Eger - hetilap, 1890

1890-02-04 / 5. szám

38

kenységnek ama számtalan jelét, melyekkel közpályán működő s általános becsülésben álló barátaim kegyes jó indulata a közelmúlt napokban elárasztott. E kegyes jóindulat érdemül tudta be a közügyekben tanúsított őszinte — de kötelességszerű — törekvéseimet, és e nagyrabecsült figyelmet írói munkásságomra is kiterjesztvén, engem költeményeim közrebocsátására ösztönzött. — Az a hálára késztő szives készség pedig, melylyel úgy a napi sajtónak, mint a vidéki s különösen, az erdélyi lapoknak egy jelentékeny része kötetem kiadásának hírét nemcsak közölte, de azt a közfigyelembe is melegen ajánlotta: azon reménynyel kecsegtet, hogy verseim a mélyen tisztelt közönség kegyes érdeklődésével is találkoznak.

Ez ösztönzés és e remény volt oka elhatározásomnak. Czé- lom nem az, hogy erőm mértékéről a kritikát kihíva, a talán kedvező Ítéletekből magamnak jövendőre ösztönt és kedvet gyűjtögessek. E költemények jó részét már régebben Írtam, s most, midőn az élet gondja s prózája által az Írásban mindinkább gátolva, azokat közrebocsátom, reményem csak az, hogy érzéseim és eszméim e gyűjteményét ismerőseim s barátaim kezébe szívesen fogadott emlékül adhatom. S ha e reményem valósul, úgy ezélomat teljesen elértem.

A könyv, melynek bevezetését kitűnő költőnk: Ábrányi Emilnek (müveimet s tevékenységemet bizonyára túlbecsülő) a meleg barátság hangján irt remek előszava fogja képezni, — 10 nyomtatott iv terjedelemben — vegyes tárgyú lyrai költeményeket tartalmaz s f. ó. májushó l-én jelenik meg.

Biztat a remény, hogy a mint az abban foglalt dalok az érző szív legmélyéről törtek elő, úgy — daczára, hogy a kor eszményisége elhanyatlott s az emberek szivét elfásitá a kor szelleme — költeményeim a nemes, fogékony szivekhez utat fognak találni s leszuek többen, kik az eszményinek fényes lángot gyújtanak lelkűkben.

Az előfizetési pénz és gyüjtőivek f. é. april hó 15-eig nevem alatt Egerbe (Hevesmegye) küldendők. A kötet ára fűzve 1 frt., diszkötésben 2 frt. Szives gyűjtőimnek 10 előfizető után egy tisz- teletpéldánynyal kedveskedem. Eger, 1890-iki február hó l-én. Kapácsy Dezső. — Ábrányi Emil levele, mely Kapácsy Dezsőhöz intézve, tisztelt költő barátunk költemény-kötetét be fogja vezetni, következőleg hangzik:

„Kedves barátom! Azzal tisztelsz meg, hogy sok, nagyon sok barátod közül (mert a ki élete minden pillanatában szeretette méltó és önzéstelen, annak sok barátja lehet) engem szólítasz föl: írjak előszót kötetbe gyűjtött költeményeid elé.

Minden kívánságodat szívesen teljesíteném, ezt az egyet kivéve. Előszót költeményeidhez nem irok, egyszerűen azért, mert neked senki előszavára nincs szükséged, sem mint embernek, sem mint poétának.

Mint ember, a polgári kötelességek teljesítésében soha nem lankadtál. Mint poéta, dalaidban a nemes és gyöngéd hangulatok, a hazaszeretet, a lelkesedés, a magasra törő vágyak és remények tolmácsa vagy.

Adhat-e valaki jobb ajánló levelet?

