ból kiszabadítva, parancsolólag az ajtóra mutatott. Fabius éppen ismételni akarta kérdését, — de a parancsoló kéz e mozdúlatot ismételte, — s Fabius kelletlenül s bámúlva, de engedelmesen kiment.

Valériát úgy találta elszenderülve, mint előbb, csak hogy még nyugodtabb ábrázattal. 0 le nem vetkezett, hanem fejét kezeire támasztva az ablak mellé ült, s újból mély gondolatokba merült. A hasadó hajnal még ugyanazon a helyen találta őt. Valéria fel sem ébredt reggelig.

(Vége köv.)