Téged egy jól megérdemlett bók a „gyűjtők királyának“ nevezett, el. Ez a királyság olyan, hogy a legmerevebb republikánust is kódolásra késztené. Mert mit, jelent ez a királyság? Jelenti az embert, a ki embertársait nem szép szavakkal, hanem szép tettekkel szereti. Jelenti a patriótát, a ki nemzete megerősödését. fölvirágzását óhajtván, hevülve, lelkesedve fut. fárad, éjt, napot egygyé tesz. hogy összegyűjtött filléreiből a haza minden oltárának juttasson valamit.

Mások — ezerszer gazdagabbak — kincshalmokat gyűjtenek. hogy maguk javára kamatoztassák.

Te, szegény ember, (csak ideálokban gazdag) kopogtatsz a vagyonosok ajtaján, mint egy kéregető, hogy adakozhassál a nemzet javára mint egy nábob.

Minden előszó helyett én csak azt kívánom, hogy a te „királyságodat.“ ezt a szép és hasznos királyságot, ne detroni- zálja soha senki.

Uralkodjál békében !

Budapest, 1889. deczember 23-án. Igaz barátod Ábrányi Emil, s. k.“ — Kapácsy Dezső költeményeire lapunk is elfogad előfizetéseket.

— Kapácsy Dezső sajtó alatt levő verses kötetéről a budapesti lapokon kivit1, az erdélyrészi lapok közül : a már említett „Erdélyi Hiradó“-n, „Magyarság“-on, „Kolozsvárion, „Brassó“-n. „Hunyad“-on, „Csíki Lapok“-on fölül, újabban a „Szilágy-Somlyó“ és „Marosvidék“ emlékeztek me» — belőlük mutatványokat is közölve — a legmelegebb ajánlattal.

— Sport. Jégpályánk a pár nap óta tartó pompás hideg éjjeleken át ismét megkeményedett korcsolya-sport, kedvelőink kimondhatlan örömére. Van is újra élénkség, különösen a délutáni és az esti órákban, mikor 6—7 óráig találhatni kedélyes korcsolyázókat a ragyogó holdfény mellett. A múlt vasárnap, f. hó 2-án ünnepélyt rendezett a korcsolyázó egyesület, a helybeli katonazenekar szép zenéje és nagyszámú közönség részvéte mellett, mikor is többnyire az előző éji tűzoltó bál kedves tánczosnői adtak találkát ismerőseiknek. Szenvedélyes és kitartó korcsolyázóknak bizonyultak: Scheidl Lulli, Pátz Szidike, Imre Leona, Frantz Etelka, Köllner Ilonka, Hartl Emilia, Gröber Jolánka, Erdélyi Marianna és Gizella, Küríhy Margit, Rajcsics Margit, Sajósy Irénke, Remenyik Pólika és Tériké, özv. Köllner Lőrinczné. dr. Danilovics Pálné, Zalabéri Horváth Béláné, Nánássy Gyuláné, Wurmbrand comtesee stb. stb. urhölgyek.

— Gyászhir. Szilágyi Gábor, kir. táblai biró, ki mint az egri kir. törvényszék egyik jeles bírája, pár év előtt helyeztetett Egerből át a fővárosba, mint kir. táblai kisegítő biró, — mint magán-uton értesülünk, — a múlt héten Budapesten elhunyt. Halálát, hozzátartozóin kívül, számos egri barátai is őszinte szívvel fájlalják.

— Szőlőbirtokosaink figyelmébe! Hogy még feuálló szőlőink megmentésére az egyedüli eszköz a szén k én ege z és, az ma elvitázhatlan tény, és vétkezik, ki jelenleg a kormány által nyújtott előnyök mellett e védekezési módot elmulasztja. — Minthogy pedig igen valószínű, hogy az idén igen kedvező tavaszi széu- kénegezési idényre számíthatunk, mely a legelőnyösebb, felhívjuk a veszélyeztetett szőlőbirtokosokat: iparkodjanak magukat idejekorán ellátni a szénkénegezéshez szükséges hozzávalókkal. mert a szénkénegezési idény megkezdésével már késő lesz a megrendeléseket tenni. Különben már kötelességéből kifolyólag is Ferk Miklós úr, az itteni tanfolyam vezetője mindenkinek szívesen szolgál e tárgyra vonatkozó felvilágosítással és utba-igazitás- sal; siessenek az érdekeltek hozzá fordulni.

Tánczmulatság Hevesen. — Hevesről írják lapunknak: Hevesen, f. é. jan. hó 29-én, a templom-tér parkozása költségeinek fedezése czéljából, Nemesik Kálmán elnöklete alatt, tíz kaszinói tag b ált rendezett. E „decemvir“-ek közűi azonban az „oroszlánrész“ ft. Puchlin Káznnr esperes-plebános urat illeti, ki az eszmének nemcsak megpenditöje volt, hanem annak kivitelében, megvalósításában legtöbbet fáradott és áldozott. — Sokan, kik a helyi viszonyokat ismerik, „gordius“-i csomónak tartották ez eszmének siikeres megoldását; de akik jól ismerik az esperes urat, ki a legellentétesebb dolgokat is oly szépen tudja egybeilleszteni — azok egy cseppet sem kételkedtek, hogy az, a legszebb megoldást fogja nyerni. Nagyon szépen érvényesítő az „esperes úr itt is azon elvét: hogy amit más akar, azt 0, — amit 0, azt más vigye keresztül. Legelőbb is Lipovniczky Kálmánné őnsgát kérte föl a bálanya tisztére, ki azt készséggel el is fogadta; aztán szép hölgyeinket nyerte meg ügyének. S mi kell több ? Lettek virágok; — jöttek a méhek. — Midőn este 8 órakor a tánezterem- ben léptem: „álltam, mintha gyökeret vert volna lábam,“ — a terem vakító fényben úszott; a hölgyek, mint raegdicsőült angyalok tűntek fe 1 a csillárok pazar fényétől. „Eszembe is jutott a mesés világ ■' ily lényekkel lehettek az Olymp körül megnépesitve a források és a fák.“ Csakhamar rezgésbe hozattak a hegedűk húrjai, s aztán folyt Hevesen hevesen a táncz, mint mondani szokás „kivilágos kiviradtig.“ Nekem azért e bált illetőleg volna egy kívánni valóm. Ugyan szép hölgyeim találják ki, mi lehetne az? „Hogy jövőre is ily fényesen sikerüljön.“ Igen, igen! eltalálták. — S most — el nem mulaszthatjuk, hogy e lapok hasábjain is köszönetünket ne fejezzük ki a bálanyának, Lipovniczkvné őnságának azon készségéért, melylyel a bálanyai tisztet, elvállalni kegyes vob, s azt annyi bájjal és szeret,etre- méltósággal oldotta meg: valahányszor egy-egy hölgyet, bemutattak neki. mindannyiszor az igaz anyai szeretettől volt áthatva arcza; s mindenkihez volt. egy nyájas szava. — A négyeseket 36 pár tánczolta. A tánczolö tündérek között láttuk, és pedig a lányok közül : Dobos Etelkát és Jolánkát (Hidvégh), Dósa Mariskát (J.- Apáthi), Gecseö Lidikét, Göndör Margitkát, (Eger), Hevesi Ró- zuskát és Mariskát, Heyduk írónkét (Tokaj), Horkay Etelkát. Kozseluk Mariskát. Lipovniczky Lénkét és Jolánkát, Lakrovics Izabellát. Máder Gizellát és Matildkát, Örley Paulát (Szolnok), Wranyczány Lujzát. Az úrnők között : Dr. Bazsóné, Dr. Blauné. Czingelné. Cservenyné, Dobóczky Dezsőné, Dobos Józsefné (Hidvég), Egyed Istvánné. Engel Hermanne, Göndör Ignáczné (Eger), Gró- nayné. Hoicsy Pálné, Kőmives Antalné, Kozseluk nő, Kerényiné. Lipovniczky Kálmánné, Máder Miksáné, Marsóné, Meiszter Dá-